Back to top

Díszkert zöldségfélékből III.

A díszkertként is funkcionáló zöldségeskertek nemcsak a jóleső kerti munkával, hanem a szem gyönyörködtetésével is segítik a kikapcsolódást, így pihentetnek is. Szinte valamennyi zöldségfajnak akadnak fajtái, amelyeket beültethetünk reprezentatív ágyásokba is.

Az augusztusi és szeptemberi számokban áttekintettük az évelőként vagy étkezési szempontból az ágyásokat két évig elfoglaló fajokat, a melegigényes egyéves zöldségféléket, valamint a közepes hőigényű fajok jó részét. A cikksorozat harmadik, befejező részében az áttelelő és tavaszi ültetésű hagymák, a salátafélék, és a káposztafélékben rejlő lehetőségekről esik szó.

Áttelelő és tavaszi ültetésű hagymák

Az évelő növények között augusztusi lapszámunkban szóba kerültek az évelőként termesztett hagymafélék. A metélőhagyma, a kínai metélőfokhagyma és a téli sarjadékhagyma mellett fogyasztási gyakoriság és mennyiség alapján jelentősebb a vöröshagyma és a fokhagyma, valamint a póréhagyma, de mind népszerűbb a vöröshagymához hasonlóan használt salottahagyma is.

Megjelenésüket tekintve talán legfontosabb, hogy a fokhagyma és a póréhagyma lapos levelű, míg a vörös- és a salottahagyma levelei csövesek; így kapunk „egész karikákat”, ha felszeljük a hagymatestet.

A fokhagyma és a póréhagyma levelei a vegetációs idejük végéig állva maradnak, míg a salotta- és a vöröshagyma levelei a hagymafej érése során elfekszenek, így díszítőértéküket az érési időszakban elvesztik. Virágzatuk gömb alakú, fehér színű vagy halványrózsaszín, és mivel a fogyasztandó rész fejlődése szempontjából megjelenésük nem előnyös, általában a virágszárak megjelenésekor kitörjük azokat.

Téli típusú póréhagyma
Összehasonlítva a virágzatokat, a póréhagymáé a legnagyobb, akár 10-12 cm-es átmérőjű is lehet, míg a salotta- és fokhagyma virágzata a léghagymák miatt lehet különleges.

A magról szaporított változatok első évben csak ritkán hoznak virágszárat.

A vöröshagymánál a kelés utáni lassú fejlődés miatt érdemes a dughagymás szaporítást választani, póréhagymánál pedig a palántaneveléses módszer eredményez rövid idő alatt szép, díszítő növényeket. A salotta- és a fokhagyma esetében a legtöbb fajta nem hoz magot – ezeket egyébként is csak lég- vagy sarjhagymáról tudjuk szaporítani.

A fajták, fajtatípusok között megjelenésben a póréhagyma esetében lehetnek nagyobb különbségek: a nyári fajták vékonyabbak, hosszabbak, magasabb töltögetést igényelnek és világosabb zöld levelűek.

Az őszi-téli fajták ezüstös-sötét-zöldek mutatósabbak, zömökebbek, vastagabb a „száruk”, szélesebb a levelük, így díszágyásokba jobban illenek. A hosszabb halványított részért ezt is érdemes feltölteni, de elegendő 10 cm-es töltést készíteni, ami így kevésbé feltűnő és más növények közeli ültetése mellett is jobban kivitelezhető.

A póréhagymát tavaszi vetéssel vagy palántaneveléssel termesztjük, a nyáriakat nyár végétől, az őszi-télieket pedig az ősz második felétől fogyasztjuk. Bár a nyári fajták is viszonylag fagytűrőek (egyesek akár mínusz 10 C-ig), a téli fajták jellegzetessége, hogy átlagos teleken jól áttelelnek, és téli fagymentes időszakban is szedhetők. A másik három fajnál tavaszi vagy őszi (átteleltetéses) technológiák közül választhatunk, ültetési időtől és fogyasztási céltól függően tavaszi vagy nyári felszedéssel – így utánuk az ágyásokba még tervezhetünk rövid tenyészidejű őszi növényeket.

A hagymaféléket díszzöldségként kör vagy szögletes alakzatba ültethetjük egyenes vagy hullámos sorba, akár alacsony határoló növényként is, az ágyások tagolására.

Különleges salátafélék: cikória saláta, endívia saláta, tépősaláta és római saláta
Salátafélék színesben

A levélzöldségek közül a fészkesvirágúak családjába tartozó fajok a levelek változatos színével, alakjával az ágyásokban elszórva vagy együtt ültetve egyaránt szépek. Alacsony növények, felülnézetben szabályos kerek tőlevélrózsát fejlesztenek.


A legkedveltebbek közülük a fejes, a tépő-, az endívia, a cikória és a római saláta.

Valamennyinek vannak a zöld mellett bordó vagy lilás levelű fajtái is. Az endívia és a cikóriasaláta egyes fajtatípusainál csak az etiolált (fényhiányban megnyúlt) vagy a fényen fejlődő, sárga leveleit fogyasztjuk.
Vannak sima vagy hólyagos, szeldelt vagy cakkozott szélű, különböző mértékig hullámos levéllemezű, fejet képező vagy nem képező változatok. Így, ha szeretnénk a növények vizuális megjelenését is élvezni a konyhakertben, szín és megjelenési forma alapján bőven van választási lehetőségünk.

Valamennyi említett faj levélzöldségként fogyasztva viszonylag rövid tenyészidejű; palántáról ültetve 4-6, esetleg 8 hét. A nappalhosszra és hőmérsékletre való igényességük alapján ki kell választanunk, melyik évszakban melyik hoz majd termést: fejet vagy jó méretű és minőségű tőleveleket, nem pedig hamar magszárat. Általánosságban azt lehet mondani, hogy kb. 30 x 30, vagy 40 x 40 cm
a megfelelő térállás számunkra, és ültethetjük őket négyzetes vagy háromszög kötésben, sorosan, esetleg az ágyásban elszórtan is.

Apró levelű madársaláta
Madársaláta

Nem a fészkesvirágúakhoz tartozik ugyan, de itt kell megemlíteni a madársalátát is. Kora tavaszi vagy őszi, hidegtűrő, rövid tenyészidejű növény, amelyet már egészen fiatal korban, 1-2 levelesen is fogyaszthatunk. Ehhez sűrű vetéssel szőnyegszerű felületet hozhatunk létre, egymás mellé több szakaszban, néhány naponta vetve. Ha kifejlett növényeket fogyasztanánk, fészkesen, vagy 15-20 cm-es sortávolságra vessük, kelés után egyelve az állományt, kb. 10 cm-es tőtávolságra. Az egyeléskor kiszedett növényeket a céklalevélhez hasonlóan fogyaszthatjuk.

Fel kell készülnünk, hogy egy-egy szaporítási időponttal az azonos fajtába tartozó növények kb. azonos időben, néhány nap, maximum két hét alatt „leérnek”, így szakaszosan érdemes ültetni őket.

Legtöbbjük helyre is vethető, arra azonban figyelni kell, hogy fiatal korban se nyomják el a szomszédos növények a salátáinkat. A színes levelű fajtáknál az is fontos, hogy ne legyenek szinte sohasem árnyékban, mert így alakul ki az igazán szép színük.

Díszkáposzták és rokonaik

A káposztafélék közül szinte valamennyi faj elég karakteres ahhoz, hogy akár dísznövény is lehessen. A fejes káposztának és a leveles kelnek még külön fajtái is vannak, amelyeket kifejezetten dísznövénynek nemesítettek. Ezek a levelükkel (alak, szín) díszítenek, a leveles kel esetében a díszes levelek ugyanúgy fogyaszthatók, mint a hagyományos fajták esetében.

Díszkáposzta
A fejes káposztának lila és zöld változata is kedvelt, a tenyészidő és a fejméret megmutatja, milyen a tenyészterület-igényük, ami 35 x 35 cm-től egészen 60 x 60 cm-ig terjedhet, de díszágyásokban általában a kisebb fejű fajták kedveltek.

Dekorációs szempontból fontos tulajdonság lehet, hogy milyen hosszú a „száruk” (a föld fölötti, külső szárrész a fej alatt), mennyi a külső (fejet nem alkotó) és a fejet kívülről takaró levelek száma, és azok mennyire simulnak rá a fejre. Az alapszín mellett érdekes a viaszosság mértéke is. A díszkáposzta-fajták lila vagy akár világoszöld vagy fehér, esetleg sárga levélszínükkel és különleges levélalakjukkal (levélszél hullámossága, hólyagosság) díszítenek. A kelkáposztából kedveltek az erősen hólyagos levelű fajták.

Díszkáposzta
Brokkoliból és karfiolból főként a színes (pl. sárga, lila) „rózsájú” fajtákat ültessük, számolva azonban azzal, hogy a tenyészidő nagy részében a virágzati kezdemény nem látható, így a levélzetük a díszük. Karalábéból a „kék” és a „fehér” változatok mindegyike helyet kaphat az ágyásokban, ha mindkét változatot kedveljük, akkor akár pepitamintában ültetve. Méretét és tenyészterület-igényét tekintve ebből a fajból tudunk kis felületre több növényt is ültetni. A káposztafélék közt a legrövidebb a korai karalábéfajták tenyészideje, kedvező időben palántáról ültetve 40-50 nap.

A kínai kel szabadföldön őszi termesztésű (nyáron korán magszárba menne), gyors fejlődésű növény.

Tudta?

A díszként is funkcionáló zöldségágyásokban a rövid tenyészidejű, hidegtűrő fajok jó kiegészítői a melegigényes növényeknek. Ahhoz, hogy mindig szép legyen a kertünk, megtehetjük azt, hogy a „nyári” fajok egyedei közé, azok lekerülése előtt, elvetjük vagy elültetjük a rövidebb tenyészidejű vagy áttelelő növényeket, hogy a vegetációt befejező növények kiszedése után azonnal vagy hamarosan gyönyörködhessünk a felfrissített kertben.

A bimbóskel viszonylag magas szárat fejleszt, hosszú levélnyelű fölfele kanalasodó levelei vannak, amelyek hónaljában hozza azokat a rügyeket, amelyeket végül elfogyasztunk. A bimbóskel a leveleskel egyik típusával együtt a legmagasabbra növő növény. Ez a két káposztaféle szinte minden kertben áttelelhet, télen is díszítve a kertet. Fagymentes téli napokon szedhetjük a leveleket vagy a kelbimbókat. E két fajon kívül a többi káposztaféléről is elmondható, hogy más zöldségfajokhoz képest hidegtűrőek, többnek van áttelelő technológiája is. Ilyen a kelkáposzta is, amely megfelelő fajtaválasztással ősztől kora nyárig szépen mutat a kertben.

Forrás: 
Kerti Kalendárium
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kerti Kalendárium 2019/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kiskertek öntözése: már most is szükséges lehet…

Már idén is voltak meleg napok, amikor csapadékhiány volt tapasztalható a kertekben: a zöldségeskertekben elvetett magok kelesztő öntözés nélkül nem tudnak kicsírázni, és a palántázás után is szükség van vízpótlásra… Bár most esős napok vannak országszerte, ez nem marad így sokáig...

Új rododendron fajt fedeztek föl

Az oldenburgi egyetem kutatója elsőként számolt be a napokban arról, hogy az Egyesült Államokban található Great Smoky Mountains Nemzeti Park területén új rodondron fajra bukkant.

Kevesebb holland tulipán lesz jövőre

A holland tulipán népszerűsége évek óta töretlen, ráadásul a tulipánszezon ideje is hosszabb lett. Az idei fagykárok miatt azonban jövőre kevesebb tulipán fog virágozni Hollandiában.

Végre berobbant a spárgaszezon

Az időnként már túlzottan is meleg napokon lendületesen fejlődnek a sípok, így akár reggel és este is végig kell menni a sorokon a szedőknek. A napi hozam pedig az előző hetinek a háromszorosa, tudtuk meg Gulyás Jánostól, az 50 hektár, zömében zöldspárga ültetvénnyel rendelkező Bács-Zöldért Zrt. igazgatójától.

Alkalmazkodnak a növények a klímaváltozáshoz

Első ízben összesítették a világszerte rendelkezésre álló adatokat a kutatók azzal kapcsolatban, hogyan reagálnak a növénypopulációk az éghajlatváltozásra. A tudósok megállapították, hogy a rövid élettartamú és gyors nemzedékváltással rendelkező növények rosszabbul viselik az éghajlatváltozással együtt járó szélsőségeket, mint a hosszú életű fajok.

Változatos levéltetvek

A szúró-szívó szájszervvel rendelkező levéltetvek minden évben tetemes kárt okoznak a gyümölcsfák leveleinek, fiatal hajtásainak szívogatásával. A megtámadott levelek összesodródnak, torzulnak, elszíneződhetnek, és már a nyár elején lehullanak. Az új levelek lassabban képződnek, ami a hajtások növekedésének leállásához is vezethet.

Méregtelenítő kúrák - használ vagy inkább árt a testünknek?

A méregtelenítő kúrák célja a szervezet méregtelenítése a mérgező anyagoktól, népszerűek az egészségük javításában érdekelt emberek körében. De vajon ezek hasznosak vagy inkább károsak?

Értékteremtő tevékenységnek tekinti a kiskertek művelését az agrártárca

Országos jelentőségű, értékteremtő tevékenységnek tekinti az Agrárminisztérium (AM) a kiskertek művelését - jelentette ki a tárca mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára a Kiskert program 2020-2025 pénteki sajtótájékoztatóján Budapesten.

Kevesebb jég, kevesebb kár

Április közepén megnyomták a gombot, s ezzel üzembe helyezték az országos jégkármérséklő rendszert. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által üzemeltetetett, az ország 986 pontjáról ezüst-jodidot a felhőkbe juttató rendszer minden évben több milliárd forint kárt előz meg a mezőgazdaságban, emellett lakossági, ipari, állami létesítményeket, ingatlanokat és ingóságokat is véd.

A paradicsom térhódítása az olasz gasztronómiában

Legyen szó egy pizzáról vagy egy spagettiről Olaszország legikonikusabb ételei mind tartalmaznak paradicsomot. De ez nem volt mindig így. Valójában a paradicsom csak a 19. században vált az olasz gasztronómia szerves részévé, azelőtt pedig azt gondolták erről a növényről, hogy mérgező.