Back to top

Őshonos méhfajták genetikai bölcsességei és mentésük

Nem tudunk mást, mint földig meghajolni és csodálni a méhek örökítőanyagának bölcsességeit. Csodálni, ahogy ez a génekbe írt tudás fenntartja és tökéletesíti magát egy csodálatos apró lényben, a méhecskében. Az őshonos méhünkről, fajfenntartásról, örökítésről, nemesítésről írunk, de nem a megszokott stílusban. Kicsit filozofikusan, azaz bölcselettel, kicsit lebegve, de még a földön maradva.

A méhek nagyon sokféleképpen csiszolják, sajátos utakon mentik át az új nemzedékekbe genetikai bölcsességüket. Szuperorganizmusi minőségük örökítőanyaguk formálásában is megmutatkozik.

Amikor rajzik a méhcsalád, mintha anyja legjobb genetikai variációját keresné sokszorosításra. A legéletképesebb variációk keresése nyilvánul meg a nagy rajbölcső-számban.

Tudjuk, hogy az első kikelő anya igyekszik, hogy a többi, még bölcsőben lévő testvéreit elpusztítsa.

Őt minderre az hatalmazza fel, hogy a rajzás a maximális bőség pillanatáról is szól. Ebben a bőségben (nagy népesség, sok egyed, élelemtől roskadozó lépek) az anya petefészkét elhagyó petesejtek is nagyobbak lehetnek. Nagyobb lehet a citoplazmájuk. Így a citoplazma hordozta információs anyagban is gazdagabbak lehetnek ezek a sejtek, ugyanakkor nagyon jó minőségű, de főleg a más időszakból származó petesejtekhez képest táp­anyagban gazdagabb lehet (gazdag vitellus).

Talán ezért is van, hogy az álcából nevelt anyáink, sosem penderülnek ki bölcsőikből akkora életerővel, mint e már sejten belüli bőséget megélt rajanyák.

Ennek a bőségnek első gyümölcse, az első kikelő anya, nem véletlenül élvez némi időbeli előnyt. De ez az előny mégsem annyira abszolút értékű, hogy konkurenciáról szó ne lenne. Az első kikelő anya éberségén, gyorsaságán sok múlik. Máris megmérettetik. S a mellette mégis kikelő riválisok új próbára kényszerítik szüleik információját.

Mégis esélyt adni a legjobbaknak. Bizonyos szempontból a legjobbak már egyformán értékesek. Így az ifjú anyák nem ölik halomba egymást. Csendes váltáskor öreganya együtt petézik lányával. Gyönyörű, ahogy a méhgenetika ezen a ponton felnő ahhoz a bölcsességhez, hogy nem egymás pusztítása a túlélés záloga. A feromon, aminek segítségével az anyák egymástól távol tudják tartani magukat, időt, lehetőséget ad mindenkinek a túlélésre. Ha már éberségük, gyorsaságuk meglépte egymáshoz viszonyított értékeit, a további ez irányú selejtező értelmetlenné válna. Innentől a minőségi genetikai információ mentése kezdődik.

A megmérettetések persze folytatódnak, hiszen azok végigkísérik az életet. Annak minden pillanatban tanúságot kell tennie életképességéről. Ez a tudás a méhgenetika bölcsességében is benne van. Minél nagyobb méhtömeg maga mellé állítása, s a toborzott csapat túlélését biztosító hely megtalálása mind-mind a szülők genetikai rátermettségét méri.

A méhanya a szakirodalom szerint 7-9 évet is él.

A faj ennyi ideig tudja életképesnek tartani egy-egy megalkotott genetikai struktúráját (szerkezetét). Ez az idő elég hosszú ahhoz, hogy a szerkezet hordozta információ életrevalósága alaposan „leellenőrződjön” (felbecsülődjön), elemei fennmaradásaként terjedhessen, de nem annyira hosszú, hogy a változó környezetben aktualitását vesztetté legyen.

A méhcsalád, ivari alakjai által egész élete során küldi genetikai üzenetét populációja közegeibe, mintegy felkínálva életképességéről tanúságot tett elemeit a jövő nemzedékek adatbázisának. Az egyes információszerkezetek fennmaradási, megmaradási esélyei minél nagyobbak, annál nagyobb gonddal, személyének annál nagyobb, több megmérettetése után hozza létre.

Az anya szinte egész élete során küldi genetikai információit a herék által. Mivel azok érvényesülési esélye kicsi, így ez az üzenet formája a leggyakoribb (3000/év, 15 000 – 21 000/élet). Aztán fajának gazdagítására tolmácsolja információit rajból származó lányai által (1-2/év, 5-6/élet). És végül egész életének teljes bölcsességével csiszolt genetikai információját hagyja végső utódjára (1/élet).

Lányainak új herékkel színesített információbázisának fennmaradását népességének jó részével, hátrahagyott életterével is szolgálja. S egész élete által csiszolt génszerkezetét teljes habitusával hagyja az őt felváltó anyára.

Mindig valamit hozzáad genetikai tudásához és annak fennmaradásáról mind nagyobb gonddal gondoskodik. Faj, melynek genetikai intelligenciája felelősséget vállal önmaga minőségéért?

A heréket, leendő anyákat sem pete, sem zsenge korukban nem lökik el maguktól, hanem mint a főemlősök, mindvégig gondoskodnak utódjukról. Az anya népessége, készletei, túlélést biztosító élettere, mind utódainak túlélési esélyeit is hivatott megteremteni. A nagy belső igényességgel előállított genetikai bölcsesség védve és tisztelve van. Mintha a méhek örökletes intelligenciája értékelné, becsülné, óvná önmagát.

A heréket ivarérettségükig táplálja, gondozza, védi a család. S míg genetikájának átadására esélye van, mind e mellé még családtól független szabadságot is élvez. Így a herék a szomszédos populációk párzóhelyeire is eljutnak. Ezzel is szolgálva a genetikai sokszínűséget, s annak lehetőségét, hogy a biológiája által megengedett távolságon túlra (6 km) is eljusson információja. Ott talán, a más környezetben edzett bölcsessége a bármilyen körülmények közötti túlélni tudás záloga lehet.

A méhek genetikai információiból élve, mintha tisztában lennének ennek az információnak a különös és felbecsülhetetlen értékével. Legalábbis, saját örökletes bölcsességüket mintha ezen értékrendek szerint kezelnék. Védve minden nem lojális konkurenciától, folyton csak óvva, segítve azt.

A rajok olyan messze igyekeznek, ahol nem terhelik fajtársaikat. Utódaik számával fenntartani és nem uralni törekednek genetikai struktúráikat, mintegy elismerve, tiszteletben tartva a többi méhcsalád genetikai rátermettségét, másságuknak, az ő utódai számára szolgáló fontosságát.

Mintha genetikai bölcsességükben annak a nyugalomnak és alázatnak is helye volna, hogy ne csak megteremtse, aztán továbbadja az életképes információt, hanem kibontakoztassa, csiszolja, legeredményesebb arcába formáltan fenntartsa.

Barabási hálózat törvényei szerint a zsenik csak bizonyos csoportokban tudnak a leghatékonyabbak lenni. Kellenek melléjük az egyszerű emberek, akik tudásukat, képességeiket a hétköznapi életbe kanalizálják. Sok zseni önmagában nem messzire jutna, az élet banalitásai hamar kifognak rajtuk. De egy őket „érdembe tenni tudó” közeg által mindenkinek sokat szolgálhat zsenialitásuk. A méhek egy sikeres anyában az ők genetikai zsenialitásukat élik meg. Ezért általuk nem a zsenik értelmetlen, tékozló harcát éli a természet. Az anyát családja szolgálja, hogy zsenialitása életbe szólítódjon, és a való világban ne elfojtódjon, hanem kiteljesedhessen. Ezért hosszú távon többet nyer a család az anya, már sokat bizonyított genetikai bölcsességének szolgálatával, mintha a faj csak az egyéni génstruktúrákat versenyeztetné egymás közt.

A sokfelé specializálódni tudó női kaszt a megszerzett genetikai zsenialitás értékeivel jobban szolgálja környezetét, fontosabbá válik az egyetemes élet számára, s így az is jobban szolgálja őt.

Így vívott ki magának monopolhelyzetet, 85% -nyi beporzási szerepet az államalkotó apis faj, más beporzókkal szemben. Hiszen annak a nősténynek genetikai információja, kinek magának kell önmagáról és utódairól gondoskodni: etetni, számukra is az élelmet megkeresni, hány növényt tud beporozni? De a bizonyos kötelezettségek alól felszabadult genetikai információját megtestesítő dolgozó rengeteg növény számára fontossá válhat, s egyben e növények evolúciós lépéseit így más fajokhoz képest nagyobb sikerrel követheti. Nem csoda, ha hamar messze fölénybe tudott kerülni az összes önmagában küszködő versenytárssal szemben.

Ugyanakkor az egyes esetleges sikertelen kombinációk még nem lesznek végzetesek a megteremtett információcsúcsra, az anyára. Ezt szolgálja a herezsákban rejtett színes eredetű spermagyűjtemény is. Hiszen az illető gyengébb génkombinációból származó méhecske, ha el is pusztul a mezőn, az anyában rejlő genetikai tudás még nincs veszve. S ha a család megérte második, harmadik évét is, és túlélni képes, rajzó állapotúvá tudott fejlődni, akkor már információja jogossá vált a maradásra, bölcsőbe kerülhetnek sorsuk által aktuálissá csiszolt bölcsességek, a peték.

A család biztosította külső-belső biztonságban óvottan és hatékonyan bontakozhat ki az anya hordozta genetikai zsenialitás.

A nyertes genetikai szerkezet bizalmat, védelmet élvez. A számtalan herétől származó spermakészlet által fenntartott változatosság mintha felülírná az esetleges sikertelen kombinációk okozta veszélyt. A család megbízik fajának kialakult genetikai rostáiban, nem vonja kétségbe, nem tékozolja könnyedén anyjának genetikai zsenialitását.

Hamilton felismeri, leírja az altruizmus jelenségét (segítségnyújtás idegenek utódain). De valódi értékét, üzenetét, az örökítőanyagban betöltött jelentőségének árnyalatait, talán csak most, Barabási A. L. törvényei segítségével közelíthetjük meg.

Azt is észre kell vennünk, hogy e genetikai változatosságra elköteleződött faj mégis, a párzás finom mechanizmusaival nagyon őrzi kipróbált életképességeit.

A fajták keresztezésével a hibridhatások még kidomboríthatóbbak. De az óvatosságra már sok tapasztalat int (Apis scutellata). Hiszen a krajnai méhet a természet alkotta, határolta be és tette mássá pl. a kaukázusi méhtől. S a természet bölcsességében már ott van az a tudás, hogy nem igazán szolgálhatják egymás túlélési esélyeit, minden értékes heterózishatás ellenére sem. Így természetes módon, ahol a földrajzi zónák átfedődnek, a különböző fajok egyedei más-más időpontokban repülnek ki násztáncukra (Gilles Fert), elkerülve, kimosva magukból a másik ekotip információs anyagát (szegregáció jelensége). Hiszen azt hordozni, hosszútávon plusz és terhelő lenne. Azok a gének hosszabb távon más környezeti viszonyok között szolgálnak túlélést.

Géntérképekkel a kezünkben ma mindez egyre tisztább. De tudatosabb-e? (Folyt. köv.)

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hazai méhlegelők - Nyári aszpektus fás hordásnövényei

A fehér akác virágzása után a legfontosabb fás hordásnövényeink a hársak. A nemzetségük mintegy negyven fajából nálunk három őshonos: a kislevelű hárs (Tilia cordata), a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és az ezüst hárs (Tilia tomentosa). E három hársfaj együttes területaránya a hazai erdők körülbelül 1%-a.

Zöldségbemutató 4 méterrel a tenger szintje alatt

Egy kiváló zöldségbemutatón, jó 4 méterrel a tenger szintje alatt mi sem jut az ember eszébe, mint hogy ezen a helyen 400 éve még bálnavadászok hajtották a ladikjukat. Vajon újabb 400 év múlva mi lesz a holland polderekből? Szeptember utolsó hetében évek óta megnyitja kapuit a Bejo Zaden. A vetőmag-nemesítő és -előállító cég warmenhuizeni kísérleti központja ilyenkor négy napra átjáróházzá válik.

Nagy István: a méztermelés a jövőnket jelenti

A „mézes reggeli” programot 2007-ben indították el Szlovéniában, hogy felhívják a gyerekek figyelmét a mézfogyasztás fontosságára. Magyarország 2014-ben csatlakozott a kezdeményezéshez, melynek mostanra már ezernél is több hazai iskola ad otthont. Így történt ez a tolna megyei Tamásiban is, ahol a programot a „Legyen minden nap mézes nap” mézfogyasztás-ösztönző kampány részeként tartották meg.

Tetris Challenge – méhész verzió

Berobbant az internet világába egy új „kihívás”, melyben különböző szakmák mutatják meg hivatásuk eszközeit szépen elrendezett struktúrában, madártávlatból fotózva. A „Tetris Challenge” történetében először a méhészek eszközeit mutatta be a Nyerges Méhészet

Hamisított mézekkel is neveztek a nemzetközi versenyre

Az idei, Montrealban megrendezett nemzetközi méhészeti kongresszuson, az Apimondia mézversenyén a mézeknek csaknem a felét kizárták. Ennek nem más volt az oka, mint hogy ezek hamisítványok voltak, vagy olyan szermaradványokat tartalmaztak, melyek nem megengedettek.

Néhány egyetemista rájött, hogyan lehet "műmézet" készíteni méhek nélkül

Az Izraeli Műszaki Egyetem (Technion) diákjai kifejlesztettek egy új technológiát, amellyel méhek közreműködése nélkül készítettek mézhez nagyon hasonló terméket egy genetikailag módosított baktérium felhasználásával.

Felkészülés a klímaváltozásra a szőlőtermesztésben

A 2016 decemberében a HNT által elfogadott ágazati stratégia alapvető célkitűzésként fogalmazta meg a szőlőtermesztés biológiai alapjainak fejlesztését és megőrzését. Bár a génmegőrzés és a genetikai alapok fejlesztése alapvetően állami feladat lenne, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban a borszőlő-kutatások személyi és tárgyi feltételei folyamatosan szűkülnek.

A méhek réme tovább nyomul Európában

Októberben ázsiai lódarazsat (Vespa velutina) észlelt egy dél-hesseni méhész. Az invazív faj a védett darazsakra és a méhekre is egyaránt veszélyt jelent.

Egészségesebb a városi méz?

Az idei szezon nem volt könnyű a méhek számára. A hosszú aszályos időszak jelentősen csökkentette a nektárt adó növények virágzási idejét, ami rendkívül fontos a méhek számára. Ezért az idén Európa nagy részén nem számíthatnak rekord méz mennyiségre. De mi a helyzet a minőséggel?

Százhalombattán kettévágta, Gyótapusztán mézet termel vele

Gyótapusztán látogattam meg egy méhészt, aki sok – különösen a pályájukat kezdő – méhész szempontjából ideális helyen, környezetben tevékenykedik. De az idősebb generáció szemében is irigylésre méltó méhészetet mutatunk be: a 77 éves Johanidesz János korát meghazudtoló frissessége, gondolkodása sok korosodó kollégának adhat erőt.