Pedig milyen jó lett volna megörökíteni azokat az arcokat, akik hittel tették a dolgukat és bíztak a megújulásban és tettek is ezért.
Ugyanakkor nem szabad elhallgatni a megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémahalmazt sem, amiben jó lenne rendet rakni.
– hívta fel a figyelmet Nyikos István a Bachus Art Stúdió első embere. Ezekről szeretném majd kérdezni beszélgetőpartnereimet a Borászportrék sorozatban, amiben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum segítségére számíthatok. Reményei szerint ezzel a beszélgetéssel egy sorozatot índit el, amelynek célja, hogy a jövő számára rögzitsék az elmúlt évek történéseit, azoknak a szakembereknek a segítségével, akik aktív részesei voltak az elmúlt évtizedek borászati közéletének és tapasztalatuk, meglátásaik mások számára is megszívlelendőek. A beszélgetésekről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum készít felvételt, amelyet vágatlanul archivál és a jövőben minden érdeklődő számára elérhetővé tesz.
Az élelmiszervegyészként végzett szakember két évtizedet a borászatban, majd negyed évszázadot a felsőoktatásban töltött. Úgy tartja, katedrára csak az álljon, aki gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. „Évek alatt négy egyetem közalkalmazottja voltam, miközben ki sem tettem a lábam a Villányi útról”- magyarázta, hogy bár „beitta” magát a borász társadalomba, s számtalan borász diplomáján szerepel az aláírása, magát mégsem nevezheti borásznak. Pedig a kémiai, biokémiai alapok közösek.
A borász megnevezéshez a jogok és a kötelességek tisztázására van szükség. Ma népszerű terület a bor, sokan akarnak vele foglalkozni. Itt Kállay Miklós a bibliai Kánai menyegző csodáját említette, a többség azt gondolja egyszerű dolog borászkodni. Ha sikerül, büszkén kihúzza magát, ha elrontja, meghúzza a vállát. Ez is szakma, tudomány. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban törvény szabályozza, kit lehet borásznak nevezni.
Ezt a minisztériumi rendszer is meghatározta, hiszen két szaktárcához is tartozott az ágazat. Kállay Miklós feladatának tekintette, hogy ezt a különállást – és az ebből fakadó feszültséget – megszüntesse, amire tanszékvezetői munkásságának utolsó éveiben sor is került.