
A kongresszus a Montreál belvárosában elhelyezkedő, tömegközlekedés szempontjából a város bármely részéből tökéletesen elérhető Kongresszusi Központban kapott helyet. A metróból - mely egyébként a világ első gumikerekeken haladó szerelvényű metrója, és nem mellesleg 66 km hosszú -, rögtön a rendezvény épületébe lehetett felmenni. A hatalmas komplexum kimondottan Apimondia nagyságú, kaliberű rendezvények megtartására létesült. Gyakorlatilag az összekötő, közlekedőfolyosókon kívül mindössze két hatalmas csarnokban zajlottak az események. Az egyik a megnyitó- és a záróünnepségnek adott helyet (2000 ülőhellyel), valamint a két esemény között az előadásoknak. Mobil térelválasztókkal oldották meg azt, hogy egy időben tarthassák meg az előadásokat, így gond nélkül zajlott le a kongresszus tudományos része – naponta átlag 80 (!) előadást hallgathattak meg az érdeklődők, az Apimondia hivatalos 5 nyelvére szinkrontolmácsolva.


- Kicsit csalódtam a kiállításban, bár mit is várhattam volna? Montreál messze van minden más országtól, kevés a kiállító. Arányában nagyon sok a kínai stand. Viszont látszik, hogy a kínaiakon kívül mindenki hasonló cipőben jár:
Nálunk Bukarestben, a legnagyobb méhészboltban van egy hatalmas tábla, oda felírhatják a méhészek a hirdetéseiket, mit akarnak venni, eladni. Idén márciustól csak eladni akar mindenki, venni senki. Sorra hagyják abba a román méhészek, sokaknak még a tavalyi mézük sincs kifizetve.
• Mit szól a 2023-as kandidáló országokhoz?
- Etiópiában rengeteg viasz van, és ami érdekes: az általunk használt vegyszerekből semmi sincs a viaszukban, viszont az EU-ban már évtizedek óta tiltott hatóanyagokkal teli van. Apropó, hatóanyagok: jó hír számunkra, román méhészek számára, hogy idén nem adott ki a kormány engedélyt a repce neonikotinoidos csávázására. Ez lesz az első évünk hosszú ideje, hogy neo-mentes vetés zajlott le 2019 őszén.

- Csalódott vagyok, nem ezt ígérték a szervezők! Nagy, 100 nm-es standdal veszünk részt a kiállításon (1. kép), ide szállítottunk sok eszközt, de a vendégek száma hagy kívánnivalót maga után. 10 ezer látogatót ígértek, de ennek töredékét tapasztaljuk. Még nem adtam össze, de ez a „montreáli kaland” kb. 40 ezer euróba (kb. 13 millió Ft) került. Nagyon drága a helypénz. Aránytalanul sok.
Itt a kiállításon gyakorlatilag már mindenki viszonteladó: a Kínában gyártott eszközöket árulják. Hogy tudunk mi, európai méhészeti eszközgyártók a piacon maradni? Csak a minőséggel! Még mindig igaz: „olcsó eszköznek híg a leve”! Megérzi cégem a mézpiacon uralkodó, alacsony mézárakból adódó kedvezőtlen helyzetet, kevesebben beruháznak eszközökbe, csökken a méhészek száma, illetve a meglévők az olcsóbb termékeket választják – de hiszek benne, a kitartó, minőségi eszközökre koncentráló munkánk és az ágazat helyzetének jobbá fordulása lehetővé teszi a Lega cég töretlen, immáron 4. generáció óta tartó fejlődését.

A krémmézkészítő elve az, hogy a folyékony mézet beleengedik egy villanymotor által hajtott présbe, ahol óriási nyomásnak teszik ki. Mivel a kifolyócsap zárva van, csak egy irányba, visszafelé tud a méz haladni. A gyakorlat által kikísérletezett méretű keskeny nyílásokon préselődik visszafelé a méz, és a nyomás hatására alakul át finom, apró kristályossá (krémmézzé). A gépben lévő nyomás nagyságának szemléltetésére a gyártó kiemelte a prés 1,5 cm-es falvastagságát. A beöntőnyíláson természetesen a mézzel együtt bármilyen ízesítő anyagot bele lehet tenni, akár gyümölcsöt (málnát, epret, áfonyát…) vagy a helyszínhez illően juharfaszirupot is. Rendkívül finom, jó ízű volt az utóbbival ízesített krémméz. A mézszárító kis mennyiségű mézek (70 kg) szárítására alkalmas, a szerkezet legmagasabb pontján elhelyezkedő betöltőtartályból gravitáció útján folyik rá a méz a sok-sok függőleges pálcára, ahonnan a nagy felületre szétterülő mézből távozó párás levegőt eltávolítják. Nem volt még ára a szárítónak, az Apiexpora készült el a prototípus.
(Folytatjuk)