0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Díszkert zöldségfélékből III.

A díszkertként is funkcionáló zöldségeskertek nemcsak a jóleső kerti munkával, hanem a szem gyönyörködtetésével is segítik a kikapcsolódást, így pihentetnek is. Szinte valamennyi zöldségfajnak akadnak fajtái, amelyeket beültethetünk reprezentatív ágyásokba is.

Az augusztusi és szeptemberi számokban áttekintettük az évelőként vagy étkezési szempontból az ágyásokat két évig elfoglaló fajokat, a melegigényes egyéves zöldségféléket, valamint a közepes hőigényű fajok jó részét. A cikksorozat harmadik, befejező részében az áttelelő és tavaszi ültetésű hagymák, a salátafélék, és a káposztafélékben rejlő lehetőségekről esik szó.

Áttelelő és tavaszi ültetésű hagymák

Az évelő növények között augusztusi lapszámunkban szóba kerültek az évelőként termesztett hagymafélék. A metélőhagyma, a kínai metélőfokhagyma és a téli sarjadékhagyma mellett fogyasztási gyakoriság és mennyiség alapján jelentősebb a vöröshagyma és a fokhagyma, valamint a póréhagyma, de mind népszerűbb a vöröshagymához hasonlóan használt salottahagyma is.

Megjelenésüket tekintve talán legfontosabb, hogy a fokhagyma és a póréhagyma lapos levelű, míg a vörös- és a salottahagyma levelei csövesek; így kapunk „egész karikákat”, ha felszeljük a hagymatestet.

A fokhagyma és a póréhagyma levelei a vegetációs idejük végéig állva maradnak, míg a salotta- és a vöröshagyma levelei a hagymafej érése során elfekszenek, így díszítőértéküket az érési időszakban elvesztik. Virágzatuk gömb alakú, fehér színű vagy halványrózsaszín, és mivel a fogyasztandó rész fejlődése szempontjából megjelenésük nem előnyös, általában a virágszárak megjelenésekor kitörjük azokat.

Összehasonlítva a virágzatokat, a póréhagymáé a legnagyobb, akár 10-12 cm-es átmérőjű is lehet, míg a salotta- és fokhagyma virágzata a léghagymák miatt lehet különleges.

A magról szaporított változatok első évben csak ritkán hoznak virágszárat.

A vöröshagymánál a kelés utáni lassú fejlődés miatt érdemes a dughagymás szaporítást választani, póréhagymánál pedig a palántaneveléses módszer eredményez rövid idő alatt szép, díszítő növényeket. A salotta- és a fokhagyma esetében a legtöbb fajta nem hoz magot – ezeket egyébként is csak lég- vagy sarjhagymáról tudjuk szaporítani.

A fajták, fajtatípusok között megjelenésben a póréhagyma esetében lehetnek nagyobb különbségek: a nyári fajták vékonyabbak, hosszabbak, magasabb töltögetést igényelnek és világosabb zöld levelűek.

Az őszi-téli fajták ezüstös-sötét-zöldek mutatósabbak, zömökebbek, vastagabb a „száruk”, szélesebb a levelük, így díszágyásokba jobban illenek. A hosszabb halványított részért ezt is érdemes feltölteni, de elegendő 10 cm-es töltést készíteni, ami így kevésbé feltűnő és más növények közeli ültetése mellett is jobban kivitelezhető.

A póréhagymát tavaszi vetéssel vagy palántaneveléssel termesztjük, a nyáriakat nyár végétől, az őszi-télieket pedig az ősz második felétől fogyasztjuk. Bár a nyári fajták is viszonylag fagytűrőek (egyesek akár mínusz 10 C-ig), a téli fajták jellegzetessége, hogy átlagos teleken jól áttelelnek, és téli fagymentes időszakban is szedhetők. A másik három fajnál tavaszi vagy őszi (átteleltetéses) technológiák közül választhatunk, ültetési időtől és fogyasztási céltól függően tavaszi vagy nyári felszedéssel – így utánuk az ágyásokba még tervezhetünk rövid tenyészidejű őszi növényeket.

A hagymaféléket díszzöldségként kör vagy szögletes alakzatba ültethetjük egyenes vagy hullámos sorba, akár alacsony határoló növényként is, az ágyások tagolására.

Salátafélék színesben

A levélzöldségek közül a fészkesvirágúak családjába tartozó fajok a levelek változatos színével, alakjával az ágyásokban elszórva vagy együtt ültetve egyaránt szépek. Alacsony növények, felülnézetben szabályos kerek tőlevélrózsát fejlesztenek.

A legkedveltebbek közülük a fejes, a tépő-, az endívia, a cikória és a római saláta.

Valamennyinek vannak a zöld mellett bordó vagy lilás levelű fajtái is. Az endívia és a cikóriasaláta egyes fajtatípusainál csak az etiolált (fényhiányban megnyúlt) vagy a fényen fejlődő, sárga leveleit fogyasztjuk.
Vannak sima vagy hólyagos, szeldelt vagy cakkozott szélű, különböző mértékig hullámos levéllemezű, fejet képező vagy nem képező változatok. Így, ha szeretnénk a növények vizuális megjelenését is élvezni a konyhakertben, szín és megjelenési forma alapján bőven van választási lehetőségünk.

Valamennyi említett faj levélzöldségként fogyasztva viszonylag rövid tenyészidejű; palántáról ültetve 4-6, esetleg 8 hét. A nappalhosszra és hőmérsékletre való igényességük alapján ki kell választanunk, melyik évszakban melyik hoz majd termést: fejet vagy jó méretű és minőségű tőleveleket, nem pedig hamar magszárat. Általánosságban azt lehet mondani, hogy kb. 30 x 30, vagy 40 x 40 cm
a megfelelő térállás számunkra, és ültethetjük őket négyzetes vagy háromszög kötésben, sorosan, esetleg az ágyásban elszórtan is.

Madársaláta

Nem a fészkesvirágúakhoz tartozik ugyan, de itt kell megemlíteni a madársalátát is. Kora tavaszi vagy őszi, hidegtűrő, rövid tenyészidejű növény, amelyet már egészen fiatal korban, 1-2 levelesen is fogyaszthatunk. Ehhez sűrű vetéssel szőnyegszerű felületet hozhatunk létre, egymás mellé több szakaszban, néhány naponta vetve. Ha kifejlett növényeket fogyasztanánk, fészkesen, vagy 15-20 cm-es sortávolságra vessük, kelés után egyelve az állományt, kb. 10 cm-es tőtávolságra. Az egyeléskor kiszedett növényeket a céklalevélhez hasonlóan fogyaszthatjuk.

Fel kell készülnünk, hogy egy-egy szaporítási időponttal az azonos fajtába tartozó növények kb. azonos időben, néhány nap, maximum két hét alatt „leérnek”, így szakaszosan érdemes ültetni őket.

Legtöbbjük helyre is vethető, arra azonban figyelni kell, hogy fiatal korban se nyomják el a szomszédos növények a salátáinkat. A színes levelű fajtáknál az is fontos, hogy ne legyenek szinte sohasem árnyékban, mert így alakul ki az igazán szép színük.

Díszkáposzták és rokonaik

A káposztafélék közül szinte valamennyi faj elég karakteres ahhoz, hogy akár dísznövény is lehessen. A fejes káposztának és a leveles kelnek még külön fajtái is vannak, amelyeket kifejezetten dísznövénynek nemesítettek. Ezek a levelükkel (alak, szín) díszítenek, a leveles kel esetében a díszes levelek ugyanúgy fogyaszthatók, mint a hagyományos fajták esetében.

A fejes káposztának lila és zöld változata is kedvelt, a tenyészidő és a fejméret megmutatja, milyen a tenyészterület-igényük, ami 35 x 35 cm-től egészen 60 x 60 cm-ig terjedhet, de díszágyásokban általában a kisebb fejű fajták kedveltek.

Dekorációs szempontból fontos tulajdonság lehet, hogy milyen hosszú a „száruk” (a föld fölötti, külső szárrész a fej alatt), mennyi a külső (fejet nem alkotó) és a fejet kívülről takaró levelek száma, és azok mennyire simulnak rá a fejre. Az alapszín mellett érdekes a viaszosság mértéke is. A díszkáposzta-fajták lila vagy akár világoszöld vagy fehér, esetleg sárga levélszínükkel és különleges levélalakjukkal (levélszél hullámossága, hólyagosság) díszítenek. A kelkáposztából kedveltek az erősen hólyagos levelű fajták.

Brokkoliból és karfiolból főként a színes (pl. sárga, lila) „rózsájú” fajtákat ültessük, számolva azonban azzal, hogy a tenyészidő nagy részében a virágzati kezdemény nem látható, így a levélzetük a díszük. Karalábéból a „kék” és a „fehér” változatok mindegyike helyet kaphat az ágyásokban, ha mindkét változatot kedveljük, akkor akár pepitamintában ültetve. Méretét és tenyészterület-igényét tekintve ebből a fajból tudunk kis felületre több növényt is ültetni. A káposztafélék közt a legrövidebb a korai karalábéfajták tenyészideje, kedvező időben palántáról ültetve 40-50 nap.

A kínai kel szabadföldön őszi termesztésű (nyáron korán magszárba menne), gyors fejlődésű növény.

Tudta?

A díszként is funkcionáló zöldségágyásokban a rövid tenyészidejű, hidegtűrő fajok jó kiegészítői a melegigényes növényeknek. Ahhoz, hogy mindig szép legyen a kertünk, megtehetjük azt, hogy a „nyári” fajok egyedei közé, azok lekerülése előtt, elvetjük vagy elültetjük a rövidebb tenyészidejű vagy áttelelő növényeket, hogy a vegetációt befejező növények kiszedése után azonnal vagy hamarosan gyönyörködhessünk a felfrissített kertben.

A bimbóskel viszonylag magas szárat fejleszt, hosszú levélnyelű fölfele kanalasodó levelei vannak, amelyek hónaljában hozza azokat a rügyeket, amelyeket végül elfogyasztunk. A bimbóskel a leveleskel egyik típusával együtt a legmagasabbra növő növény. Ez a két káposztaféle szinte minden kertben áttelelhet, télen is díszítve a kertet. Fagymentes téli napokon szedhetjük a leveleket vagy a kelbimbókat. E két fajon kívül a többi káposztaféléről is elmondható, hogy más zöldségfajokhoz képest hidegtűrőek, többnek van áttelelő technológiája is. Ilyen a kelkáposzta is, amely megfelelő fajtaválasztással ősztől kora nyárig szépen mutat a kertben.

Forrás: Kerti Kalendárium