0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tanszékvezető, aki „beitta” magát a borásztársadalomba

Sok jó történet mellett megyünk el az életünk során és már csak akkor csodálkozunk rá a dolgokra, amikor késő. Az elmúlt közel 30 év a hazai borkultúrában sok sikert hozott, de sajnos ezek kovácsai közül sokan már nincsenek közöttünk.

Pedig milyen jó lett volna megörökíteni azokat az arcokat, akik hittel tették a dolgukat és bíztak a megújulásban és tettek is ezért.

Ugyanakkor nem szabad elhallgatni a megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémahalmazt sem, amiben jó lenne rendet rakni.

„Célunk egy olyan archívum létrehozása, ami segíti a témában tájékozódni kívánó jövőbeni érdeklődők tisztánlátását”

– hívta fel a figyelmet Nyikos István a Bachus Art Stúdió első embere. Ezekről szeretném majd kérdezni beszélgetőpartnereimet a Borászportrék sorozatban, amiben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum segítségére számíthatok. Reményei szerint ezzel a beszélgetéssel egy sorozatot índit el, amelynek célja, hogy a jövő számára rögzitsék az elmúlt évek történéseit, azoknak a szakembereknek a segítségével, akik aktív részesei voltak az elmúlt évtizedek borászati közéletének és tapasztalatuk, meglátásaik mások számára is megszívlelendőek. A beszélgetésekről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum készít felvételt, amelyet vágatlanul archivál és a jövőben minden érdeklődő számára elérhetővé tesz.

A havi rendszerességgel tervezett, rögzítésre váró beszélgetések szolgálnak annyi információval és élménnyel, hogy a jövőben a téma iránt érdeklődők ismeretei gyarapodjanak. Erre volt bizonyíték az első riportalany, Kállay Miklós emeritus professzor, a Magyar Bor Akadémia tiszteletbeli elnöke.

Az élelmiszervegyészként végzett szakember két évtizedet a borászatban, majd negyed évszázadot a felsőoktatásban töltött. Úgy tartja, katedrára csak az álljon, aki gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. „Évek alatt négy egyetem közalkalmazottja voltam, miközben ki sem tettem a lábam a Villányi útról”- magyarázta, hogy bár „beitta” magát a borász társadalomba, s számtalan borász diplomáján szerepel az aláírása, magát mégsem nevezheti borásznak. Pedig a kémiai, biokémiai alapok közösek.

A borász megnevezéshez a jogok és a kötelességek tisztázására van szükség. Ma népszerű terület a bor, sokan akarnak vele foglalkozni. Itt Kállay Miklós a bibliai Kánai menyegző csodáját említette, a többség azt gondolja egyszerű dolog borászkodni. Ha sikerül, büszkén kihúzza magát, ha elrontja, meghúzza a vállát. Ez is szakma, tudomány. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban törvény szabályozza, kit lehet borásznak nevezni.

Évtizedeken keresztül a szőlészet és a borászat elvált egymástól.

Ezt a minisztériumi rendszer is meghatározta, hiszen két szaktárcához is tartozott az ágazat. Kállay Miklós feladatának tekintette, hogy ezt a különállást – és az ebből fakadó feszültséget – megszüntesse, amire tanszékvezetői munkásságának utolsó éveiben sor is került.

Forrás: magyarmezogazdasag