Hazánkban a szervezett nyúltenyésztés az 1900-as évek elején kezdődött. Az akkori általános jólét, a városiasodás és az ezzel párosuló kisállat-tenyésztési kedv növekedése újabb és újabb nyúlfajták importját eredményezte. Belgium mellett leginkább Németországból vásároltak jó minőségű tenyészállatokat a magyar nyulászok, így német kosorrúakat is. Sajnos a II. világháborúban a fajta nálunk kipusztult, s csak az 1960-as években érkeztek újabb egyedei NDK-ból és Csehszlovákiából.
A két Németországban, Svájcban és Hollandiában a német kosorrú nyulakat a XX. században igen gyakorta tartották. Már a XIX. századi kiállításokon is jellemzően szürke színű egyedek fordultak elő, de olykor-olykor bemutattak fehér és tarka állatokat is.
amikor is jelentős mennyiségű francia tenyészanyag került Németországba, s ezeket a kosorrúakat előszeretettel keresztezték az ottaniakkal. Hamarosan két típus jelent meg Németországban: az úgynevezett amerikai vagy más néven angol és az afrikai, más néven francia típus. Hogy egy fajtaváltozatot miképpen neveztek, abba az aktuális politika is beleszólt azokban az időkben. Végül a német nyúltenyésztők mindezt megelégelve, no meg hazafias indíttatásból is a francia típust némileg átalakítottak, s hivatalosan is elfogadtattak egy új fajtát, a német kosorrú nyulat.
A XXI. század gobalizált világa nemigen kedvez a nemzeti fajtáknak, így ma már nálunk is egységesen óriás kosorrú néven szerepelnek ezek az állatok, melyek immár elveszítették azokat a sajátosságaikat, melyeket a különböző országok tenyésztői annak idején áldozatos munkával kialakítottak.