A soproni borvidék hazánk egyik legkiemelkedőbb, régi hagyományokra s múltra visszatekintő szőlőtermő területe, ahol a délies kitettségű meleg domboldalak főként száraz gyepein feltört parcellák szolgálnak termőhelyül. E művelt területek élővilága a kisparcellás extenzív gazdálkodás során visszahúzódva, a menedékterületekre – például mezsgyékre, erdőszegélyekre vagy gyepes aljú gyümölcsösökbe – koncentrálódva maradhatott fenn. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozó Fertőmelléki-dombsoron 1945-ig volt meghatározó ez a fajta művelés, amelynek a szőlők nagyüzemi átalakítása vetett véget; a kisparcellák körülbelül tizenöt év leforgása alatt eltűntek.
Sok helyütt a korábbi művelés hatására csak gyomos, siskanádas, elakácosodott vad területek keletkeztek, ugyanakkor természetközeli gyepek mentén felhagyott szőlők másodlagos gyepekké fejlődhettek. A szőlőültetvényeken a legtöbbször a vitéz-, az agár- és a bíboros kosbor jelenik meg, de a fokozottan védett adriai sallangvirág nagyobb magyarországi állományai is e területekhez köthetők. Az értékesebb növényfajok között említhetjük meg az erdei szellőrózsát, a fekete kökörcsint, az árlevelű és borzas lent, a szártalan csüdfüvet, a tavaszi héricset és a csillagőszirózsát. A kétszikűekben gazdag, változatos növény- és a rajta tenyésző rovarvilág szoros kapcsolatban áll egymással: a nektáradó, virágzó kétszikűek s a felhagyott, de még termést hozó szőlőültetvények például a lepkék számára is ideális táplálkozóhelyek lehetnek. Itt él ugyanakkor a magyar tarsza is, amely fajt leginkább a hangja alapján, az alkonyati órákban lehet megtalálni, amikor a gyep alsó régióiból a fűszálak vagy a kétszikű növények magasabb leveleire mászik, s onnan adja ki halk, de jellegzetes hangját.
A vegyszeres növényvédelem elterjedése előtti időkben a rovarfogyasztó madarak mesterséges megtelepítése adott reményt a gazdálkodóknak a károkat okozó ízeltlábúak „megfékezésére”; a gazdák költőrudak kihelyezésével próbálták biztosítani a feltételeket a szorgalmas rovarpusztító cinegék megtelepedéséhez. A környezet terhelését csökkentő biogazdálkodás során e megoldások ma is használhatók extenzíven művelt gyümölcsösökben is, de érdemes tájékozódni a fészekodúk alkalmazásának gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban. A nemzetipark-igazgatóság tapasztalatai azt mutatják, a felhagyott szőlők, gyümölcsösök sok esetben illegális szemétlerakókká válnak. Ezek ellenőrizhetetlenül szennyezhetik a talajt, az élővizeket, s veszélyt jelenthetnek állatra és emberre egyaránt.
