A bejáratot két szalmabála képezte. Az egyiken egy kép állott, amely lóháton ülő kanadai farmert ábrázolt. A kép nem véletlenül került a bejárathoz, nagyon is fontos mondanivalója volt. Ahhoz, hogy megismerjük a jelentőségét, visszább kell lapoznunk a Rio Alto történetében. Az anyavállalatot 1883-ban alapították a kanadai Alberta tartományban legeltető, extenzív körülményekre alapozott húsmarhatartás céljából. Később, több tulajdonosváltás után is, olyan emberek irányították, akik a „ranch operation” elveket és módszereket helyezték előtérbe. Az ’50-es években kidolgozták a hatékony legelőgazdálkodás módszertanát. A gulyához való alkalmazkodás, az erőszak- és természetellenes módszerek nélküli munkavégzés, a lovas terelés kezdetektől napjainkig jellemzi a gazdálkodást.
1987-ben Daryl K (Doc) Seaman üzletember vásárolta meg a gazdaságot, s folytatta a hagyományos (mondhatjuk: természetes) módszereken alapuló gazdálkodást.
Az induló állományhoz négy tisztavérű kanadai vörös angus bika és három tehén, valamint fagyasztott sperma és embrió érkezett. A donor teheneket a kanadai állomány legjobbjaiból választották.
Az állomány dinamikus növekedése 1998-ban szükségessé tette, hogy növelje területét a társaság. Erre adott lehetőséget a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal kötött megállapodás, amely hosszú távra biztosította a szükséges területet.
A bevezetőben említett kép, amely az előző tulajdonost ábrázolja egy tragikus esemény és egy jelentős változás jelképe. A tulajdonos Doc 2010. évi tragikus halála a Rio Alto Hungary Kft. sorsát is meghatározta. Dönteni kellett. Olyan személyt kerestek, aki nem csak hozzáértő és kreatív, hanem magáénak tudja a Rio Alto alapjait képező gazdálkodási, állattenyésztési elveket, módszereket. Így került előtérbe Mihalecz András, korábbi vezető személye. A gazdaságot Mihalecz András vásárolta meg, akinek célkitűzése, hogy a hatékony működtetés mellett megőrizze mindazon értékeket, amelyeket a korábbi tulajdonos létrehozott. Ez sikerült is, amit bizonyít, hogy Bob Seaman, az előző tulajdonos fia, aki jelen volt a jubileumi ünnepségen, látván a gazdaságot, meghatódva mondta: „az apám álma valósult meg.”
Ma már legendás idők a kezdeti évek. A Kanadából érkező vendégek elmondták, hogy időbe tellett, míg megértették a magyar gondolkodást, elsajátították a magyar kultúra fontos elemeit. A szaporítóanyagok forgalmazásában ma is érdekelt dr. Roger L. Davis szívesen emlékezik azokra az időkre, amikor befektetési lehetőségeket kerestek, s úgy látták, hogy a magyar húsmarhatenyésztésben komoly lehetőségek vannak, amit csak erősített, hogy partnerre találtak a Kaposvári Egyetemben. Bár nem volt könnyű elfogadtatni az új szemléletet, hiszen a tudományos emberek is ragaszkodtak a korábbi elméleteikhez, de az idő és a gyakorlat összecsiszolta a kétféle gondolkodásmódot. Henry Mcarthy tanulóként, kezdő állatorvosként itt nőtt bele a szakmába, ő felügyelte az első teheneket. Sokat köszönhet a magyar kollégáknak, akik a kezdetektől mellé álltak, a nehéz helyzetekben segítettek. Az eredmények igazolják az elmúlt 25 év munkáját – ezt mind a kanadai, mind a magyar szakemberek megállapíthatták. Jelenleg 550 anyatehén és szaporulta képezi a Rio Alto állományát.
Szabadtartásra, s téli szénára alapozott a takarmányozás, ami fontos feltétele a természetes, zavartalan körülményeknek. Mindezt a nemzeti park 550 hektáros területe biztosítja. Ma már a hazai mellett a nemzetközi piacokon is komoly nevet szerzett a vállalkozás. Meghatározó a tenyészbikák forgalmazásában. Mindennek alapja a folyamatos genetikai megújulás, folyamatosan figyelik a legújabb eredményeket, s ha kell Kanadából, Nagy-Britanniából, a világ bármely országából beszerzik a csúcsgenetikát képviselő szaporítóanyagot.
Öt éve a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett tanácskozáson Horn Péter professzor előadásában utalt arra, hogy a klímaváltozás miatt Magyarországon is szerepe lehet egy különleges legelőkészségű, kiváló húsminőségű, a meleget jól viselő fajtának. „A fajtát nem neveztem meg – mondja Horn professzor – Mihalecz András, a Rio Alto Kft. ügyvezető igazgatója felkeresett, hogy megtudja: a murray grey-ről van-e szó. Úgy döntött, hogy behozza ezt a fajtát Magyarországra.” Ma már száz egyedből álló gulya legel a Rio Alto legelőjén. Olyan fajta, aminek a jelentősége később csak fokozódik, hiszen a hőtűrő képességükre jellemző, hogy a forró nyári napokon délben nem lehet más állatot látni a legelőn, csak a murray grey gulyát. Mérések igazolják, hogy kánikulában a különböző fajtájú borjak bőrfelszínének hőmérséklete között 10 C-fok különbség is van a murray grey javára. A szélsőséges nyári perzselő hőség egyre többször fordul elő. Ez is egyfajta kihívás, amire választ kell adni. A Rio Alto ezt tette az elmúlt 25 év során és előtte is.