Ennek ellenére ez a gyönyörű színezetű és rajzolatú tollas közel sem terjedt el annyira, mint megérdemelné. Viszonylag fiatal galambfajta: 1930-ban történt, hogy Molnár Imre törökszentmiklósi ácsmester portájára Belgiumban élő rokonai révén három pár különböző színű, szarka rajzolatú galamb érkezett. Ezek viszonylag kis testű, klasszikus galambok voltak, melyek különösen nagy feltűnést keltettek a város galambászai körében.
ugyanis ezzel a szaporaságot, a nevelőképességet és az ellenálló képességet is növelhették. A II. világháború nagy károkat okozott a fajtában, így nem meglepő, hogy az 1960-as évekre kezdték csak el jelentősebb mennyiségben tartani és tenyészteni, s lényegében ekkor szilárdult meg a fajtán belül az a típus, melyet ma is gyakorta láthatunk a kiállításokon.
A rendszerváltás után a határok megnyílása nem kedvezett a magyar szarkakeringőnek sem,
köszönhetően a Magyar Szarkakeringő Fajtaklubnak is, mely komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy határainkon innen és túl egyre nagyobb számban tartsák és tenyésszék ezeket a ma már leginkább röpdében tartott keringőket. A klasszikusnak számító fekete, sárga, vörös és szürke színek mellett pedig fel-felbukkannak olykor-olykor kékek is, melyek igazi kuriózumnak számítanak a galambrajongók táborában.
