0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ötezer juh, tíz tonna gyapjú – juhnyíró világbajnokság

A régóta várt 18. Nyíró Világbajnokságot a franciaországi Haute-Vienne megyében, Dorat-ban tartották ez évben. A nagyközönség és a szakemberek találkozhattak itt elsősorban a Francia Mezőgazdasági Kamara támogatásának köszönhetően. Több mint 62 000 ember látogatta meg a nagy eseményt, amelyet óriás képernyőkön közvetítettek a központi sátoron kívül rekedt látogatók számára.

Ragyogó napsütés, hatalmas, többnemzetiségű tömeg, rajongók és nyírók a világ minden tájáról. Ez a „recept” a Nyíró Világbajnokság (Golden Shears) megrendezéséhez. Christophe Riffaud, az atlétikai sportok elnöke, a Nyíró Világbajnokság Szövetsége (AMTM) és annak 500 önkéntes csoportja készítette elő a „népünnepély” programját, nem titkolva azt a szándékot, hogy a francia kézműves termékekre és a francia mezőgazdaságra terelje az ország figyelmét.

34 országból 334 versenyző és legalább 62 ezer látogató jött el a nagy eseményre.

Ez volt az első alkalom, hogy egy nyíróversenyt ennyi ország részvételével rendeztek meg egy országon belül. A világversenyt széles körben közvetítették a helyi, a nemzeti és a nemzetközi médiában, mint „sportnyírás különlegességet, nyírógépek harmonizálta zenével aláfestve”.

A központi sátorban több mint 2500 ülőhelyet alakítottak ki, ahol francia és angol kommentárok felváltva ismertették a négy nap folyamán az éppen zajló eseményeket, továbbá a nyírás és a gyapjúválogatás – nem mindenki által ismert szabályait. A dobogón a nyírók mint jól betanított balett-táncosok mozogtak, amely stílus szükségszerű a sportszerű nyíráshoz. A nyíró, felfegyverkezve a nyírógépével vagy a nyíróollóival, várja a birkafogó által éppen elkapott juhot, a gyapjúhordók és a válogatók gyűjtik és válogatják a bundákat, amelyeket újra és újra terítenek a válogatóasztalra. Ők azok, akik segítik a nyírót a munkájában, az esetleges sebzéseket kezelik, miközben a bírók egy pillanatra sem veszik le a szemüket a juhok bőrén sikló nyíróolló pengéjéről. A bírók 30 másodpercenként vándorolnak az egyik „sportolótól” a másikhoz, hogy elkerülhető legyen téves, igazságtalan végső értékelés.

Ahhoz, hogy valamelyik versenyző megnyerje a „tornát”, nem elég, hogy a leggyorsabban megnyírjon 20 anyajuhot, munkája minőségét is értékelik.

Meg kell várni a bírók pontozási eredményeit, akik egyenként megvizsgálják a nyírt anyajuhokat. Minden, a juhokon megmaradt gyapjúdarab, minden sebzés büntetőpontot jelent a nyírónak. A közönség és a nyírók a pavilon falán elhelyezett kivetítőn kísérhetik figyelemmel a friss eredményeket.

Sokféle beszédet lehetett itt hallani, főleg angolul, franciául és még sok más idegen nyelven. Folyamatos zsongás, izguló versenyzők, lelkes edzők és pengéiket köszörülő, élesítő nyírók azok, akik a sajátos hangulatról gondoskodnak. Richard Jones, egy Wales-et képviselő versenyző, aki jelenleg a gépi nyírási világbajnoki címét birtokolja, lihegve mondja:

„Élesítem a pengéimet, mert minden egyes forduló előtt tökéletesen élesnek kell lenniük, különben könnyen megsebezhetjük az anyajuhot.”

Egy újabb forduló után egy pohár frissítő ital egy bár pultjánál, egy japán, egy brazil és egy uruguayi nyíró társaságában tovább fűszerezi a verseny hangulatát. A versenyszellemen túl különösen a népek közötti barátság hatja át ezt a hetet.

Adèle Lemercier számára a francia gyapjúválogató csapatban a világverseny lehetővé teszi, hogy „viszontlássanak sok híres nyírót és válogatót, akik a nemzetközi szakmai körökben is ismertek. A világversenyek alkalmával lehet ellesni sok-sok mesterfogást, különösen a gyapjú válogatásában” – jegyzi meg, mielőtt egy kis pihenést adna magának a verseny befejezésére várva. Thimoléon Resneau gépi nyíró, aki szintén a nemzeti csapat tagja, mondja, hogy: „A hangulat nagyszerű, de nem feledtetheti el velem, hogy azért vagyok itt, hogy nyerjek. A próbatételeket fizikálisan jól viselem!”.

Időközben a kivetítőkön látható, hogy a francia csapat a döntőbe jutott a gépi nyírás és a gyapjúválogatás versenyszámokban. Nagy ujjongással fogadták a jó hírt a többségben jelenlévő franciák.

A rendezvény csúcspontját a juhágazat két sajátos szakmája közötti verseny jelentette a percek, másodpercek ellen.

Egy hentes egy nyíró ellen. A kihívás az volt, hogy mi a gyorsabb, a fél bárány vágott testének bontása vagy két juh nyírása. A hentes gyorsabb volt ugyan, de csak a kotlett darabolása nélkül.

A világverseny lehetőséget adott a szakmai vezetőknek arra is, hogy gondolatokat cseréljenek a különböző területek politikájának terén is. Michèle Boudoin, az FNO (Francia Nemzeti Juhszövetség) elnöke megszólította a Nouvelle-Aqui­taine elnökét a franciaországi gyapjúértékesítés hiánya okán. „Minőségi gyapjút állítunk elő, de az eszközök és berendezések hiánya, azok kapcsolódása teljesen logikátlan”– figyelmeztetett. „A nyers gyapjút nagyon alacsony áron szállítjuk Kínába mosásra és fésült szalag készítésére. Ezután, visszaszállítjuk Franciaországba, hogy a mi gyártóink feldolgozzák.” A gyapjú kézműves feldolgozása és a belőle készített termékek komoly érdeklődésre tettek szert a rendezvényen a vásárlók körében, bár közülük néhányan kifogásolták a minőséget.

A bámészkodók mindeközben megkóstolhatták a regionális és a francia specialitásokat is a mezőgazdasági termelők piacán, a központi sátortól mindössze 100 méterre.

A küldöttek a Hús- és Állattenyésztési Szakmaközi Szervezet büfékocsija előtt beszélgetnek a limousin bárányokról, ahol a séf a világverseny ideje alatt folyamatosan sürög-forog. Xavier Nicolle, az Interbev Nouvelle-Aquitaine küldöttje magyarázza: „Sokan újra felfedezték a bárányt, amit manapság nagyon ritkán fogyasztanak. Az előítélet legtöbbször a korábbi rossz tapasztalatnak köszönhető, de mi itt vagyunk annak bizonyítására, hogy a bárány nem feltétlenül nagyon erős ízű, ráadásul könnyen elkészíthető.” A séf figyelmét nem kerüli el a bárányból nyert egyetlen oldalas-, comb- és belsőségdarab sem, mindent el lehet készíteni, csak kell tudni fűszerezni.

A nyíró világbajnokság zárásaként a versenyben használt nyírógépek árverése zajlott. Átlagosan 1400 € értékű nyírógépek kerültek kalapács alá, de a legjobbak 1600 € értekben keltek el. A megvásárolt gépek boldog új tulajdonosai érzik a döntőben használt nyírógép tulajdonlásával járó felelősséget.

Mostantól számítva három évet kell várni a következő világversenyre, melyet 2022-ben fognak megrendezni Edinburghban, Skóciában.

A nyilvánosság elől elrejtve egy valóságos kommandócsapat és önkéntesek gondoskodnak az anyajuhok több csoportba történő rendezéséről. Felhajtják az állatokat a pódiumra, ahol azok szereplői lesznek a Juhnyíró Világversenynek. „Tizenöt, Dorat-tól 45 kilométeres távolságon belül elhelyezkedő gazdaság biztosította az állatokat. Idegen fuvarozót is igénybe vettünk az állatok mozgatására, de mi is rendelkezünk mintegy 10 állatszállító járművel, hogy így biztosítsuk a szervezés gördülékenységét”, mondja Hughes Lachaume, az állatokért felelős önkéntes felügyelő. Az első bárányok és anyák reggel 4 óra 30-kor érkeztek, az utolsók pedig 19 óra 30 körül „foglalták el a helyüket”. A tenyésztőktől kölcsönzött állatoknak egységesnek, eléggé gyapjasnak kell lenniük, testhajlataiknak pedig szabályos ívelésűeknek (ha üregek és kiálló csontok vannak az állaton, akkor a nyírás nehezebb). Még további mintegy húsz olyan tartalékállat állt rendelkezésre, amelyek az esetleges nyírói reklamáció esetén választhatók voltak.

A nyírás után az anyákat egy szűk csúszdára helyezik, amely közvetlenül egy karámba juttatja őket. Itt egy önkéntes azonnal megfogja az érkező juhot, és bemutatja a bírónak az oldalát, a hasát és a nyakát, aki feljegyzi a nyíratlan gyapjúfürtöket vagy vágásokat, illetve a nyíró lehetséges mulasztásait.

A világverseny során az 5000 nyírott anyajuh több mint 10 tonna gyapjút adott. Ezt részben egy helyi kézművesnek adják el, aki azt matracok és futonok (japán matracágyak) készítésére használja fel, a többit Kínába, Japánba és Németországba exportálják.

Forrás: Kistermelők Lapja