Back to top

Hazai méhlegelők - Tavaszi-nyár eleji fás hordásnövényünk

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) minden kétséget kizáróan a legfontosabb méhlegelőnk, nemcsak a fásszárúak közül, hanem minden tekintetben. Egy csodafa, hiszen őshazáján kívül (Észak-Amerikából származik) mintegy 400 év alatt meghódítva Európát, mára már jobban érzi magát nálunk (nagyobb növedéket produkálva), mint eredeti elterjedési területén, termőhelyén.

Előző részt itt találja.

Fehér akác

Hazájában (atlantikus észak-amerikai flóraterület: Appalache-hegység, Ozark plató) a fehér akác mintegy 20 fajjal van jelen a nemzetsége, mégis alapvetően a leromlott, degradált, bolygatott területek fás növénye, nem nő meg csak 2-3 m magasságúra és nem is mézel olyan jól, mint hazánkban.

Területaránya a magyarországi erdőkben mintegy 24% (ez körülbelül 450 ezer hektár), s ezzel a legelterjedtebb fafajunk.

Gyors növekedése, faanyagának széles körű felhasználhatósága, alföldi tájképbe illeszkedése és kiváló mézelése miatt idegenhonos fafajként is hungarikummá nyilvánították.

Termőhelyi igénye, morfológiája

Melegigényes, fagyérzékeny faj. Mivel hazájában hosszú vegetációs időszakhoz szokott, hajtásai későn fásodnak be, ezért a korai (őszi) fagyokra érzékeny. Fakadó hajtásait, virágkezdeményeit pedig a kései (áprilisi-májusi) mínuszok károsítják. Nekünk, méhészeknek utóbbi tulajdonsága a legkedvezőtlenebb. Ez annak tudható be, hogy bár nagyjából ugyanazon a földrajzi szélességű területen található az elterjedési területe az őshazájában (kb. 43-45o között), mint hazánk földrajzi szélességi fekvése (kb. 46-48o), kissé másképpen alkalmazkodott az egyébként viszonylag hasonló mérsékelt övi klímához. Ott ugyanis észak-dél irányú hegységrendszerek húzódnak, míg Európában kelet-nyugat irányúak.

A fajok a felmelegedésekhez és lehűlésekhez könnyebben tudtak alkalmazkodni, nem voltak olyan földrajzi-domborzati akadályok, melyeket át kellett volna „mászniuk”, mint nálunk.

Fehér akác fürtös virágzata és hüvelyes termése
Fotó: Országos Erdészeti Egyesület, Korda Márton
S így a hosszabb tenyész­időszakhoz, illetve rövidebb nyugalmi időszakhoz szoktak a növények. Ezek a folyamatos előre és visszahúzódások (aszerint, hogy éppen melegedett az éghajlat, északabbra – feljebb, vagy lehűlés következett, délebbre - lejjebb vándoroltak a növények) nem tizedelték meg annyira a vegetációt, mint a mi kontinensünkön. Ezért az észak-amerikai növényvilág sokkal változatosabb, fajgazdagabb, diverzebb (csak Kaliforniában például több mint 50 különböző tölgyfaj él őshonosan, míg nálunk mindössze 5!), mint a miénk, viszont az onnan származó fajok fagyérzékenyebbek is (szintén igaz ez az Ázsiából származó fafajokra: császárfa, evódia, bálványfa). Ezt a tulajdonságot csak hosszan tartó szelekciós nemesítéssel lehet valahogy „kinevelni” az akácból, és akkor sem tökéletesen, de az erdészeti szaporítóanyag-nemesítésben léteznek ilyen törekvések.

Bár képes a szélsőséges körülményekhez is alkalmazkodni, tenyészetének optimumát elég szűk termőhelyi skálán találja meg.

A többletvízhatástól független, üde vízgazdálkodású termőhelyeken érzi magát a legjobban.

Az elöntést és a pangóvizet nem tűri, viszont megél időszakos vízhatású helyeken, ha a talajvíz nem emelkedik 150 cm fölé. Elviseli a tartós szárazságot, de ilyenkor növekedése és fejlődése le­lassul (virágzása pedig általában felgyorsul, lásd 2018-as év). Tápanyagigénye közepes, a jó levegőgazdálkodású, gyengén savanyú, vagy semleges kémhatású, laza, középkötött talajokat kedveli. A talaj levegőtlenségét nem viseli el, ezért a kötött, agyagos és a magas talajvizű termőhelyek nem alkalmasak a termesztésére, talajigényében a talaj szellőzöttségének van a döntő szerepe.

Az alföldi humuszos homokot, rozsdabarna erdőtalajokat, kovárványos és karbonátmaradványos barna erdőtalajokat jól hasznosítja. Dombvidéki termőhelyen a barnaföldön (más néven Ramann-féle barna erdőtalaj) érzi jól magát.

Fényigényét figyelembe véve a nagyon fényigényes kategóriába sorolandó.

Magassága a 30 métert is meghaladhatja. Törzsalakja változatos, lehet teljesen egyenes, de meglehetősen görbe is, hajlamos a villás növésre. Nagyon laza a koronája - amely a fényigényességével van összefüggésben - zárt állományban fordított kúp alakú.

Gyökérzete mélyre hatoló, de talajfelszín közelében sűrű oldalgyökér-rendszert alakít ki.

Egyes megfigyelések szerint a vízszintes gyökerek növekedési iránya tartós aszály esetén megváltozik. Ilyenkor ezek az üdébb, mélyebb talajrétegekbe hatolnak és átalakulnak függőleges gyökerekké. Gyökerein a pillangósokra jellemző kis gümők vannak, amelyekben az akáccal szimbiózisban élő Rhizóbium baktériumok élnek. Ezek a levegő szabad nitrogénjének megkötésével segítik a fa nitrogénellátását, ugyanakkor a talaj N-tartalmát is feldúsítják. Ennek hatására és a laza, fényáteresztő lombkorona miatt az

akácosok aljnövényzetében tömegesen elhatalmasodnak olyan nitrogénkedvelő (nitrofil) lágyszárú fajok és kúszócserjék, mint a nagy csalán, piros árvacsalán, vérehulló fecskefű, ragadós galaj, egynyári seprence, földi szeder, erdei iszalag, más inváziós, illetve idegenhonos növényekkel együtt, melyek kiszorítják a termőhelynek megfelelő őshonos vegetációt.

Eme negatív folyamat, valamint amiatt, hogy az akác kizsarolja, kiéli a termőhelyét, a természetvédelem egyes helyeken nemkívánatosnak ítéli a fehér akác jelenlétét (hozzáteszem, például egy fokozottan védett természetvédelmi területen teljes joggal).

Kérge fiatalon sima, szürkésbarna színű. Idősebb korában vastag, jellegzetesen X, Y alakzatokban repedezett kéregormokkal. Hajtása vörösbarna színű, végénél bordás alakú, összességében kissé zegzugos futású, szórt rügyállású. Rajta az apró rügyek 3-4-es csoportokban rejtve fejlődnek a levélripacs alatt, amelynek két oldalán egy-egy fásodott szúrós pálhatövis helyezkedik el. Levele összetett, páratlanul szárnyalt 9-19 elliptikus alakú, ép szélű levélkéből áll. Ezek lekerekített csúcsúak vagy kissé kicsípettek és kis szálkában végződnek.

Virágai fehér színű, illatos, pillangós virágok, melyek 10-20 cm hosszú levélhónalji fürtöt alkotnak, nagy mennyiségű és kiváló minőségű nektárt adnak.

A fürtök kezdetben felállóak, később lecsüngők. Ha a fürtből egyetlen virágot nézünk, akkor a párta 5 jellegzetes alakú szabad sziromból áll. A felső, virágzáskor hátrahajló, kerekded lemezű, csúcsán kicsípett szirom a vitorla. Az evezőket képviselő két szirom lemeze keskeny, fordított tojásdad alakú. Ezek alsó végén egy-egy jellegzetes nyúlvány található, mellyel a csónakot fogják közre. A csónakban 10 porzó helyezkedik el. Ez a virágszerkezet a rovarmegporzáshoz tökéletesen alkalmazkodott. Az evezőkre leszálló méh súlya alatt az evezők lesüllyednek, és lehúzzák a csónakot is, melyhez fülecskeszerű nyúlványai segítségével kapcsolódnak. Közben a csónak csúcsán kiemelkedik a bibe, mely így hozzáér a méh testéhez és a rajta lévő idegen akácpollent felveszi. Ezt követően a bibeszál szőrzetén lévő virágpor a nektár után furakodó dolgozó szőrzetére, testfelületére tapad. Majd a látogató távozása után az ivarszervek és a virágtakaró szirmok ismét eredeti helyzetükbe kerülnek. Ezzel a növényi stratégiával megtörténik a megtermékenyítés és nem szárad ki a virágból a nektár. Csodálatos biológiai folyamat! Újabb látogató hasonlóan juthat a nektárhoz.

Magzókorát állományaiban 15-20 évesen éri el, 2-3 évenként bőségesen terem.

Fehér akác magja
Fotó: Kiczkó Mónika erdőmérnök
Termése lapos, barna színű, 5-10 cm hosszú hüvelytermés, amely októberben érik, de a magok a hüvelyből csak tavasszal hullanak ki (1. b kép). A magok vese alakúak, 3-5 mm hosszúságúak, feketésbarna, olajzöld, barnásszürke színűek (2. kép), nem ritkán tarkázottak. Átfekvő, akár 40 évig is életképes, mivel a maghéj igen kemény. Csírázását ezért maghéjsebzéssel (forrázás, szkarifikálás) szokták elősegíteni. Növekedése nagyon gyors, különösen fiatal korában. Tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjad. A gyökérről sarjaztatást gyakran alkalmazzák az akácosok felújítása során. Fája kemény, nehéz (0,77 g/cm3) és rugalmas. Kiváló tűzifa (nyersen is jól ég), magas csersavtartalma miatt tartós, ezért szőlőkarónak, támoszlopnak, kerti bútornak kitűnő. Készítenek belőle ragasztott tartókat, parkettát, bútorlécet. Az akácállományok a lejtős, erózióveszélynek kitett területeken fontos szerepet töltenek be a talajvédelemben, illetve a roncsolt területek, bányarekultivációk során. Az akác gazdasági vágásérettségi kora 40 év.

Méhészeti jelentősége


Méhészeti szempontból a legfontosabb fafajunk, a legbiztosabb tömegben virágzó mézelő fás növényünk. Virágzása rövid ideig, mindössze 10-12 napig tart, de igen bőséges nektárforrás, emellett virágport is ad. Sok helyen az egyetlen számottevő mézelő és a vándorlás szempontjából is a legfontosabb fafajunk. A méhészek többségének számára a legnagyobb bevételi forrás.

Virágzása a legjobb időszak a méhcsaládok szaporodására/szaporítására és az anyanevelésre.

Az akác virágzásának és mézelésének a kezdetét a méhészek különböző megfigyelések segítségével igyekeznek megbecsülni, hogy a megfelelő időben induljanak a vándortanyára, de ez a változó időjárási viszonyok miatt egyre nehézkesebb. Az egyik ilyen népi megfigyelés, miszerint a virágok az ág rügyeinek fakadásától körülbelül 5 hét múlva kezdenek bontakozni és 6 hét múlva indul meg a jó mézelés. Ez azt jelenti, hogy a hordás kezdete a rügyfakadástól számított 42. napra esik. A másik ilyen megfigyelés, ha a virágbimbós fürtöcske 3 cm hosszú, akkor a virágzásig kb. még 2 hét van hátra. Még egy további módszer is elterjedt a méhészek között az akácvirágzás kezdetének megbecsülésére: az akác a birsalma virágzása után 10 napra kezd virágozni. Ezért lehet a legtöbb méhész kertjében birsalmafát találni (mindezen megfigyeléseket ugyanakkor a 2018-as év teljes mértékben felülírta). A vándorlás idejének pontos megválasztása a különböző időszakban virágzó akácosok hozamgörbéinek metszéspontja alapján, a virágzási zónák napi hordási adatainak ismeretében lehetséges.

Az akác ugyanis vidékek szerint más-más időben virágzik.

Ez függ a virágzási zónától, a kitettségtől (adott terület égtáj szerinti fekvésétől), a faállomány korától és az akácfajtától (pl. nemesített méhészeti változat), valamint a talajtól. Virágzása országosan május 5. és június 10. közötti időszakra volt eddig tehető. Tavaly ugyanakkor már április második felében rohamosan és tömegesen virágzott, nem kis kihívás elé állítva a méhcsaládokat és a méhészeket egyaránt (előtte lévő évben május 18-án jelent meg nálunk az első virág, az évben pedig már 17-én pergetni kellett).

Virágzási zónái:

• Korai: az Alföld és a Dunántúl déli része. Az országos hordás kezdetét követő 1-3 napon belül indul a virágzás.

• Közép: az Észak-Alföld, a Dunántúl középső része, valamint Szabolcs-Szatmár- Bereg megye keleti része. Az országos hordás kezdetét követő 4-6 napon belül indul a virágzás.

• Kései: Nógrád, Veszprém megye és Nyugat-Zala. Az országos hordás kezdetét követő 7-10 napon belül indul a virágzás.

• Igen késői: Észak Borsod, Bakony. Az országos hordás kezdetét követő 10-12 napon belül indul a virágzás.

Az égtáj szerinti fekvésben a déli és északi kitettségű akácosok között akár 5-6 napi virágzáskezdési eltérés is észlelhető. A tengerszint feletti magasság miatt pedig 8-10 napi késés is előfordulhat. Az akácállományok korát figyelembe véve a 15-25 éves korosztályúak a legjobb mézelők. A homoktalajok hamarabb melegednek fel, így a fák virágzása 2-3 nappal előbb következhet be, mint a kötött földben.

Az akácvirágzás kihasználását nehezíti, hogy korán és rövid ideig virít. A családok sokszor nem érik el a megfelelő fejlettségi szintet erre az időszakra. A mézeltetés eredményessége függ: a népesség nagyságától és korösszetételétől, a gondozandó nyitott fiasítás nagyságától, a család egészségi állapotától, a rajzásgátlás sikerességétől. A hordást fagykár és a virágzáskor a szeles, hűvös, esős idő csökkenti. Egyes években kétszer is virít, a másod- (sarjú-) virágzás azonban nem mézel. Legjobban meleg éjjel utáni meleg napokon, 20-25 °C-on adja a nektárt, a nagyobb meleg már ártalmas.

Nektárja sűrű, 55-60% cukortartalmú, mely nagyobb arányban gyümölcscukor (80%), ami miatt az akácméz lassan kristályosodik.

Cukorértéke 1-1,2; a kései fagy miatt lefagyott, majd újrahajtott akácé 0,47 és a cukortartalma is jóval alacsonyabb, mindössze 24% körül van. Egyes nemesített kettős hasznosítású (pl. árboc akác) vagy méhészeti fajták (Rózsaszín AC) viszont akár 50-100%-kal nagyobb cukorértékkel rendelkeznek, ezek azonban nem terjedtek el az országban nagy mennyiségben.

Ültetése, telepítése

Telepítésére újabban ismét nyíltak erdészeti támogatások. Az akác magról nem jól újul, ha magot gyűjtünk, és úgy akarunk csemetét nevelni, a maghéjat meg kell sebezni. A magvetést a májusi fagyok után célszerű végrehajtani, mert fagyérzékeny. Ha saját célra akarunk így néhány fát nevelni, gyökérdugványt is alkalmazhatunk. Egy magról nevelt csemeténket kiemelve, arról akár öt, 8-12 cm-es gyökérdarabot is nyerhetünk, amiket dugványként szétültethetünk. Ugyanakkor csemetéje nem drága, érdemesebb tehát államilag elismert erdészeti szaporítóanyag-termelőtől vásárolnunk.

Utóbbi időben kapható nagyobb méretű, gyors növekedésű és jó mézelő nemesített változata, a Turbo akác.

A méhészek által ismert Rózsaszín AC viszont egyelőre nehezen szerezhető be, de van már olyan csemetekert, amely néhány éven belül piacra lép vele nagy tételben. Jelenleg három méhészeti fajtajelölt áll vizsgálat alatt (Debreceni 1-3, Mézelő AC és Mézelő illatos), amelyektől a jövőben jó eredményeket várhatunk és forgalomba kerülhetnek méhlegelő-javítási/fejlesztési célból.

Ami fontos, hogy az akácot nagyon kötött talajra ne ültessük!

A tömött rétegek az akácgyökerek lefelé haladását nagyon megnehezítik, elgörbülnek, vízszintes irányban haladnak tovább, és gyakran többszintű gyökérrendszer alakul ki. Mindez akadályozza a fát abban, hogy a vízszükségletét a mélyebb talajrétegekből vegye fel.

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hazai méhlegelők 14. rész - Idegenhonos fás hordásnövények VI.

Európa nagy részének és így hazánknak is a mindmáig egyik legelterjedtebb parkfája, díszfája a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), vagy más nevén a fehér bokrétafa. Napjainkban sok veszélyes károsítója van, melyek - különösen az idősebb példányait - erősen tizedelik. Méhészeti értékét sokan vitatják, kétségbe vonják a magas szaponintartalmú, méhekre mérgezőnek vélt virágpora miatt.

Élő nemzeti kincsünk: a pumi

A kutyák bohócaként is emlegetett magyar terelő pásztorkutyát az alkalmazkodás iskolapéldájaként tartják számon. Hosszú út vezetett a pásztor csizmaszára mellől a modern nagyvárosok forgatagáig, melyet ez a viszonylag kistermetű, csupa szív kutya sikeresen teljesített.

Nagyító alatt az állatok szállítása

Az Európai Parlament vizsgálóbizottságot állít fel, amely az állatok szállításának hiányosságait vizsgálja, ennek során arra lesznek kíváncsiak, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre az uniós jogszabályokat.

Felhívás a méhek védelmében

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara felhívták minden növényvédelmi szakirányító figyelmét arra, hogy a napraforgó virágzásának idején a méhek a csemegekukoricát, és esetleg más növényeket (kabakosokat, magnak vetett hagymát stb-t) is aktívan látogatják.

Rajzás: átok vagy áldás?

Vitathatatlanul a rajzás az egyik legnagyobb „zavar" a méhcsalád méztermelő folyamatában. Éppen ezért a méhészkedés modernizálódása óta a rajzásgátlás az egyik legnagyobb kihívás a méhész számára. Rengeteg módja ismert ennek, ami egymagában is mutatja, hogy valójában egyik sem tökéletes, különben nem lenne ennyiféle ilyen irányú kísérlet. E témáról olvashatnak írásomban.

„Rókás tojások” Győrszemeréről

A sokak által már jól ismert „rókás” emblémás tojás előállítója, a Fuchs Agrár Kft. újabb fejlesztésen van túl. A közelmúltban átadott győrszemerei telep tartási technológiája a hagyományos „paraszti-tanyasi” és a korszerű nagyüzemi rendszert ötvözi.

Csak a kiváló minőségű méz versenyképes

A Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre sok szempontból ideális a környezet a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Balogh Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

A kacsatojástól a hizlalásig

A tojásrakások megkezdése szempontjából a kacsa az egyik legkorábban tojó víziszárnyasunk, amennyiben természetes körülmények között tartjuk. Azonban ez csak általánosságban mondható, mivel egyes fajták esetében ez eltérő lehet. Aki a fajtaválasztáson túl van, fel kell mérnie a lehetőségeket, hol, milyen tojás vagy állat vásárlására van mód.

Együttműködési megállapodást írt alá a magyar és a szlovén agrárminiszter

A fenntartható erdőgazdálkodásról írt alá megállapodást és a Közös Agrárpolitikáról tárgyalt Nagy István agrárminiszter és Dr. Aleksandra Pivec szlovén mezőgazdasági, erdészeti és élelmezésügyi miniszter. A találkozón a tárcavezetők egyetértettek abban, hogy közösen kell fellépni a primőr termékek és a piacvédelem területén az Európai Unióban.

Hazai méhlegelők (13. rész): fehér eper

Évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért