Bár az esemény elsősorban a paradicsom tájfajtákat helyezte előtérbe, megszólalt Vajda József, a Pékműhely tulajdonosa is. A szakember elmondta, van annyira „önző”, hogy csak olyan termékeket készít, amit maga is megenne, a gyermekeinek is a kezébe adna.
Érthetetlen, hogy miért az egészséges termék kerül többe. Számára nincsen különbség a környezetszennyezés és az élelmiszerszennyezés között.
A szakember kiemelte, az emberi kultúra alapja a gabona. Az őshonos búzafajták termesztésével – tönköly, tönke, alakor – tovább lehetne erősíteni a hazai mezőgazdaságot, s nem kellene megmérkőzni azon a világpiacon, ahol nem a minőség, hanem az ár a legfontosabb.
Hosszú évek munkájával a helyi gazdák szelektálták különböző célokra, majd egymás között cserélték a magokat. Ezeket a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ kapott magok segítségével kezdték felszaporítani, s juttatták el azokhoz a termelőkhöz, akik szeretnék feleleveníteni a régi ízeket. Az ÖMKI célul tűzte ki, hogy a legalkalmasabb tájfajták újra teret nyerjenek a hazai kertekben, helyük legyen a termesztésben és az étkezőasztalon.
A tájfajták genetikai változatosságuk és alkalmazkodóképességük révén rendkívül értékesek, ugyanakkor az intenzív ipari termelés követelményeinek legtöbbször nem felelnek meg, így mára jobbára kiszorultak a termesztésből. Előnyös tulajdonságaik – ellenállóképességük, gazdag ízviláguk, jó beltartalmi értékeik – miatt azonban feltételezhető, hogy
egyes tájfajták jól megállnák a helyüket a hazai ökológiai termesztésben.
E feltételezés vizsgálatára végeztek paradicsom tájfajtákat összehasonlító on-farm kísérleteket 2012-2016 között öt termesztési szezonban. Legfontosabb cél a részletesebb betegség-ellenállósági paraméterek felvételezése, valamint az agrotechnikai, beltartalmi és eltarthatósági vizsgálatok elvégzése volt. Az öt szezonban összesen 35 fajtát vizsgáltak 28 együttműködő gazdaságban.