0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Selyemtyúkot gyerekek mellé is!

Az ősz beköszöntével több és több kisállatbörzére járhatunk, ahol az idei szaporulatot kínálják eladásra jelentős számban a tenyésztők. Ilyenkor vágnak bele sokan a díszbaromfi-tartásba. A kezdőknek ajánlott fajták közül az egyik legkülönlegesebb megjelenésű a selyemtyúk, melyet Ázsiában már évezredek óta tenyésztenek.

A feljegyzések szerint ez a szőrszerű tollképződménnyel bíró fajta Európában már az 1700-as években megjelent, hozzánk viszont csak a XIX. század végén jutott el. Leginkább fehér színben tartották, később pedig a sárga és a fekete is közkedveltté vált.

Mára azonban se szeri, se száma a különféle színeknek, melyek hivatalos elismertsége országonként változó.

Különösen keresettek a gyöngyösszürke, kendermagos, többszegélyes ezüstfogoly és a többszegélyes fogolyszínű egyedek. E fajtánál megengedett mindkét nemnél a szakáll is. A bőr- és a fejdíszeknek kékesfeketéknek kell lenniük, s húsuk, sőt még csontjaik is sötét színűek. A sötét színű húst a kínaiak különösen nagyra értékelik – gyógyászati célból még ma is gyakorta fogyasztják. A gyógyhatás azonban tudományosan nem bizonyított.

A tollhorgok hiánya, melynek a különös kültakarót köszönhetjük, recesszíven öröklődik. Azaz, ha egy más fajtával keresztezzük a selyemtyúkot, az utódok mindegyike elveszti „selymességet”.

A selyemtyúk közismerten nyugodt, igen könnyen szelídülő baromfi, mely akár az ember érintéséhez is hamar hozzászokik.

Így bátran ajánlható olyan kisgyermekes családoknak is, akik szeretnének a tyúkokkal szorosabb kapcsolatot kialakítani. Mivel ezek a madarak nem repülnek, így kifutójukat elég, ha mintegy 80 centiméter magas kerítéssel vesszük körül. A hidegre nem érzékenyek, a betegségekkel szemben ellenállók, tojáshozamuk viszont szerény: évente nem több, mint 120 darabbal hálálják meg a gondoskodást.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság