0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Életmentő tanácsok az őszi tereprendezéshez

Az ősz beköszöntével sokan ragadnak kerti szerszámokat, s kezdenek környezetük rendezésébe. Noha egyre csak közelednek a téli hónapok is, érdemes a munkákat átgondoltan végezni, hiszen ezzel számos – sok esetben „észrevétlen” – élőlény életben maradását is biztosíthatjuk. Alább az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek tanácsait olvashatják.

A vizes élőhelyek – köztük a kerti tavak vagy éppen az Őrségben gyakori tókák – takarításának, a belehullott avar, az iszap, a sűrű növényzet eltávolításának megfelelő időzítése kulcsfontosságú a benne lévő élővilág kímélete és megőrzése szempontjából. E munkálatok elvégzésére az október végi, november eleji időszakot tartjuk a leginkább alkalmasnak a védett kétéltűek szempontjából. Előnyös, ha a kikerülő iszapot, növényzetet rövid ideig a parton hagyjuk, hogy az esetlegesen velük kimert élőlények visszajuthassanak a vízbe. A vizes élőhelyek kialakításának is ez a legoptimálisabb időszaka, hiszen így az őszi esők és a téli hóolvadék kellő vízmennyiséget tud majd biztosítani a vizek tavaszi benépesítéséhez. Az árkok – különösképp a vizet hosszabb időn át megtartó vizesárkok – takarításával is hasonló a helyzet; természetvédelmi szempontból szintén az őszi időszak kedvező e munkák elvégzésére.

S ha már árok, akkor az út karbantartásáról se feledkezzünk meg. Az őrségi agyagos talajon – de nincs ez másképp az ország egyéb vidékein sem –, ha a földutakon való közeledés sáros, puha talajviszonyok mellett történik, akkor bizony

jelentős mélységű kerékcsapák keletkezhetnek a traktorok, de akár a terepjárók után is. Ezek aztán vízzel megtelve számos védett fajnak is otthont adhatnak

– köztük a sárgahasú unkának vagy éppen a pettyes gőtének. Tagadhatatlan: az út a közlekedés színtere, s ahhoz, hogy járható legyen, el kell igazítani. A kerékcsapák elegyengetése, feltöltése előtt azonban mindenképpen meg kell győződni arról, hogy a tevékenység nem károsítja-e a védett fajokat, illetve azok élőhelyét. Ha a vizes élőhelyen már petéket, vagy akár kifejlett egyedeket találunk, akkor vagy gondoskodni kell azok maradéktalan kimentéséről, vagy csak a téli időszakban, illetve kiszáradt állapotban lehet betemetni azt. 

A bokros, cserjés, fiatal fákkal tűzdelt területek különösen fontos élőhelyek elsősorban a bokorlakó, földön fészkelő védett madárfajok számára,

vagy éppen olyan kisemlősöknek, mint a mogyorós pele. A bokorsávokat alkotó kökény vagy galagonya ritka lepkefajok tápnövénye, ezért ha szükségessé válik e területek tereprendezése, irtása, akkor azt mindenképpen úgy kell időzíteni, hogy az élővilág számára a legkisebb zavarást okozza. Bár az élőhely megszűnése ilyenkor elkerülhetetlen, biztosítanunk kell a védett fajok egyedeinek és utódainak új élőhelyre történő költözésének esélyét. Éppen ezért a munkálatokat az őszi, vagyis a fiókák felnevelését követő, de a téli bevackolást megelőző időszakban a leginkább optimális elvégezni. Itt meg kell említenünk a már kivágott, levágott ágkupacok végleges eltávolítását is, amelyet nagyon körültekintően kell elvégeznünk, mert azok a többi közt sünök téli búvóhelyéül, a madarak számára a nyári időszakban költőhelyül szolgálhatnak.

Ha égetünk, ha aprítékolunk, azt mindenképp az őszi időszakban, és csak a kupacot átrakva végezzük el. Az idős fák kivágásánál szintén figyelembe kell venni, hogy az év jelentős részében sok állatcsoport számára fészkelő-, búvó- és táplálkozóhelyet jelentenek.

Egyes odúlakú madárfajok már márciusban megkezdik fészkelésüket, így a fiókanevelés – akár másodköltés esetében is – általában nyár közepére befejeződik. Mivel a madarak egyes fafajok termését is fogyasztják, így ajánlatos a fák kivágását a téli hónapokra időzíteni.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság