0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A természet utat mutat

A természet utat mutat, megadja az utasításokat, és ezekkel élni kell, méghozzá szabadon, erőlködés nélkül – fogalmazott Páli Barna, akivel párja, Lampert Mária társaságában találkoztunk Alsópáhokon, annak is festői vasboldogasszonyfai részében, ahová letelepedett családjával. Állatokat tartanak, egy különleges gyümölcsöst művelnek, ottjártunkkor éppen jurtát építettek, és kertet is terveznek.

– Annak idején, még Gyenesdiáson hagyományőrzéssel kezdtük meg azt, ami most – reményeink szerint – kiteljesedik.

Egy jurtafalut terveztünk. Gyenesdiáson kísérleti régészeti és rekonstrukciós építéstörténeti táborokat szerveztünk, azonkívül az íj- és nyeregkészítéssel ismertettük meg a gyerekeket – idézte a kezdeteket. – És persze megkezdtük a jurtaépítést.

Az elsőt úgy vásároltuk, de az nem volt jó minőségű: összedőlt, elfújta a szél, beázott; valamit lépnünk kellett. Megismerkedtem az építőjével, és egy idő után úgy döntöttem, hogy magam készítek jurtát, méghozzá minőségi alapanyagokból. Elkezdtem ponyvát varrni, és közben megfelelő szigetelést kerestem hozzá. Az elkészítés nem kevés munkát, próbálkozást követően, sikeres lett, olyannyira, hogy tucatnyi lakójurtát készítettem évente, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a Kárpát-medencében.

Miközben ismerkedtem ezzel a világgal, tudatosult bennem, hogy ez az én álmom, mindig is ilyen típusú életre vágytam.

Beleálltam ebbe a világba, és Alsópáhok csodálatos, balatoni kilátással rendelkező vasboldogasszonyfai részén, sikerült körülbelül 10 hektár területet vásárolni az erdők között.

A tervek megszülettek, a munka megkezdődött, és a lakójurta után most a közösségi jurtát építik.

– A 6–8 méter átmérőjű lakójurta a legelterjedtebb változat, mert azt már komfortosan be lehet lakni. Anyaghasználat és felállítás tekintetében a 10 méter átmérőjűt még biztosan lehet kezelni. A jurtát nem úgy kell elképzelni, mint egy „nomád” sátrat. Manapság már mindent bele lehet építeni, amit a kor megkíván. Az alapja, (a padlója) olyan, mint egy könnyűszerkezetes házé, a sátor szigetelése pedig rendkívül precíz. Úgy kell elképzelni, mint egy „pufikabátot”, ráadásul a 10 centiméter vastag, összesen hat rétegből álló anyag „lélegzik”.

A belső berendezés kinek-kinek az ízlése szerint történhet. Megteremthető benne ugyanaz a komfort, ami egy ház esetében megszokott.

Szóval, annyira rendezzük be, amennyire akarjuk. Ha éppen fürdőszobát szeretnénk, akkor elszeparálunk egy részt, és kialakítjuk benne a szükséges infrastruktúrát. A közművek elől sem zárkózunk el, bár megpróbálunk mindent magunk megteremteni, ami csak kell. Ha úgy akarjuk, akár cserépkályhát is beépíthetünk a jurtába. Igazán minden lehetőség adott, csak élnünk kell velük.

Páli Barna hangsúlyozza, hogy ugyanúgy, ahogy a jurta építésénél és kialakításánál, a gazdasággal is az a céljuk, hogy mindent erőltetés és erőlködés nélkül, kényelmesen készítsenek el. Az első a kényelem, hogy az adott dolog élhető legyen. Nem húznak vonalakat, hogy miként kellene bármit is elkészíteni, megvalósítani. Ha az érzés szintjén megvan a cél, akkor mással nem törődnek, mondván, a természet segítségével, irányításával, útmutatásával az is kialakul.

– Így vagyunk a gazdasággal is. Kezdetben, Gyenesdiáson hucul lovaim voltak, amiket ridegen tartottam. Jó legelőkön legeltek, és bár 6 éven át nem kaptak takarmányt, sem kiegészítő pótlásokat, mégis csodálatosak voltak. Nagyon sok időt töl­töttem velük, és csodálattal néztem, ahogy a hó alól is kiszedik a füvet.

Bámulatos genetikát és egy másfajta gondolkodást hoztak a múltból. Egyébként ezen még mindig sokat gondolkodom: arról, hogy a tenyésztéssel mit nyer és mit veszít az állat.

A gazdaságunkban jelenleg négy ló, ugyanennyi alpakka, egy szamár és egy zebra található, és folyamatosan bővül az állomány. Tervezünk szárnyasokat is, a tojást pedig szeretnénk hasznosítani. Azonkívül a szárnyasok is – akárcsak az előbb említettek – az élménypark kedvencei lesznek. Biztosak vagyunk benne, hogy a családok, a gyermekek és szüleik szeretettel csodálják majd őket.

Ha már az állattartásnál tartunk, akkor el kell mondanom, hogy az istállók építésénél is sajátos módszert alkalmazunk.

Úgynevezett földistállókat alakítunk ki, és egyéb épületeket is, ugyanezzel a módszerrel.

Egyrészt, nagyon kedvező a terület az ilyenek számára, de persze az a fő cél, hogy ne változtassák meg a természetet, hanem amennyire csak lehetséges, ezek az épületek beleilleszkedjenek. Tehát a domboldalba építjük a földistállót. Negyven méter hosszú lesz, és csak szemből látszik majd. Sikerült megvásárolni egy réges-régi kúria faszerkezetét, ennek a tetejére kerül a föld. Úgy gondoljuk, ezzel megőrizzük a természet, a táj „kinézetét”, szépségét. Ha már építkezésről beszéltem, megjegyzem, hogy a területen két régi csodálatos, de az idő múlása miatt már nem túl jó állapotú vályogház áll. Ezekkel is vannak terveink: szeretnénk felújítani és a programjainkban hasznosítani őket.

A párnak a sok munka mellett hatalmas szerencséje is volt, ugyanis birtokukba került egy gyümölcsös, aminek fajtáit a Kárpát-medencében gyűjtötte össze egy helybeli lakos.

– Ez csodálatos történet és egyedülálló terület. Hatalmas öröm, hogy a részesei lettünk. A szentgyörgyvári oldalban van egy gyümölcsös, ahol Szabó Nándi bácsi különleges gyümölcsöst hozott létre az élete során. Elmesélte, hogy olyan fajtákat telepített ide, amelyeket gyermekkorában ismert és kedvelt meg. A gyümölcsfákért bejárta a Kárpát-medencét. Az összesen százhúsz fa között vannak almák, körték, cseresznyék, barackok, szilvák és diók. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon sok közöttük a ritkaság. A telepítési térkép mellé minden fához részletes leírást kaptunk Nándi bácsitól, és ma is ő ad nekünk tanácsot. Elmondja, hogy mihez meddig nem kell hozzányúlni, pontosan mikor kell leszedni a termést, melyiket hogyan, milyen módon lehet hasznosítani, például melyik jó rétesbe. Elbeszéléseit természetesen feljegyzem, hiszen nagyon értékes dolgokat mond. Tudom, hogy manapság egyre több helyen vannak génbankok, jóval nagyobbak is, mint a miénk. De ez már egy termő gyümölcsös, ami hatalmas ajándék számunkra a világtól, és szeretnénk minél jobban élni, minél jobban gazdálkodni vele.

A birtokon kertet alakítanak ki, amiben saját célra kívánnak termelni.

– Mottónk: ha elő tudjuk állítani kényelmesen – van rá időnk –, akkor megtesszük, erőltetés nélkül. A természet utat mutat, megadja az utasításokat, csak haladni kell vele, és oda kell figyelni rá. Amúgy, amiben csak lehet, saját és természetes dolgokat használunk, a tisztálkodástól kezdve a mosásig. Van mosószappanunk, mosószódánk és számos egyéb „anyagunk”. Szeretnénk, ha a szükséges zöldségféléket meg tudnánk termelni magunknak. Egyébként ehhez a szennyvíztisztítás is kapcsolódik. Elképzeléseink szerint gyökérzónás tisztítást alkalmazunk, ami a kert egyik részében kap helyet. A módszerrel még most ismerkedünk, de nagyon szimpatikus, mert természetes – ahogy már nagyon sok minden az életünkben…

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság