A paprika, amivel gázálarcban kell dolgozni

Fiatalos dizájnú stand, és a kiállítás utolsó napján is lelkesen beszélő, a munkáját szemmel láthatóan imádó fiatalember fogadott a Chiller Manufaktúra zászlói alatt az OMÉK kistermelői piac részén. Erdei Roland elárulta, hogy agrármérnöknek tanult, és a diplomamunkája alapja egy chilipaprika-termesztéssel kapcsolatos kísérlet volt, így került közel a témához néhány évvel ezelőtt, de mostanra már az egész családját bevonta,

Összesen 1500-2000 tő chilipaprikát ültetnek minden évben, van szabadföldi és fóliasátras állomány is, de a szabadföldit is Raschel-háló alatt nevelik, hogy védjék a jégveréstől, illetve a túlzottan erős napfénytől a növényeket.

a feldolgozást pedig maguk végzik kézi darálóval és egyebekkel. Roland egyelőre még csak másodállásként űzi a mesterséget, de feltétlenül fel szeretné fejleszteni a vállalkozást olyan szintre, hogy meg tudjon élni belőle. Mint mondja, erre minden esélye megvan, jó iramban fejlődnek.

Igen szerteágazó téma egyébként a chilik világa, és állandó tájékozódást is kíván. Folyamatosan ismerkednek a fajtafelhozatallal, és mindig több növényük van, mint amiből az adott évben termék készül, hiszen már készülnek a következő évekre is.

Igyekeznek úgy összeválogatni a fajtákat, hogy a leggyengébbtől a legerősebbig minden legyen a választékban – termesztik egyebek között a világ legerősebb chilijét, illetve legdrágább chilijét is, ezek valószínűleg kihagyhatatlanok, hiszen

a közönség nemcsak finomságokra, de szenzációra is éhes.

A világ legerősebb chilijét, a Carolia Reapert mi is megcsodálhattuk az OMÉK standján, sőt, aki akart, az 200 forintért vehetett is egyet a termésből, de Erdei Roland mindenesetre óvatosságra int mindenkit, aki ilyesmiben gondolkozik: mint elmondta, a leve égési sérülést okoz, ezért szedéskor és a feldolgozás során vegyvédelmi gumikesztyűben, esetleg dupla gumikesztyűben, illetve gázálarcban dolgoznak. Személyes tapasztalata szerint egyébként a chilipaprika darálása a leggyilkosabb, amikor

a levegő megtelik a legfinomabb frakciójú porral, és mindenki kapszaicint lélegez be.

„Olyankor szólni szoktunk a szomszédoknak, hogy menjenek inkább kirándulni”, mondta nevetve.

A végeredmény viszont egyáltalán nem gyilkos, sőt, nagyon is harmonikus ízeket sikerült összeállítaniuk. És ami a legjobb, nem kimondottan csak paprikaszószokban gondolkodnak, hanem vannak náluk savanyúságok, chilis barbecue, chilis paradicsomszósz, chilis olívaolaj, de még chilis repceméz is.

Hogy meglehetősen trendi dolog mostanában a chilipaprika, azt jól mutatta egyébként, hogy az OMÉK kistermelői piacán legalább négy olyan stand volt egymástól látótávolságra, ahol hasonló termékeket lehetett kóstolni, vásárolni. Eredei Rolandékon kívül Varga Csillával sikerült még röviden beszélgetnem, ők Abádszalókon gazdálkodnak, és Pokoli Konyha márkanéven kínálják a termékeiket. „Mindenki azonnal a legerősebbet szeretné megkóstolni”, mondta Csilla, némileg alátámasztva a kiállításlátogatók szenzációéhségével kapcsolatos feltételezésemet.

De ő is óvatosságra int: a mi „klasszikus” csípős paprikáinkhoz képest ez valami egészen más szint,

aki korábban nem kóstolta, annak megközelítőleges fogalma sincs róla, mire számítson.

Érdemes inkább a leggyengébbel kezdeni a kóstolási sort, tanácsolta.

Mint elmondta, ők 4000 tő chilit ültetnek évente, és paradicsommal vegyesen dolgozzák fel a paprikát szósznak. A szivárvány minden színében pompázó végtermékek színét a felhasznált paprika és paradicsom együtt adja. A zöldhöz például olyan paradicsomot kevernek, ami éretten is zöldes árnyalatú, a sötétbordóhoz a „fekete” paradicsomot, a sárgához pedig természetesen sárga fajtákat.