0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Az opáljuhar őszi pompája

Ősszel az egyik legpompásabban színeződő juharfaj az opáljuhar. Gyönyörű, sárga és skarlátpirosas-narancsos árnyalatokban ragyog a lombozat, a rajta átszűrődő napfényben az opálok különféle pirosas-sárgás árnyalataira emlékeztet.

Az opáljuhar (Acer opalus) alacsony vagy közepes termetű, zárt, kissé gömbölyded, sűrűn ágas koronájú, 10-15, néha 20 méter magas fa vagy terebélyes cserje. Kérge kezdetben sima, szürkés színű, a növény idősebb korában cserepesen repedező. Vesszői kopaszok, pirosasbarnák, paraszemölcsökkel díszítettek, rügyei barnák. 

Hosszú kocsányú, sárga virágai áprilisban, a lombfakadással egy időben lecsüngő, sátorozó bugavirágzatokban nyílnak. Az elvirágzást követően fejlődnek ki a kezdetben pirosas, éretten mogyoróbarna ikerlependék-termései.

Ültetésével hazánkban is sikerrel próbálkozhatunk, jó tűrőképességű faj. Nagyobb, tágasabb kertrészt keressünk számára, hogy termete, őszi lombszíne minél jobban érvényesülhessen. Származásánál fogva melegkedvelő faj, ezért inkább napos-félárnyékos fekvésbe ültessük, de jól tűri a beárnyékoltságot is. Fagytűrő. Meszes, jó vízgazdálkodású talajba telepítsük, de kerüljük a nyirkos, vizes talajféleségeket, az esetleges pangó vizes területeket.

Szép példányok találhatók belőle a Budai Arborétum alsó kertjében, a Szüret utcával határos részen.

 

A csíráztatás fortélyai

Magvetéssel viszonylag könnyen szaporíthatjuk. Ősszel gyűjtsük be a terméseket, s ha a szárnyakat (a lependéket) azonnal letisztítjuk, majd a magokat elvetjük, jó százalékban ki is csíráznak. A száraz helyen tárolt vagy tél végén szedett magvak azonban hajlamosak az elfekvésre, azaz a tavaszi vetés esetleg csak egy év múlva kel ki. A magok meglehetősen kemény héjúak, ezt a víz számára átjárhatóvá kell tenni, hogy elősegítsük a gyorsabb csírázást. Ennek módszere például az lehet, hogy csiszolóvászonnal dörzsölgetjük, koptatjuk a magok
felületét. Másik módszer a magok rétegzése, amelynek során nyirkos homokba, homok-tőzeg elegybe, vagy lombföldbe keverjük őket, nyirkosan tartjuk a közeget és csak a következő év tavaszán vetjük el a magokat. A kikelő növények nagyobb cserépben őszre akár 40-50 centiméter magasra is kifejlődhetnek, a leveleik már szépen színeződnek.

 

Forrás: Kertbarát Magazin