0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Zajlik a betakarítás, a szüret és a pálinkafőzés

A Vajdaságban augusztus végén kezdődött az őszi terménybetakarítás. Az időjárás szeptember 23-áig kedvezett a munkák végzésének, az ekkor érkezett eső azonban megállásra kényszerítette a földműveseket.

A részeredmények alapján elmondható, hogy a szántóföldi haszonnövény-termesztés szempontjából átlagos évjárat volt az idei, átlagos csapadékmennyiséggel, az esőfelhők azonban nem arányosan oszlottak el időben és térben az észak-szerbiai tartomány felett, így a hozamok is eltérően alakultak. 

Kukoricából 5–10 tonna szem termett hektáronként.

A vajdasági gazdálkodók többsége a tengerit ilyenkor nem morzsolja le és nem adja el, hanem betárolja a csöves kukoricát. A górék ajtaját pedig akkor nyitják meg a gazdák a morzsológépek előtt, amikor úgy ítélik meg, hogy megfelelő a termény ára. Eddig a kukoricával bevetett területeknek csak az egynegyedén fejeződött be a munka.

A három földrajzi egységből álló Vajdaságban (Bácska, Bánát, Szerémség) a napraforgót a réti földekben gazdag Bánátban termesztik a legnagyobb területen.

A betakarítása véget ért. Az átlaghozam 3,5 tonna körül mozog hektáronként, ami a körülményekhez képest jónak mondható.

Szeptember második felére a szójatermés is biztos helyre került. A fehérjében gazdag növény cséplésével ugyanis nem lehetett tovább várni, hiszen minden nap késlekedő szempergést, ebből eredően jelentős veszteséget eredményezett volna a gazdálkodók számára.

A hozamok nagyon eltérőek lettek, 1,5–3,5 tonna között mozogtak hektáronként.

A termést teljes egészében az ország egyetlen szójafeldolgozó üzeme, az óbecsei Sojaprotein vette át. Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy mennyi lesz a szója végső ára, a felvásárló ugyanis még csak előleget fizetett a termelőknek.

A cukorrépa szedése is folyamatban van. Attól nem kell tartani, hogy ez a munka elhúzódik az idén a Vajdaságban, hiszen a kedvezőtlen piaci feltételek miatt

nagyon lecsökkent az érdeklődés a cukorrépa termesztése iránt.

Az évtizedeken át stabilnak számító területnek idén csak az egyharmadán, alig 30 ezer hektáron került földbe répavetőmag.

Nagyüzem a pálinkafőzdékben

Kohanecz Sándor és felesége temerini pálinkafőzdéjében arról értesültem, hogy még csak az idény derekán járnak. A munka jelentős része még hátravan.

„Az év rosszul kezdődött. A májusban és júniusban lehullott kiadós mennyiségű csapadék következtében magas lett a kajszibarack víztartalma. A kevés napsütés miatt alacsony volt a cukor- és az illóolaj-tartalom, így hiába termett belőle sok, nem igazán örülhettek neki a termelők.

Ha megkóstoljuk az idei barackpálinkát, és ha nem tudjuk, mit iszunk, akkor gondolkodnunk kell, hogy ez vajon barackból készült-e. Ugyancsak csalódást okozott az idei meggy- és cseresznyetermés, ugyanaz történt velük, mint a kajszival. Sőt, a termés egy részét már a fán megtámadta és még inkább elértéktelenítette a penész. A monília is nagy károkat okozott. Ugyanezen okok miatt idén a megszokottnál gyengébb minőségű pálinka készülhetett a málnából, a földieperből és a fáról nyert fekete- és fehéreperből is.

Az időjárás nyáriasra fordulásával később sokat javult a helyzet. A nyári körte- és almafajták már nem okoztak csalódást, kiváló kisüsti készült belőlük.

A szeptember is hozta a formáját, a napokban kezdtük meg a nyár végén érő almafajtákból készült cefrék lepárlását. Nincs gond a minőséggel. Idén 100 kiló almatermésből átlagosan 11 liter pálinkát nyerünk. Közben megkezdődött a szőlőszüret. A bogyósgyümölcs is a megszokott módon, jól fizet. A Macedóniából behozott illatos Hamburg szőlőfajta cukorfoka 20 százalékon felül van. A következő hetekben indul majd be a törkölypálinka és a birsalmából készülő pálinkák főzése, és ez eltart még egy ideig.

Kohaneczék nyugdíjkiegészítésként fog­­lalkoznak pálinkafőzéssel. Főzdéjük 2002-es beindításakor kétlépcsős technológiát alkalmaztak, később áttértek az oszlopos pálinkafőzésre, egyszeri párlással jár. Sokkal jobb minőségű az így készült ital, gyorsabb az egész folyamat, és kevesebb tűzrevalóra van szükség.

Kohanecz Sándor tagja a Zentán alapított Szent Miklós Borlovagrendnek. Az általa készített pálinkák számos érmet hoztak haza vajdasági és Kárpát-medence-szerte szervezett pálinkaversenyekről.

A főzdetulajdonos elmondta, hogy Szerbiában – az EU-s szabályozástól eltérően – nem korlátozzák törvénnyel, hogy ki mennyi pálinkát főzhet. Bárki készíthet akár pár ezer litert is magának – csak éppen a pálinka eladását tiltják, így legfeljebb „elajándékozható” a felesleges mennyiség. Azt már az újságíró teszi hozzá, hogy a fináncok sem a titói Jugoszláviában, sem az annak széthullása utáni Szerbiában nem nehezítették sem a pálinkafőzde-tulajdonosok, sem a pálinkafőzők életét. Bárki gond nélkül eladhatta az italát, nem származott belőle baja – csak éppen szembement a törvénnyel.

A pálinkafőzés liberalizálásának köszönhető, hogy a nyugat-balkáni térségben jóval kevesebben haltak meg vegyi üzemekből kicsempészett metil-alkohol-mérgezés következtében, mint annak idején a KGST-országokban, ahol szigorúan tiltották a maszek pálinkafőzést. Kohanecz Sándor elmondta azt is, hogy nagyjából fele annyiba kerül a pálinka, ha a készítője maga aprítja össze a gyümölcsöt, gondozza a cefrét és viszi el a pálinkafőzőhöz, megfizetve a főzés díját, mint ha készen vásárolná az italt.

Lassan elcsendesednek a méhek

A bácsfeketehegyi méhész házaspárnak, Török Attilának és feleségének a magyar határ közelében, Palics tőszomszédságában van az egyik telephelye, 200 méhcsaládot tartanak itt egy hatalmas akácerdő kellős közepén. Méhészetük másik része Nyugat-Bácskában, a Duna mellett telel. A palicsi lokáció közelében hatalmas kiterjedésű rét található, és egy tiszta vizű patak is erre folyik, úgyhogy a méhek itatásával nem kell külön foglalkozniuk.

A házaspártól megtudtam, hogy a méhközösségeket már előkészítették a télre. Minden kaptárban van 15–18 kilogramm téli eleség. Az atkairtást is elvégezték. Most a legfontosabb, hogy biztosítsák a családok számára a nyugalmat, és odafigyelni arra, hogy ne jelentkezzen az ősszel igencsak gyakori rablás, mert annak rendre az átlagosnál gyengébb családok az áldozatai.

A méztermelés szempontjából közepes évet hagytunk magunk mögött, de elégedettek vagyunk, mivel a tavalyi áttelelés gyengébbre sikeredett – mondta Török Attila.

Év közben aztán sikerült szaporítanunk az állományt, és így pótoltuk a téli veszteséget. Most ismét megvan a korábbi méhcsaládszám. Másrészt a Prosperitati Alapítvány pályázatain is sikerrel szerepeltünk, így támogatást kaptunk egy modern fedelezőgép, pergető és az európai követelményeknek megfelelő krómacél tárolóedények vásárlásához, amivel megnyílt az út a fejlődésünk előtt. Ilyenre itt az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Köszönet a magyar államnak, hogy önzetlenül segíti a külhoni magyarok szülőföldön maradását a gazdaságfejlesztési programhoz nyújtott anyagiak biztosításával.

Török Attila elmondta, hogy édesapjának köszönhetően vált főállású méhésszé. Két fivére is nagyban méhészkedik, sőt, egyikük két fia is méhész, így a Török családban már a harmadik generáció termel mézet.

Méhészetünkön belül igyekszünk több lábon állni. A mézet nem adjuk el nagyban, hanem magunk értékesítjük. Jelen vagyunk a szerbiai méhészeti kiállításokon, falunapokon, piacokon, mindenütt, ahol megjelennek a potenciális vásárlók. De vannak visszatérő fogyasztóink is, akik eljönnek hozzánk, és évek óta nálunk vásárolják a mézet. Készítünk lépes mézet, mézbort és pálinkát is. Ezeknek nagy a keletje, akárcsak a propolisznak és a virágpornak. A falusi turizmus terén is megtettük az első lépéseket. Csoportokat fogadunk méhészetükben, akiknek bemutatjuk a nálunk alkalmazott méhészeti technológiát – tette hozzá a méhész felesége.

Hátrányos helyzetben a földműves nyugdíjasok

Szerbiában az előző évezred utolsó évszázadának nyolcvanas éveiben vezették be a földművesek kötelező nyugdíjbiztosítását. Ez nem lett sikertörténet, ugyanis az addig elhanyagolt parasztgazdaságok köreiből kikerült első nyugdíjasok a megfelelő kort megérvén, kevés munkaévvel vonultak nyugdíjba, ami méltánytalanul alacsony járandóságot eredményezett. Ez viszont rossz reklámnak bizonyult, ugyanis az alacsony nyugdíjak láttán nagyon nehéz volt meggyőzni a fiatalabb földműveseket arról, hogy érdemes fizetni a nyugdíjbiztosítást. Mégis fizették, mert kötelező volt. Azt azonban maguk döntötték el, hogy milyen nyugdíjalapot választanak maguknak. Többségük azt nézte, hogy minél kevesebbe kerüljön a nyugdíjbiztosítás, ami jó is volt addig, amíg meg nem érték a nyugdíjkorhatárt. Akkor ugyanis kiderült, hogy csak a maguk által választott minimális nyugdíjat kapják. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy aki tudta, menekült a földtől, úgymond „biztos” munka után nézett, vagy külföldre távozott. Ennek eredményeként Szerbiában ma mindössze 117 624 földműves nyugdíjast tartanak számon, pedig alig néhány évvel ezelőtt még 250 ezren voltak.

A földműves nyugdíjasok többsége havonta mindössze 11 272 dinár nyugdíjat kap, ami kb. 100 eurónak vagy 33 500 forintnak felel meg.

Könnyű megállapítani, hogy ekkora havi összeggel Szerbiában sem alapozható meg az öregkor. A 117 624 szerbiai parasztnyugdíjas között csak heten vannak, akik a legmagasabb nyugdíjkategóriába (74 000–94 000 dinár) tartoznak.

Most az a helyzet, hogy a legújabb törvényi rendelkezés értelmében a nyugdíjbiztosítottak nem választhatnak 23 921 dinárnál (kb. 200 euró) alacsonyabb nyugdíjalapot. Hogy ezt 40 munkaévet követően, 65 éves korukban majd megkaphassák, ahhoz addig havonta 6219 dinárt (50 eurót) kell befizetniük a nyugdíjbiztosító számlájára.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

Ugyancsak elgondolkodtató egy minapi felmérés eredménye, miszerint Szerbiában az aktív földművesek 42,5 százaléka idősebb 65 évesnél, a 35 és 44 év közöttiek aránya pedig mindössze 8,7 százalék. Ebből következik, hogy gond lehet az utánpótlással. 

 

Forrás: Magyar Mazőgazdaság