0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kabócák a szőlőben

A szőlő rovarkártevőI elleni védekezés komoly kihívást és feladatot jelent a szőlősgazdáknak. A tőkéken az év során számos kártevő okoz problémát, kezdve az atkákkal, szőlőmolyokkal, a fakadáskori kártevőkkel (pl. Kendermagbogár, kormoslepke, ékköves faaraszoló), de újabban a különböző kabócafajok kártételével is meg kell küzdeniük.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Észak-Amerikából származó egynemzedékes, apró méretű kártevő. Fő tápnövénye a szőlő, amelynek a levélfonákán szívogat. Az amerikai szőlőkabóca tojás alakban, a kétéves cserrészek foszló kérge alatt telel át. A lárvák kelése elhúzódó és az időjárástól függően, május közepétől egészen július első feléig tart. A kártevő jelentős gazdasági kárt közvetett módon, a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás karantén betegség terjesztésével okoz.

A betegség terjedésének megakadályozására telepítéskor csak hatóságilag ellenőrzött, minőségtanúsított szőlő szaporítóanyagot ültessünk!

A szőlőben a nyesedék elégetésével, az olajtartalmú szerekkel végzett lemosó permetezéssel is eredményesen gyéríthetjük a kéreg alatt áttelelő tojásokat, de a fertőzött területeken engedhetetlen a rendszeres rovarölő szeres kezelés a betegséget terjesztő kabócák ellen a tenyészidőszakban. Védekezésre több, a szőlőmolyok ellen is engedélyezett rovarölő szer használható. 

Az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) észak-amerikai eredetű kabócafaj, amelyet néhány évtizede hurcoltak be Európába.

Magyar-országon 2004-ben találták meg az első példányokat. Házikertekben gyakran károsítja a szőlő leveleit, hajtásait, de a fürtkocsányon eddig csak olykor-olykor volt megfigyelhető. A tőkéken augusztustól fordul elő nagyobb tömegben. Az imágó 5-8 mm nagyságú, zavarásra pattanva menekül, majd szárnyra kapva elrepül. A lárvák a levelek fonákán, az erek mentén kolóniákban élnek és ott szívogatnak. Jelenlétüket a lárvákon lévő hófehér viaszszálak és viaszváladékuk jelzi. A lárvák zavarásra szintén pattanva menekülnek.

A kártevő tojás alakban telel át a fás részek kérge alatt, házikerti körülmények között az első lárvák május második felében kelnek ki, és többszöri vedlést követően júliusban alakulnak át imágóvá.

Pillanatnyilag a szőlőben csak alkalmilag szükséges ellene külön védekezni.

Kisebb károkat okoz a szőlőben az amerikai bivalykabóca (Stictocephala bisonia), amely a púposkabócák családjába tartozó amerikai eredetű faj. Bár eredetileg Észak-Amerikából származik, a 20. században Európa-szerte elterjedt, feltehetően gyümölcsszállítmányokkal hurcolták be. Az első európai adat 1912-ből, az egykori Nagy-Magyarország területéről származik róla.

A bivalykabóca világoszöld színű, testhossza a 6-9 millimétert is elérheti. A hatalmas, felfelé ívelő nyakpajzsa két oldalra irányuló, sötét árnyalatú tüskében és egy széles, hátrafelé ívelő részben végződik. Évente egy nemzedéke fejlődik és tojásként telel át. A tojásrakásra 1-3 éves lomblevelű fák és bokrok hajtásait használja. Legszívesebben alma-, őszibarack-, nyár- és fűzhajtásokba petézik. A tojások kelése május folyamán kezdődik. A lárvák a további fejlődésükhöz áttérnek a gyomnövényzetre (pl. lucerna, vöröshere), és 5 vedlési stádium után fejlődnek ki augusztusra.

A bivalykabóca imágói a szőlőt augusztustól alkalmilag károsítják.

Ritkábban a tojásrakás is a szőlőn történik. Közvetlen kártétele nem bír nagy gyakorlati jelentőséggel, viszont látványos. A hajtáscsúcs levelei a szívogatás feletti részen feltűnően torzulnak, a fonák felé sodródnak és el is színeződnek: kék fajtákon lilás-bordós színűek lesznek, a fehér fajtákon sárgásan kifakulnak. Bár a kárkép nagyon hasonlít a fitoplazmás fertőzésekre, közelebbről megfigyelve a torz levelek alatti részen a hajtás, ill. a vessző gyűrű alakban megvastagszik, ami a kártevő szívogatásának hatására meginduló szövetburjánzás következménye. Gyakran a kéreg a megvastagodás mentén, hosszában, vékony csíkokban felszakadozik. Az ilyen hajtások fejlődése lelassul. Nem szükséges ellene külön védekezni, mert az amerikai szőlőkabóca elleni permetezések ennek a fajnak az egyedeit is gyérítik. 

A sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus) jelentősége nem a közvetlen kártételéből, a szívogatásból adódik, hanem abból, hogy képes a sztolbur néven ismert fitoplazmás betegséggel megfertőzni a szőlőt.

Fő tápnövényei különböző lágyszárú növények, az apró szulák, az útifű, az útszéli zsálya, a nagy csalán és a burgonyafélék, amelyek egy része a szőlőültetvények gyomnövényzetében is megtalálható. A sárgalábú recéskabóca a szőlőn csak alkalmilag táplálkozik. Évente két nemzedéke fejlődik ki. A lárvák és a nimfák az apró szulák gyökerein táplálkoznak, míg az imágók a burgonyafélékre vonulnak. A 3. fejlődési fokozatú alakok telelnek át az apró szulák gyökerein, 15-25 cm mélyen a talajban.

A szőlőn a kártétele elkerülhető a lágyszárú növények rendszeres irtásával. Az amerikai szőlőkabóca elleni kémiai védekezés e faj egyedeit is gyéríti.

Forrás: Kerti Kalendárium