0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Ellenállhatatlan ellenállók

A szőlőnemesítés több mint másfél évszázados történetének egyik jelentős fejezete szól az ellenálló, toleráns hibridek létrehozásáról. A folyamatot az Amerikából idehurcolt károsítók generálták, de a megoldás is a tengerentúlról érkezett.

A 19. század végén az alanyfajták kinemesítése volt az elsődleges cél. Ezzel párhuzamosan születtek meg a régi termőhibridek és a direkttermő fajták. A második világháború után több nemesítői bázison folytatódott tovább az interspecifikus hibridek létrehozása. Ennek eredményeként látott napvilágot a jelenleg legelterjedtebb fehérborszőlő-fajtánk, a Bianca is. A hazai keresztezőtevékenység, leszűkülve ugyan, de ma is folytatódik. A külföldi szakmai műhelyek eredményeiből szintén honosodtak meg új fajták az elmúlt években. A fajtajegyzékből azonban el is tűnnek egykor sokat ígérő hibridek. Cikkünkben gyakorlatias áttekintést szeretnénk adni a rezisztencianemesítés trendjeiről, illetve be kívánjuk mutatni a nemzeti fajtalista új reménységeit, vagyis az „ellenállhatatlan ellenállókat”.

A filoxéravész után a rezisztencianemesítés első bázisa Franciaországban alakult ki. A keresztezéseken munkálkodó Albert Seibel és a Seyve-Villard család nevét máig is számtalan „sorszámozott” hibrid őrzi. A franko-amerikai szőlőutódok létrehozásában több Vitis-faj is szerephez jutott, így a rezisztencia forrásává válhatott a V. lincecumii és a V. rupestris.

A 19. és 20. század fordulóján született hibridek szolgáltak a második világháború utáni hazai rezisztencianemesítés alapjául is.

A hatvanas évektől született interspecifikusok szülei között gyakran bukkan fel Seibel neve, vagy az SV (Seyve-Villard) rövidítés, de az Eger-sorozat is a francia szőlészek sikereit viszi tovább. A Seyve-Villard család nevét és munkájának gyümölcsét ma is őrzi a fajtajegyzék egyik hibridje, a Villard blanc. A Tamássy és Koleda vezette nemesítői csapat egy másik Vitis-fajt, nevezetesen a kelet-ázsiai amurensist is keresztezéseibe vont, így kiemelkedően fagytűrő utódokat nyertek.

A 20. század második felétől új program indult a nemesítésben Bouquet vezetésével, mely segítségével sikerült a kiemelkedő ellenálló-képességű Muscadinia rotundifoliát is a keresztezésekbe vonni. A 21. század kezdetére számos új rezisztenciaforrást sikerült feltárni, a bővülő genetikai források mellé azonban új kihívások is társultak.

Így ma már nem a kifogástalan fagytűrő képesség vagy a lisztharmat- és peronoszpóra-ellenállóság az egyetlen nemesítői cél. Kiemelkedő szerep jut a borminőség mellett például a feketerothadással szembeni toleranciának is.

Napjainkban ifj. dr. Kozma Pál és csapata a hazai szőlőnemesítés utolsó bázisa, eredményeik igen biztatóak, hiszen többirányú programjuk már számos fajtaelismerést hozott. A vizsgálatok további jelöltek esetében jelenleg is folynak, szaporításuk kísérleti célból egyedileg engedélyezett. Ilyen innovatív fehérborszőlő-fajtajelöltek a Pálma, a Borsmenta, az Andor és a Csanád, míg a vörösborkészítésre alkalmas hibridek között a Pinot Regina és a Pamerzs érdemel kiemelt figyelmet.

Külföldi nemesítői csapatok is fáradoznak a rezisztencia minél szélesebb körű kiterjesztésén. Ezen hibridek közül néhány már a magyar fajtajegyzékbe is bekerült. Ilyen például a Németországban és Csehországban már regisztrált Hibernal nevű német hibrid, melyet a NAIK jelentett be a hazai köztermesztésbe vonás céljából.

A fajtaszerkezet állandóan változik, az új sikerek megszületése mellett vannak sajnos vesztesei is az átalakuló fajtajegyzéknek. Az utóbbi évek „interspecifikus mérlege” nagyjából nullszaldós (lásd a diagramon), hiszen az elismerést nyert új hibridek mellett fogyatkozott is a toleráns fajták száma. A remény azonban él ezek fennmaradására, hiszen éppen az utóbbi években a jegyzékből törölt Csillám tűnik a feketerothadás-ellenállóság egyik kiemelkedő forrásának.

Mivel a rájuk vonatkozó szakirodalom csak szűkebb körben hozzáférhető, szeretnénk az utóbbi évtized új interspecifikus hibridjeit röviden bemutatni, elsősorban termesztési értékükre koncentrálva. Hogy rezisztenciájuk mértékét, forrását jobban megérthessék, származásukat az alábbi táblázatban foglaltuk össze.

Castellum

A fehérborszőlő-fajta Szerbiában Panonija néven került regisztrálásra. Évről évre kiegyenlítetten jól terem, termésbiztonsága kiemelkedő. Közepes érési idejű. Minősége kielégítő, lelágyulásra nem hajlamos. Diszkrét aromájú bora harmonikus összetételű. Peronoszpórával, lisztharmattal szemben ellenálló, rothadásra nem hajlamos. Középerős növekedésű, rövidcsapos metszéssel is termeszthető.

Ister

A fehérborszőlő-hibrid Szerbiában Bácska néven került regisztrálásra. Termőre fordulását követően valamivel mérsékeltebben, később bőven terem. A Biancához hasonló időben, szeptember elején-közepén érik. Cukortartalma rendre 18 MM° körül alakul, míg titrálható savtartalma általában alacsony (6-7 g/l). Bora jellegzetes zamatú, kellemes asztali bor. Peronoszpórára, lisztharmatra és szürkerothadásra sem érzékeny. Zöldmunkaigénye kicsi. Fagytűrő képessége kiváló, a termőhely talajadottságaival és vízellátottságával szemben viszont igényes.

Jázmin

Közepes termőképességű fehérborszőlő-fajta. Muskotályos ízű termését korán érleli (augusztus végén), lágy bort ad. Peronoszpórának, lisztharmatnak ellenáll, rothadásra nem hajlamos. Kis fürtjei miatt hosszúmetszést igényel, zöldmunkaigénye mérsékeltnek mondható. Fagytűrése jó, szárazságra azonban érzékeny.

Sylver

Kissé fűszeres ízű, zamatgazdag fehérborszőlő-fajta. Jó termőképességű, de lelágyulásra hajlamos hibrid. A Biancánál kiegyenlítettebb minőséget ad. Peronoszpóra- és lisztharmat-ellenállósága jó, rothadásra nem érzékeny. Hosszú­metszés mellett jól terem, zöldmunkaigénye közepes. Jó fagytűrése mellett a talaj iránt sem igényes és a szárazságot is jól tűri.

Vitalis

Lelágyulásra nem hajlamos, neutrális ízvilágú fehérborszőlő-fajta. Nagy fürtjeinek és termékeny rügyeinek köszönhetően kisebb terhelés mellett is bőven terem. Közepes érési idejű. Termésbiztonsága, fagytűrő képessége kiváló. Peronoszpórával és lisztharmattal szemben ellenálló, nem rothad. Nagy növekedési erélye ellenére sem nevel sűrű lombot. Szárazságra és a gyengébb talajadottságokra sem érzékeny.

youtube://v/eLbGTyCEGTM

 

Forrás: Borászati Füzetek