0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

Növekvő hüllőállomány – a török gekkó

Azok közül, akik Gerald Durrell könyvein nőttek fel, talán emlékeznek páran az ifjú állatbarát Geronimo nevű „házi gyíkjára”, amely az író szeme láttára vívta meg hősies csatáját egy imádkozó sáskával. Durrell ezzel a történetével meglehetős népszerűséget szerzett az akkori terraristák körében a trópusokon igen elterjedt gyíkok európai rokonának, a török gekkónak.
A török gekkó (Hemidac­ty­lus tur­cicus) apró termetű, 8-10 cm-esre növő gyíkocska, mely rózsaszínű, drapp, esetleg lilás árnyalatú kültakaróján apró, elszórt pettyeket és puha, szemölcs jellegű bőrkinövéseket visel.

Az üvegen is megkapaszkodik

A Földközi-tenger térségében gyakorlatilag mindenhol elterjedt, kultúrakövető faj. A nyaralás során azonban nem feltétlenül találkozunk velük, hiszen ezek a gyíkocskák éjszakai életmódúak.

A forró nappalokat ereszek mögött, vízóraaknákban és hasonló védett, árnyas helyeken töltik – gyakran többedmagukkal megbújva.

Éjszaka azután szétszélednek, és gyakran az utcai lámpák és világos házfalak környékén tanyáznak. Ezeket az ideális – a rovarokat vonzó – felületeket 1-2 állatka uralja. Kis türelemmel az ilyen helyeken meg is lehet figyelni őket, amint a fényre gyűlő rovarokra vadásznak. A falakon való mozgás közben segítik őket tapadó­lemezes ujjaik, melyeknek köszönhetően a függőleges, illetve negatív hajlású felületeken vagy akár az üvegen is képesek megkapaszkodni.

Tojásait kettesével rakja

A török gekkó fogságban is jól tartható, könnyen alkalmazkodó hüllők.  Terráriumuk inkább magasépítésű legyen, sok függőleges mászófelülettel és búvóhellyel. Leginkább a nagyobb faké­reglapoknak veszik hasznát. Az aljzat kiválasztásánál kerüljük a homokot és az egyéb hasonló, apró szemcséjű talajtípusokat, amelyek a gyíkok talpán lévő finom lemezek közé ékelődhetnek. A berendezést úgy alakítsuk ki, hogy a gekkók a vizes, illetve ásványianyag-kiegészítőket tartalmazó tálkákat anélkül elérhessék, hogy a talajra kelljen lépniük.

A terráriumuk hőmérséklete nappal 26-28 °C legyen, mely éjjel 20 °C-ra hűlhet. Szeretik, ha búvóhelyük kicsit párásabb, és szívesebben nyalogatják a harmatot, mint a tálban felkínált vizet. Ezért 1-2 naponta mérsékelten bepermetezhetjük vízzel a helyük egy részét.

Táplálékként bármilyen apró rovar szóba jöhet számukra. Az éjjel aktív tücsköket, csótányokat is beleértve, hiszen szintén éjszakai életmódú gyíkjaink meg fogják találni őket. A rovarokat természetesen vitamin és ásványi anyag kiegészítőkkel kezeljük. Mészgrittet vagy szépiát is biztosítsunk számukra. Ezeket a gekkók önállóan felkeresik és nyalogatják. A török gekkók nappal többen is jól megférnek a búvóhelyeken, ám éjjel védelmezik a sajátjuknak vélt területüket, és űzhetik egymást. Ezt vegyük figyelembe társításuk során, és ha kell, különítsük el a civakodó egyedeket. A török gekkók szaporodásának – elvi síkon – előfeltétele a téli pihenő, ám gyakran előfordul, hogy enélkül is megindulnak a párzások a tavaszi időszakban. Tojásaikat évente több alkalommal mindig kettesével rakják. Ezeket általában függőleges felületekre tapasztják. A kikelő kis gekkók feltűnő, gyűrűs mintázata gátolja a felnőtteket abban, hogy elfogyasszák utódaikat. Idővel azonban a növendékeket érdemes új helyre költöztetni.

Tájékozódjunk a hatóságoknál!

A török gekkók európai állománya örvendetesen növekvő tendenciát mutat, így – e cikk megjelenése idején – nem állnak természetvédelmi oltalom alatt. Az európai hüllőfajok helyzete azon­ban általában kritikus, ezért a velük kapcsolatos előírások idővel változhatnak. Így a török gekkók tartását megelőzően tájékozódjunk az aktuális szabályokról.

Amennyiben ilyen állatokat szeretnénk, ne a természetből gyűjtsük be őket, hanem szaporított egyedeket szerezzünk be.

Továbbá a vadbefogás mellett az is etikátlan és meggondolatlan eljárás, ha olyan helyen engedünk el a gekkókat, ahol eredetileg nem él a faj. Ilyesfajta „kísérletezésre” sajnos még „szakértők” részéről is volt példa, ám az ilyen eljárás természetkárosító hatást gyakorolhat a környezetünkre.

 

Forrás: Kistermelők Lapja