Back to top

Az agroökológiai és -technikai tényezők szerepe

A szántóföldi növénytermesztésben az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként tudjuk a termés mennyiségét és minőségét növelni, illetve javítani úgy, hogy közben a termelés biztonsága is megfelelő maradjon. Természetesen e szempontok mellett eleget kell tennünk az ökonómiai és az ökológiai, környezetvédelmi elvárásoknak is.

A termésbiztonság szempontjából a termelés agroökológiai feltételei, vagyis az időjárás és a talajtani, domborzati feltételek gyakorolják a legnagyobb hatást a szántóföldi növények termésének mennyiségére és minőségére.

A hazánkban termesztett két legfontosabb olajnövény, a napraforgó és a repce eltérő adaptációs képességet mutat. A napraforgó kifejezetten jól alkalmazkodik az éghajlatváltozás miatt részben szárazabbá, részben szélsőségessebbé váló éghajlati feltételekhez, és talajtani szempontból a gyengébb, az átlagos és a jó talajokon egyaránt sikeresen termeszthető. Saját kísérleteink ugyanakkor azt is bizonyították, hogy a korszerű, nagy termőképességű napraforgóhibridek csak kedvezőbb ökológiai feltételek mellett képesek realizálni nagyobb terméspotenciáljukat. Másik fontos olajnövényünk, az őszi káposztarepce sokkal érzékenyebb az időjárásra, azonban talajtani adaptációs képessége meglehetősen jó. Ezeket az ökológiai igényeket figyelembe véve alakult ki a tradicionális vetésszerkezet, amelyben a napraforgót elsősorban a szélsőségesebb klímájú Nagy-Alföldön és a hozzá kapcsolódó tájegységeken termesztik nagyobb vetésterületen, míg a kiegyenlítettebb időjárású Dunántúlon a repce játszik fontosabb szerepet a vetésszerkezetben (1. ábra).

Sokszor felvetődik szakmai, tudományos és egyéb körökben, hogy változik-e az éghajlat hazánkban, vagy csak annak szélsőséges amplitúdóit tapasztaljuk az elmúlt években. A növénytermesztés időjárási feltételeinek jellemzésére hosszabb időszakok – általában 30 év – időjárási adatait (elsősorban a csapadékot és hőmérsékletet) használjuk jellemzésként (1. táblázat).

Ezeket a sokévi átlagokat megfelelő időközönként frissíteni szükséges. Két 30 éves átlag (1961–1990 és 1981–2010 ) adatait összehasonlítva

megállapíthatjuk, hogy nemcsak csökkent az éves csapadékmennyiség (565 mm-ről 560 mm-re), de a havi csapadékmennyiségekben is jelentős változás következett be.

Növénytermesztési szempontból kifejezetten kedvezőtlen, hogy a júniusi és augusztusi csapadék mennyisége csökkent (-13,0 és -11,7 mm). Még markánsabb változás következett be a 30 éves havi hőmérsékleti értékekben. Szinte minden hónap átlaghőmérséklete növekedett – kivéve a februárt – (0–1,1 ºC-kal). Különösen kedvezőtlen módon nőtt június-július-augusztus hónapok átlaghőmérséklete (+0,7, +1,0, +1,1 ºC), így az évi középhőmérséklet is jelentősen (0,46 ºC-kal) meghaladta az előző 30 év meteorológiai átlagát.

Két legnagyobb területen termelt kapás növényünk, a napraforgó és a kukorica ökológiai érzékenysége jelentősen eltér egymásétól.

Hosszabb időszak (2000–2018) országos termésátlagait összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a két növény maximális lehetséges terméshez viszonyított átlagtermése relatíve hasonló arányokat mutat (napraforgónál 80, kukoricánál 77 százalék az adott periódus termésmaximumához képest). Jelentős különbséget tapasztalhatunk azonban a két növény termése között, ha az aszályos évek terméseredményét hasonlítjuk a maximális terméshez. A napraforgó esetében (28%) jóval kisebb a terméscsökkenés mértéke, mint a kukorica (48%) esetében (2. ábra).

Napraforgó-kísérleteink több tízezer adatának feldolgozásával meghatároztuk az ökológiai (időjárás, talaj), a biológiai (hibrid) és a fontosabb agrotechnikai elemek (talajművelés, trágyázás, vetés, növényvédelem) termésmennyiségre gyakorolt hatását eltérő technológiai intenzitási szint mellett (3. ábra).

Vizsgálataink egyértelműen bebizonyították, hogy intenzív technológia alkalmazása a napraforgó-termesztésben jelentősen csökkentheti a környezeti tényezők termésre gyakorolt hatását az extenzív agrotechnikához képest. Intenzív technológiánál az időjárás 15 százalékban, a talaj 10 százalékban határozta meg a napraforgó termését, míg extenzív technológiában ezeket az értékeket 35 és 20 százalékban lehetett meghatározni. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy megfelelő genotípust válasszunk az adott technológia intenzitásához (4. ábra).

Az intenzív genotípusok kedvezőtlen agrotechnikai feltételek mellett jóval kisebb termést adnak az extenzív genotípusokhoz képest (-1,3 t/ha terméskülönbség). Átlagos és intenzív termesztési feltételek mellett viszont az intenzív genotípus fölénye egyértelműen jelentkezett az extenzív genotípushoz képest (1,5 t/ha és 2,2 t/ha terméstöbblet).

Az agroökológiai kockázatok csökkentése magába foglalja a termőhelyi feltételek célszerű kialakítását, a hibridek megválasztását, valamint a termesztéstechnológiai elemek optimalizálását. Rendkívül fontos a hibrid megválasztása, különösen az adaptáció, a tolerancia, a kompetencia és a homogenitás vonatkozásában.

Az agrotechnikai elemeknél arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk az elemek optimális harmonizálását, valamint minél teljesebb mértékben kihasználjuk az azok közötti kölcsönhatásokat. Az agrotechnikai elemek nem megfelelő alkalmazása termésveszteséget okoz.

Kísérleti eredményeink (2. táblázat) azt bizonyították, hogy az agrotechnika egyes elemeiben elkövetett hibák miatti termésveszteség nagysága eltérő, ugyanakkor a terméscsökkenés relatív értéke az eltérő intenzitású technológiák esetében közel azonos mértékű volt (low input technológiánál 34%, mid-tech technológiánál 39%).

A közel azonos relatív terméscsökkenés ugyanakkor jelentősen eltérő abszolút termésveszteséget takar, a két különböző technológiai modellben realizálható termésszint különbsége miatt. Míg a low input modellben a termésveszteség 850 kg/ha lehet, addig a mid-tech modellben ennek dupláját is elérheti (1550 kg/ha).

Összességében, kutatási eredményeink és gyakorlati tapasztalataink alapján megállapítható, hogy az ökológiai kockázatokat megfelelő hibrid kiválasztásával, az agrotechnika optimalizálásával mérsékelni tudjuk.

Az extenzívtől az intenzívebb technológiák irányába mutató agrotechnika nemcsak a kockázatokat mérsékelheti, hanem a napraforgó termésmennyiségét is növelheti, egyúttal hozzájárulva a jövedelmezőbb napraforgó-termesztéshez.

Dr. Pepó Péter

DE MÉK Növénytudományi Intézet

egyetemi tanár

intézetigazgató

Köszönet

A publikáció elkészítését a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/43 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megtalálták a bogarak evolúciós sikerének a titkát: lopott gének

Egy nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy mi a bogarak evolúciós sikerének a titka. Az elterjedésüket és a sokszínűségüket főképp a génjeiknek köszönhetik, amelyeket baktériumoktól és gombáktól „loptak”.

Bor az űrben

Tizenkét palack Bordeaux-i bort juttattak el a világűrbe, a Nemzetközi Űrállomásra, ahol a tudósok azt vizsgálják, hogyan hat az extrám környezet a borok érésére.

A narancsborok hazai fogadtatása

A narancsborok speciális termékek a borpiacon, mert egyrészt ősi eljárással készülnek a grúz borkészítési filozófiának tisztelegve, másrészt trendként robbantak be a gasztronómiába. Nemcsak a fogyasztók, de még a borászok körében is ismeretlenek sokszor, ami megnehezíti a piaci pozicionálásukat és hosszú távú trendként való megmaradásukat.

Táncoló méhek: így keres "lakást" a méhraj

Idén ősszel rendkívüli előadót sikerült meghívni a bécsi méhészeti konferenciára. Dr. Thomas Seeley, méhkutató az amerikai ittacai Cornell Egyetem Neurobiológiai és Viselkedéstudományi Tanszékének professzora három előadást tartott. Ezek közül az elsőt ismertetjük, mely a méhraj „lakás" keresési stratégiáját mutatja be. A jelenség nem csak érdekes, de példaértékű is az emberi csoportok számára.

„Megtanulunk együtt élni a tűzzel”

Az EU négymillió eurót ajánlott fel tizenöt erdőtűz-specialista szakértő kiképzésére abból a megfontolásból, hogy a klímaváltozás velejárójaként mind gyakoribbak lesznek Európában is a természetes vegetációban kiütő tüzek. A projektet a hollandiai Wageingen Egyetem koordinálja, olvasható az intézmény negyedéves kiadványának legfrissebb számában.

Tovább nőttek a termőföldárak

Az előző évit meghaladó ütemben, 11 százalékkal nőtt tavaly a mező- és erdőgazdasági területek ára, a földbérleti díjak 6,5 százalékkal emelkedtek, az értékesített termőföldek területe 72 ezer hektár volt, közel ugyanakkora, mint az előző évben, és harmada a két évvel korábbi, rendkívüli termőföldforgalomnak - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összefoglaló kiadványából.

Az eső megint késett Mezőhegyesen

Az idén minden eddiginél kevesebb és rosszabb őszibúza-termést takarítottak be Mezőhegyesen, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. tábláiról. A szakemberek számos módon igyekeznek elkerülni egy újabb rossz évet, de a természet idén is a „mezőgazdaság-ellenes” arcát mutatja. A vetések már háromhetes késésben vannak.

Melegedés miatt fajtaváltás: klímaváltozás és a szőlőtermesztés

A klímaváltozásnak a szőlőtermesztésre és a borászati technológiára gyakorolt hatását boncolgatták az idei, immár harmadik Szőlész-Borász Konferencia előadói a Szent István Egyetem budai campusán.

Versenyképes ipariparadicsom-hibridek Kalocsáról

A kalocsai kutatóintézetben régmúltra visszanyúló hagyománya van a fűszerpaprika-nemesítésnek és -kutatásnak. Amióta pedig a NAIK Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztálya (ZÖKO) Kalocsai Kutató Állomásaként működik, kibővült az intézet tevékenysége.

Tejtermelés: hódít a precízió és a digitalizáció

November 20-án a Holstein Genetika Kft. a Nyakas Farmmal közös rendezvényt tartott a tejtermelésről Hajdúnánáson. A közel 5 órás programra négy világszerte számon tartott szakembert hívtak meg, akik a maguk nemében a gyakorlati hozzáértés csimboraszóját jelenti.