Az opáljuhar (Acer opalus) alacsony vagy közepes termetű, zárt, kissé gömbölyded, sűrűn ágas koronájú, 10-15, néha 20 méter magas fa vagy terebélyes cserje. Kérge kezdetben sima, szürkés színű, a növény idősebb korában cserepesen repedező. Vesszői kopaszok, pirosasbarnák, paraszemölcsökkel díszítettek, rügyei barnák.
Hosszú kocsányú, sárga virágai áprilisban, a lombfakadással egy időben lecsüngő, sátorozó bugavirágzatokban nyílnak. Az elvirágzást követően fejlődnek ki a kezdetben pirosas, éretten mogyoróbarna ikerlependék-termései.
Ültetésével hazánkban is sikerrel próbálkozhatunk, jó tűrőképességű faj. Nagyobb, tágasabb kertrészt keressünk számára, hogy termete, őszi lombszíne minél jobban érvényesülhessen. Származásánál fogva melegkedvelő faj, ezért inkább napos-félárnyékos fekvésbe ültessük, de jól tűri a beárnyékoltságot is. Fagytűrő. Meszes, jó vízgazdálkodású talajba telepítsük, de kerüljük a nyirkos, vizes talajféleségeket, az esetleges pangó vizes területeket.
Szép példányok találhatók belőle a Budai Arborétum alsó kertjében, a Szüret utcával határos részen.
A csíráztatás fortélyai Magvetéssel viszonylag könnyen szaporíthatjuk. Ősszel gyűjtsük be a terméseket, s ha a szárnyakat (a lependéket) azonnal letisztítjuk, majd a magokat elvetjük, jó százalékban ki is csíráznak. A száraz helyen tárolt vagy tél végén szedett magvak azonban hajlamosak az elfekvésre, azaz a tavaszi vetés esetleg csak egy év múlva kel ki. A magok meglehetősen kemény héjúak, ezt a víz számára átjárhatóvá kell tenni, hogy elősegítsük a gyorsabb csírázást. Ennek módszere például az lehet, hogy csiszolóvászonnal dörzsölgetjük, koptatjuk a magok |