Méhészeti világtalálkozó Montreálban

A kongresszus a Montreál belvárosában elhelyezkedő, tömegközlekedés szempontjából a város bármely részéből tökéletesen elérhető Kongresszusi Központban kapott helyet. A metróból - mely egyébként a világ első gumikerekeken haladó szerelvényű metrója, és nem mellesleg 66 km hosszú -, rögtön a rendezvény épületébe lehetett felmenni. A hatalmas komplexum kimondottan Apimondia nagyságú, kaliberű rendezvények megtartására létesült. Gyakorlatilag az összekötő, közlekedőfolyosókon kívül mindössze két hatalmas csarnokban zajlottak az események. Az egyik a megnyitó- és a záróünnepségnek adott helyet (2000 ülőhellyel), valamint a két esemény között az előadásoknak. Mobil térelválasztókkal oldották meg azt, hogy egy időben tarthassák meg az előadásokat, így gond nélkül zajlott le a kongresszus tudományos része – naponta átlag 80 (!) előadást hallgathattak meg az érdeklődők, az Apimondia hivatalos 5 nyelvére szinkrontolmácsolva.

Maradva a nagyteremnél, a megnyitóról nyilván szubjektív véleményem tudom elmondani: aki még nem látott Apimondia-megnyitót, annak valószínűleg tetszett, aki viszont már átélt többet is, annak kevésbé. Hiányzott az ünnepélyesség, hiányoztak a házigazda ország illetékes prominens személyiségei (pl. agrárminiszter, polgármester…), de volt nem az eseményhez illő élőzene és őslakos, indián köszöntés. Utóbbi miért volt nem odaillő? Mert üzenete félreérthető volt, bűntudatot ébresztett az Új Világ, Ausztrália, Új-Zéland méhészeiben, mindazokban, akik ősei a múltban Európát elhagyva új életet kezdtek az ismeretlenben.

Említettem, hogy készítettem riportokat is, melyek mondanivalója fontos üzenete egy világtalálkozónak. Beszámolómat szeretném változatossá, nem szokványossá tenni, így időközönként megszakítom riportok közlésével. Elsőként egy szomszédos ország, Románia méhészeti szakemberével, Constantin Dobrescuval készült beszélgetésemet adom közre:

- Kicsit csalódtam a kiállításban, bár mit is várhattam volna? Montreál messze van minden más országtól, kevés a kiállító. Arányában nagyon sok a kínai stand. Viszont látszik, hogy a kínaiakon kívül mindenki hasonló cipőben jár:

 Nálunk Bukarestben, a legnagyobb méhészboltban van egy hatalmas tábla, oda felírhatják a méhészek a hirdetéseiket, mit akarnak venni, eladni. Idén márciustól csak eladni akar mindenki, venni senki. Sorra hagyják abba a román méhészek, sokaknak még a tavalyi mézük sincs kifizetve.

• Mit szól a 2023-as kandidáló országokhoz?

- Etiópiában rengeteg viasz van, és ami érdekes: az általunk használt vegyszerekből semmi sincs a viaszukban, viszont az EU-ban már évtizedek óta tiltott hatóanyagokkal teli van. Apropó, hatóanyagok: jó hír számunkra, román méhészek számára, hogy idén nem adott ki a kormány engedélyt a repce neonikotinoidos csávázására. Ez lesz az első évünk hosszú ideje, hogy neo-mentes vetés zajlott le 2019 őszén.

A regisztráció, amivel sok Apimondián már a kezdetekkor elrontották a vendégek hangulatát, itt flottul ment. Ennek oka, hogy a legtöbb látogató előre megvásárolt belépőjét a nagyszámú beléptetőszemélyzet gyorsan kiosztotta, remek volt a számítógépes háttér, a kiszolgáló személyzet mennyisége. Egyébként, minden nagyon drága volt, nem csak a mi, magyar viszonyainkhoz képest, hanem mások véleményét is hallva, sok, tőlünk gazdagabb nemzetnek is. Például, a helyszínen vásárolt 4 napos belépő 500 dollárba (kb. 120 ezer forint) került! A kiállítás magas részvételi díjairól többen említést is tettek, mint pl. az olasz Lega cég tulajdonosa, Giuseppe Lega:

- Csalódott vagyok, nem ezt ígérték a szervezők! Nagy, 100 nm-es standdal veszünk részt a kiállításon (1. kép), ide szállítottunk sok eszközt, de a vendégek száma hagy kívánnivalót maga után. 10 ezer látogatót ígértek, de ennek töredékét tapasztaljuk. Még nem adtam össze, de ez a „montreáli kaland” kb. 40 ezer euróba (kb. 13 millió Ft) került. Nagyon drága a helypénz. Aránytalanul sok.

Itt a kiállításon gyakorlatilag már mindenki viszonteladó: a Kínában gyártott eszközöket árulják. Hogy tudunk mi, európai méhészeti eszközgyártók a piacon maradni? Csak a minőséggel! Még mindig igaz: „olcsó eszköznek híg a leve”! Megérzi cégem a mézpiacon uralkodó, alacsony mézárakból adódó kedvezőtlen helyzetet, kevesebben beruháznak eszközökbe, csökken a méhészek száma, illetve a meglévők az olcsóbb termékeket választják – de hiszek benne, a kitartó, minőségi eszközökre koncentráló munkánk és az ágazat helyzetének jobbá fordulása lehetővé teszi a Lega cég töretlen, immáron 4. generáció óta tartó fejlődését.

Az Apiexpo a két hatalmas csarnok egyikében volt 4500 nm alapterületen. Összesen 241 kiállítót lehetett megtekinteni, de sajnos többségük - kis túlzással- vagy mézet, méhészeti takarmányt árult, vagy pedig kínai volt. „Gyakorlóméhész-szemnek” vonzó stand kevés volt. Újdonsággal - nyilván szubjektív, kinek mi az újdonság -, szinte alig-alig lehetett találkozni.

A krémmézkészítő elve az, hogy a folyékony mézet beleengedik egy villanymotor által hajtott présbe, ahol óriási nyomásnak teszik ki. Mivel a kifolyócsap zárva van, csak egy irányba, visszafelé tud a méz haladni. A gyakorlat által kikísérletezett méretű keskeny nyílásokon préselődik visszafelé a méz, és a nyomás hatására alakul át finom, apró kristályossá (krémmézzé). A gépben lévő nyomás nagyságának szemléltetésére a gyártó kiemelte a prés 1,5 cm-es falvastagságát. A beöntőnyíláson természetesen a mézzel együtt bármilyen ízesítő anyagot bele lehet tenni, akár gyümölcsöt (málnát, epret, áfonyát…) vagy a helyszínhez illően juharfaszirupot is. Rendkívül finom, jó ízű volt az utóbbival ízesített krémméz. A mézszárító kis mennyiségű mézek (70 kg) szárítására alkalmas, a szerkezet legmagasabb pontján elhelyezkedő betöltőtartályból gravitáció útján folyik rá a méz a sok-sok függőleges pálcára, ahonnan a nagy felületre szétterülő mézből távozó párás levegőt eltávolítják. Nem volt még ára a szárítónak, az Apiexpora készült el a prototípus. 

(Folytatjuk)