Back to top

A szőlőskertek unikornisai - szőlőfajták a kihalás szélén

Három rövid történet következik, a kedves olvasónak pedig az a feladata, hogy megállapítsa, mi bennük a közös. Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy a három mediterrán borvidék történetéhez egészen hasonlatos egy marék lelkes sümegi borász meséje is.

1. Kígyómód tekeregve küzdeni a sós széllel

A kicsiny portugál Colares borvidék Lisszabon és az óceán közelében található (persze Portugáliában minden közel van az óceánhoz...), talaja homokos, és ennek köszönheti egykori virágzását is.

Az Európát letaroló filoxéra nem bírja a homokos talajt, ezért Colares a 19. században megúszta a gyökértetű invázióját, zavartalanul virágzott, összterülete több mint 1000 hektár volt – amely 2009-re mindössze 14 hektárra csökkent!

Ma néhány elszánt borászharcosnak köszönhetően a hektárszám visszakúszott 30-ra, és a Ramisco, a vidék kékszőlője újra megörvendezteti azokat, akik egyedit, személyiséget keresnek a borban. A vidéken meg kell küzdeni a telepítéssel is, a tőkék kígyómód tekeregnek, hogy túléljék a sós szelet. A szőlészet itt igényel némi mazochizmust, de az eredmény mindenért kárpótol, a Ramisco bora élénk savú, határozott tannintartalmú, gyümölcsös, feszes, sós és évtizedekig tartható.

2. A kiválasztott szélmalomharca

„A Cariñena friss szőlőfajta sok savval és remek szerkezettel, de mindig rosszul bántak vele. 300-400 éve terem itt, az EU mégsem ismeri el” – mondja keserűen Salva, a Cosmic Vinyaters tulajdonosa, aki az alig ismert kicsiny spanyol Empordá borvidéken küzd a szőlőfajta megmaradásáért.

Nem oda született, nem is ő választotta Empordát, a „borvidék választotta őt” a misszióra.

Azt mondja, ha nem tesz valamit, húsz év múlva egyáltalán nem lesz Cariñena a vidéken. Viszont tesz, olyan fantázianeveken, mint Libertad (Szabadság), Valentía (Bátorság) vagy Paciencia (Türelem).

3. Visszacsinálni, amit Napóleon elrontott

Napóleon franciabor-imádata nemcsak a győzelmek idején történt champagne-nyakalásban mutatkozott meg, ennél kevésbé dicső tetteket is végrehajtott. Az észak-olasz Veneto közelében elhelyezkedő Asolo borvidéken például kivágatta az összes helyi Recantina-tőkét, helyükbe pedig Cabernet sauvignont telepíttetett. Századokkal később egy olasz világgá ment, Kanadában milliomos lett, de a szíve hazahúzta, és életét tette fel arra, hogy a Recantina szőlőt újra felvirágoztassa szó szerint és átvitt értelemben is, ebben pedig néhány szomszédjában társakra is talált.

Bár az első kierjedt must után megfordult a fejében, hogy Bonaparténak igaza lehetett, a bor iszonyatos volt, borászára hallgatva azonban várt, és a Recantina csodálatos módon átalakult.

Jöhet a megoldás: tehát, mi is a közös a három történetben?

Szembeötlő, hogy mindhárom tanmese helyszíne egy-egy mediterrán ország, de elárulom, hogy ez teljesen véletlen. Mindhárom régi helyi fajtákról szól? Igen!

És mindhárom esetben nem kevés energia, idő, pénz és elszántság kell, hogy a kihalás széléről vagy éppen már a kihalásból hozzanak vissza egy-egy szőlőfajtát.

Miért? Erre ritkán tudnak szavakkal magyarázatot adni, olyanokat hallunk, hogy „ezek a fajták összekötnek a múlttal”, „a gyökereink a legfontosabbak”, „ez a feladatunk ezen a földön”. Van azonban még egy összekötő szál: mindegyik történetről egy-egy borszakíró számol be, történetesen az általunk rendezett Hungarian WebWine­Writing verseny egyik kategóriájának döntőjében. A kategória neve „ritka szőlőfajták”, és a szakírók érdeklődését mutatja, hogy erre érkezett a legtöbb nevezés, összesen 21, s a magyar szervezés büszkesége, hogy a nevezők közt van indiai, olasz, spanyol, svájci, brit, görög, ciprusi, amerikai, francia, kanadai és román. Visszatérve azonban a helyi szőlőfajták megmentéséért küzdő unikornis-lovasokra: elszántságuk mellett marketingérzékről is tanúbizonyságot tesznek. Tudják, hogy nem elég a szívszaggató történet, el is kell azt mesélni, és lehetőleg annak, akinek kellően nagy elérése van ahhoz, hogy terjessze az igét – ezt nevezzük leegyszerűsítve sajtókampánynak. Van nekünk Leánykánk, Kadarkánk, Hárslevelűnk és sok egyéb büszkeségünk, csak ne legyünk restek mesélni róluk.

A sümegi várvédők

A három mediterrán szőlőmegmentő történetéhez egészen hasonlatos egy marék lelkes sümegi borász mai meséje. Évekkel ezelőtt már hallottam a sümegi vároldal szőlővel való beültetéséről, meg is mosolyogtam,

bár meg kell jegyeznem, a dunántúliak szemében a sümegi vár olyan „lovemark”, azaz szeretett brand, hogy akármit ültetnének az oldalába, biztosan örömmel fogyasztanánk.

Egly Márk azonban tovább spékeli az ültetvény különlegességét: egytől egyik régi magyar fajtákat telepített, amelyeket már alig termesztenek. Góhér, Bakator, Fekete leányka, Csóka, Sárfehér új otthonra találtak a meredek, köves hegyoldalban, hogy aztán egyesüljenek egy házasítás formájában, amelyből 126 üveg palackos erjesztésű pezsgő készült. A pezsgő második évjáratát kóstoltam, tiszta ízű és karakteres, és nem utolsósorban történetével sikeresen felhívja a figyelmet Sümegre, ahol Magyarország első pezsgője készült, vagy 50 évvel Törley előtt!

Az egykor több mint 160 hektáros borvidék ma mindössze 28 hektár, a tehetséges és ambiciózus sümegi borászoknak köszönhetően viszont lehetséges, hogy újra elindulnak az aranykor felé.

Az irány meghatározásához segítségül hívták Futó János geológusprofesszort, aki mélyre fúrt minták alapján megállapította, hogy Sümeg talaja rendkívül változatos, szinte minden földtörténeti korból akad itt kőzet, a legfontosabb pedig a Champagne és Burgundia talaját is meghatározó mészkő. S a mediterrán hősökhöz hasonlóan ők sem elégednek meg a sztorival, el is mesélik azt, például nekem és borszakíró kollégáimnak – egy forró nyári napon rendezett szakmai napon –, s én pedig örömmel adom tovább.

Vermentino – keblünkre, testvér!

Előrebocsátom: török szappanoperákhoz hasonlatos történet következik. A szőlőfajták bibliájaként számon tartott The Wine Grapes című könyvben dr. José Vouillamoz és nem kevéssé nagy presztízsű szerzőtársai, Jancis Robinson MW és Julia Harding MW a Vermentino fajta nevének eredetét a ferment (erjed) szóra vezetik vissza, utalva a Vermentino borának időnként enyhén buborékos tulajdonságára. A Furmintot nem említik a Vermentino bemutatása kapcsán. Ezzel szemben pár napja a szardíniai Angelo Concas azzal fordult hozzám, hogy segítsek nevezőket rekvirálni az első Vermentino-borversenyre.

Csodálkoztam, hogy ugyan, hogy is lehetne nálunk Vermentino, arról a kevés borról tudok, amely „egzotikus” fajtából készült, mint Heimann Zoltán Sagrantinója vagy a St. Andrea Nebbiolója.

Angelo azonban elmesélte, hogy a piacenzai Szent Szív Katolikus Egyetem professzora, Mario Fregoni 2004-ben DNS-vizsgálattal igazolta, hogy a Vermentino és a Furmint közeli rokonságban állnak. A hasonlóság a levelek és a fürtök formájában is tetten érhető. Angelo egy tudományosan kevésbé igazolt történetet is megosztott: 1643-ban állítólag Nápoly szépséges hercegnője, Formentini Katalin Auróra kezén kívül pontosan 300 olasz szőlőfajtát is vitt magyarországi hitvesének, a királyi kamarás Batthyány Ádámnak. A történet persze lehet, hogy igaz, és lehet, hogy Vermentino is volt a kelengyében, ahogy az is lehet, hogy a Vermentino valóban rokon. Nos, egy tengerparton élő rokon mindig jól jön, Furmintunk is biztosan örömmel osztja meg élményeit a semmiből előkerült rokonnal. Ha pedig valakinek van a birtokán egy kis Vermentino a nápolyi hercegnő egykori utazóládájából, kérem, szóljon nekem!

 

Forrás: 
Borászati Füzetek
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Borászati Füzetek 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Magyarország a vidékfejlesztés terén is segíti a Nyugat-Balkán európai integrációját

A Délkelet-Európai Regionális Vidékfejlesztési Állandó Munkacsoport (RRD SWG) minden évben magas szintű ülést tart a régió országainak tárcavezetőivel. Az idei ülésre november 12-én került sor a koszovói Mezőgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezésében, Pristinában, ahol az Agrárminisztériumot Kis Miklós vidékfejlesztésért felelős államtitkár képviselte.

Sok-sok alma és egy kevés szőlő

Naturalma Rozella, Naturalma Luna, Idared, valamint háromfajta szőlő: Olaszrizling, Ezerfürtű és Ezerjó. Hoffman Krisztián szépen gondozott lesencetomaji birtokán teremnek ezek a gyümölcsök. A fiatalember azt mondja, öröm látni a termést, és bár a napi munkát követően is meglehetősen sokat kell dolgozni ennek érdekében, de megéri.

Felkészülés a klímaváltozásra a szőlőtermesztésben

A 2016 decemberében a HNT által elfogadott ágazati stratégia alapvető célkitűzésként fogalmazta meg a szőlőtermesztés biológiai alapjainak fejlesztését és megőrzését. Bár a génmegőrzés és a genetikai alapok fejlesztése alapvetően állami feladat lenne, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban a borszőlő-kutatások személyi és tárgyi feltételei folyamatosan szűkülnek.

Az európai gyümölcspiac telítődött, de India ígéretes lehet

India mind fontosabb piac az európai zöldség- és gyümölcstermelők számára, ugyanakkor az indiaiak is több lehetőséget látnak Európában.

Mi kell a mezőgazdaság további fejlődéséhez? Stabil támogatás és a versenyképesség erősítése

Kulcsfontosságú, hogy ne csökkenjenek a magyar gazdáknak adható támogatások 2020 után – mondta Nagy István az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága előtti meghallgatásán. A tárcavezető szerint a versenyképességben még vannak tartalékok. A gazdák is érzik, hogy fejleszteni kell, ezt jelzi a nagymértékű, stabil hitelállomány és az igény a pályázati forrásokra, illetve kamattámogatási konstrukciókra.

Aszúszürettel a rászoruló gyermekekért

Az SOS Gyermekfalvak világszerte 136 országban segítik a hátrányos helyzetű gyermekeket, a BASF Agrodivíziója az idén aszúszedésből szerzett jövedelmét ajánlotta föl a magyar szervezetnek.

Jelentés a német agrárgazdaságról

Julia Klöckner (CDU) szövetségi élelmezési és mezőgazdasági miniszter október utolsó hetében terjesztette be a német kormány elé a szaktárca idei, az elmúlt 4 év eredményeit és agrárpolitikai intézkedéseit összefoglaló jelentését.

Nem csak a klímaváltozás sújtja a hazai szőlő- és borágazatot

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Bor Akadémia összefogásában 2017-ben hiánypótló szakmai rendezvényre került sor, aminek házigazdája és tudományos koordinátora címre a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara vállalkozott. A korábbi évek sikereire alapozva az idei évben ismételten megrendezték az Országos Szőlész-Borász Konferenciát.

„Örülhet” a klímaváltozásnak Észak-Európa mezőgazdasága

2050-re az éghajlatváltozás miatti szélsőséges időjárási jelenségek, az aszály és az áradásszerű esőzések miatt az európai mezőgazdaság kibocsátási értéke a jelenlegihez képest 16 százalékkal csökken. A legnagyobb bajban a mediterrán országok lesznek, az észak- és nyugat-európai térségben azonban a hosszabbra nyúlt tenyészidőszaknak köszönhetően több lehetőség adódik a mezőgazdaságban.

A KAP átmeneti intézkedései - azonos szabályok, azonos alapok?

Az Európai Bizottság közzétette a KAP átmeneti rendelkezéseire vonatkozó első javaslatát, amelyek kulcsfontosságúak az EU politikájának folytatása szempontjából. A Copa-Cogeca közleménye szerint a KAP átmeneti intézkedései nem szolgálhatnak újabb csökkentések ürügyeként. Hogyan lehet megmagyarázni az európai gazdálkodóknak, hogy ugyanazok a szabályok nem kaphatnak azonos pénzügyi alapokat?