Az üvegen is megkapaszkodik
A Földközi-tenger térségében gyakorlatilag mindenhol elterjedt, kultúrakövető faj. A nyaralás során azonban nem feltétlenül találkozunk velük, hiszen ezek a gyíkocskák éjszakai életmódúak.
Éjszaka azután szétszélednek, és gyakran az utcai lámpák és világos házfalak környékén tanyáznak. Ezeket az ideális – a rovarokat vonzó – felületeket 1-2 állatka uralja. Kis türelemmel az ilyen helyeken meg is lehet figyelni őket, amint a fényre gyűlő rovarokra vadásznak. A falakon való mozgás közben segítik őket tapadólemezes ujjaik, melyeknek köszönhetően a függőleges, illetve negatív hajlású felületeken vagy akár az üvegen is képesek megkapaszkodni.
Tojásait kettesével rakja
A török gekkó fogságban is jól tartható, könnyen alkalmazkodó hüllők. Terráriumuk inkább magasépítésű legyen, sok függőleges mászófelülettel és búvóhellyel. Leginkább a nagyobb fakéreglapoknak veszik hasznát. Az aljzat kiválasztásánál kerüljük a homokot és az egyéb hasonló, apró szemcséjű talajtípusokat, amelyek a gyíkok talpán lévő finom lemezek közé ékelődhetnek. A berendezést úgy alakítsuk ki, hogy a gekkók a vizes, illetve ásványianyag-kiegészítőket tartalmazó tálkákat anélkül elérhessék, hogy a talajra kelljen lépniük.
Táplálékként bármilyen apró rovar szóba jöhet számukra. Az éjjel aktív tücsköket, csótányokat is beleértve, hiszen szintén éjszakai életmódú gyíkjaink meg fogják találni őket. A rovarokat természetesen vitamin és ásványi anyag kiegészítőkkel kezeljük. Mészgrittet vagy szépiát is biztosítsunk számukra. Ezeket a gekkók önállóan felkeresik és nyalogatják. A török gekkók nappal többen is jól megférnek a búvóhelyeken, ám éjjel védelmezik a sajátjuknak vélt területüket, és űzhetik egymást. Ezt vegyük figyelembe társításuk során, és ha kell, különítsük el a civakodó egyedeket. A török gekkók szaporodásának – elvi síkon – előfeltétele a téli pihenő, ám gyakran előfordul, hogy enélkül is megindulnak a párzások a tavaszi időszakban. Tojásaikat évente több alkalommal mindig kettesével rakják. Ezeket általában függőleges felületekre tapasztják. A kikelő kis gekkók feltűnő, gyűrűs mintázata gátolja a felnőtteket abban, hogy elfogyasszák utódaikat. Idővel azonban a növendékeket érdemes új helyre költöztetni.
Tájékozódjunk a hatóságoknál!
A török gekkók európai állománya örvendetesen növekvő tendenciát mutat, így – e cikk megjelenése idején – nem állnak természetvédelmi oltalom alatt. Az európai hüllőfajok helyzete azonban általában kritikus, ezért a velük kapcsolatos előírások idővel változhatnak. Így a török gekkók tartását megelőzően tájékozódjunk az aktuális szabályokról.
Továbbá a vadbefogás mellett az is etikátlan és meggondolatlan eljárás, ha olyan helyen engedünk el a gekkókat, ahol eredetileg nem él a faj. Ilyesfajta „kísérletezésre” sajnos még „szakértők” részéről is volt példa, ám az ilyen eljárás természetkárosító hatást gyakorolhat a környezetünkre.
