Back to top

Égi mentők

Erdőn-mezőn túrázó, hegyen-völgyön barangoló embert egy pillanat alatt érhet baleset. Ha nagy a baj, az égiek segítségét kérjük. És a gondviselés „kétkezi” képviselői le is szállnak hozzánk a magasból. Sárga helikopterrel érkeznek, és légimentőknek hívják őket.

A budaörsi légi bázison a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Gorove László fogad és beavat nagyon is „földi” mindennapjaikba. Mielőtt végigvezetne az épületen, egyenesen a hangárba tartunk, ahol

két bevetés között ezúttal békés nyugalomban várakozik az EC135-ös. Csinos és ügyes masina, kimondottan ilyen célra, mentőhelikopternek fejlesztették ki, és világszerte használják.

A két hajtóműves könnyűhelikopter specialitása a ventilátor kialakítású Fenestron faroklégcsavar, ami kevésbé sérülékeny és balesetveszélyes, mint a hagyományos rotorok. Biztonságos, kis helyen le tud szállni, ezért is alkalmas mentésre, magyarázza Gorove doktor.

Belül a gép zsúfoltnak tűnik, a keskeny hordágy mellett komplett orvosi műszertár kapott helyet. Hátizsákszerű csomagokban a felszerelés: lélegezetőgép, oxigénpalack, infúziós pumpák, monitor, defibrillátor, EKG, ultrahang, szívkompressziós készülék, és minden, amire szükség lehet. A beteg fejénél dolgozik az orvos, aki még bukósisak nélkül sem tudna kiegyenesedve ülni.

Önmagában ez a póz igencsak sportos erőnlétet kíván az orvostól

– jegyzem meg. Talán ők az egyetlen egészségügyi intézmény, ahol az orvosoknak, ápolóknak fizikai tesztet is kell végezniük – válaszol az igazgató. A helikopterek háromfős személyzettel repülnek: a pilóta, az orvos és a mentőápoló egyaránt összetett, magas szintű, speciális képzést kapott.

Magyarországon hét légimentő bázis működik: Miskolcon, Debrecenben, Szentesen, Pécsen, Balatonfüreden és Sármelléken, valamint Budaörsön, ahonnan irányítják őket. A 22 pilóta mellett közel 80 egészségügyi szakember dolgozik azon, hogy az egész országban biztosítsák a légimentést. Szolgálatuk megy minden légi balesethez, a nehezen megközelíthető helyszínekre, a súlyos, tömeges balesetekhez, és akkor is, ha sürgősen orvosra lenne szükség, de nincs orvos 15 percen belül elérhető közelben.

Riasztáskor – akár a 104-es, akár a 112-es számról – a mentésirányítóhoz fut be a hívás. Ő határoz, hogy földi mentőt vagy helikoptert küld, netán mindkettőt.

Ha helikopterre van szükség, a mentésirányító átadja a feladatot a budaörsi bázis légi irányító koordinátorának, aki pontosan tudja, monitoron figyeli, az országban melyik gép, éppen hol van.

De ezt már személyesen is láthatom, mert belépünk a modern, komfortos bázisépületbe. A koordinátori szobában egy fiatalember, Gorove Kristóf ül a monitorok előtt. Gyorsan tisztázzuk, a név nem véletlenül ismerős, ő a doktor úr fia.

A népes családban generációk óta jóformán mindenki az egészségügyet szolgálja.

A képernyők most csendesek, azt mutatják, hogy a hét bázison bevetésre várakoznak a helikopterek. De megesik, hogy egyszerre több megyében is baj történik, és akkor hirtelen több bázis gépeit kell mozgósítani. Ha hívás jön, a koordinátor megnézi, melyik gép van legközelebb az esethez, majd távolságot, irányt ad az induláshoz. Amíg felszálláshoz készülnek, leolvassa a pontos koordinátákat, szükség esetén tárgyal a kórházakkal, és mivel látja a mentőegységekben lévő digitális rádiók helyzetét, tudja hol jár mentőautó, hol helikopter, a munkájuk összehangolásában is segíthet.

Évente több mint háromezerszer szólal meg csengő, tavaly három és félezer riasztás volt.

A falon speciális naptárban, piros pöttyökkel jelölik az eseteket, amik szemmel láthatóan megsokasodnak nyáron. Ennek egyik oka, hogy napkeltétől napnyugtáig repülnek, így nyáron hosszabb az ügyelet. Másrészt az iskolai szünet, a nyaralási kalandok, a meleg miatt lényegesen több a baleset, rosszullét.

Tipikus terepi szezonbalesetek a túrázó, barlangász, sárkányrepülő, sziklamászó szerencsétlenségek. Utóbbiaknál nem csak a lezuhanás veszélyes, előfordul, hogy a kirándulók fejére hullanak kődarabok a sziklamászók miatt.

Az erdei esetek mentése meglehetősen körülményes: ha a bajbajutott vagy kísérője támpontot tud adni a helyzetükről, megpróbálják a GPS koordinátákat megszerezni.

Az adatok alapján a helikopter földeríti, hol a sérült, és ha már látják, leszállóhelyet keresnek. Hegyvidéki, erdős környezetben ez nem könnyű. Meglehet, hogy a sérülttől csak messzebb sikerül leszállni, ilyenkor terepjáróval, mentővel, vagy akár gyalog közelítik meg a helyszínt. A siklóernyősöknek van a Budai-hegyekben egy rajthelye, ami nem ismeretlen a légimentők előtt. Nemrég egy úriember éppen elrajtolt a hegyről, majd elég hamar lezuhant, még fönn a sziklák közt. Megtalálták ugyan a bajbajutottat, de minden igyekezetük ellenére a helikopterrel csak a hegy lábánál lehetett leszállni.

Később tűzoltók, helyi erdész, meg egy falubeli traktoros segítségével jutottak fel a sérülthöz, és lehozásához a honvédség kötéltechnikával fölszerelt gépére is szükség volt.

Kevésbé cifra esetekben, közúti balesetnél, vagy házi rosszullétkor is előfordul, hogy nem tud pont ott leszállni a helikopter – kivált hegyvidéken. Ilyenkor végső megoldásként marad a focipálya. Szerencsére, a legtöbb faluban akad ilyen „alkalmi leszállópálya”. Ha kénytelenek a faluszélen landolni, és onnan gyalogolni a baleset helyszínére, általában percek alatt felajánlja segítségét egy autós – meséli Gorove doktor. Kalandoknak sincsenek híján. Egyszer kiválasztottak egy takaros kis udvart célközelben, ahol sikeresen le is szálltak. Ám akkor kiderült ki, hogy az udvar körbe van kerítve, a kapu pedig zárva. Ilyen helyzetekre tartanak a helikopteren drótvágót! Ha életveszély van, átvágják a kerítést, és később megfizetik a kárt.

Meglepő talán, de leggyakrabban a nyári rovarcsípések miatt fellépő allergiás reakciók okoznak életveszélyt.

Az orvos tapasztalata szerint az emberek egyre érzékenyebbek a méh- és darázsszúrásra, megelőzésük pedig szinte esélytelen. Nemrég épp egy ilyen rosszulléthez mentek, az illető már sokkos állapotban volt. Ha 3 perccel később érkeznek, életét veszti. Szerencsére tudtak rajta segíteni.

Búcsúzóul a magyar légimentés színvonaláról kérdezem az ügyvezető igazgatót. Ezzel a tudással, felszereltséggel, működéssel a fejlett világban hol foglalunk helyet? A válasz határozott:

„A legjobbak között vagyunk! Felszereltségünket és szakmai felkészültségünket illetően egészen biztosan az élvonalban a helyünk. Külföldi mentőszolgálatokhoz is hívnak oktatni, és hozzánk jönnek tanulmányozni, hogyan végezzük a munkánkat.”

És, ha valakinek, hát Gorove doktornak lehet erre rálátása, hiszen 2013 óta vezeti a szolgálatot, és még jóval korábban, 1981-ben, orvostanhallgatóként kezdte a repülést. Magyarországon ő a rangidős, aki a legrégebben dolgozik mentőhelikopteren, és máig részt vesz a mentésben.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.