Back to top

Betegség és temetés

A vidámsággal, derűvel, tréfával teli selmeci diákéletnek azért voltak szomorú pillanatai is. A nehéz életkörülmények, a sokszor fűtetlen kamarák, a rendszeres étkezés hiánya, az olykor kicsapongó életmód következtében gyakran megbetegedtek az akadémisták, s közülük esetenként egy-egy cimborát a halál is elragadott.

„…ez a hang elképzelhetetlenül komor és kísérteties. A lassan ismétlődő kopogás valami nagy, beteg szív dobogásához hasonlít. Eleinte ütemesen ver, aztán egyre lassabban, néha kihagy. Megint, néhány erőfeszítéssel néhány ütem… Most már szívszorító szünet, aztán hirtelen gyors kopogás… A deszka meglendül… a kalapács lehanyatlik… Még egyet koppan – halk, véletlen ütés – még halkabban, alig hallhatóan, utoljára…És vége. Elhallgatott. […]”

 

KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (1927):

A vén diák. – Singer és Wolfner, Budapest.

Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemiség jegyében a selmeci összetartozás a nehézségek terén is megmutatkozott.

Mint sorozatunk előző részeiben többször is utaltunk rá, a diákhagyományok gyökerei a céhes szokásokban keresendők, így a betegség és a halál kapcsán is felfedezhetünk azokhoz visszanyúló elemeket, hasonlóságot.

A céhes rendszerben, ha a mester vagy valamelyik családtagja, legénye, inasa megbetegedett, akkor őt a betegség idején a céhládából kiutalt pénzzel segítették, bízva a felgyógyulásban és a támogatás visszafizetésében. A segélyen kívül az ápolás is kijárt a betegnek, a társak felváltva virrasztottak a betegágyánál. De a szokások arra is tekintettel voltak, hogy a betegápolók ne kerüljenek ki azok sorából, akik a beteg iránt ellenséges érzülettel voltak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Ha viszont elhunyt a céh egyik tagja, akkor a céh gondoskodott a kellő tisztességgel történő temetésről. A gyászhírt a céhtáblán tették közzé. Történelmi források alapján tudjuk, hogy

Selmecen már 1570-ben a céhszabályzat értelmében a céh tagjai gyászruhába öltözve, felváltva álltak őrt a halott koporsója körül,

melyet az elhunyttal a céhhierarchia azonos szintjén állók a vállukon vittek a temetőbe. A temetés után az özvegynél halotti tort tartottak. A szigorú céhrendet mutatja, hogy a temetésről távol maradóknak vagy elkésőknek bírságot kellett fizetniük. Az említett kegyeleti szokások részben a selmeci diákéletbe is bevonultak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Amennyiben megbetegedett egy akadémista, úgy társai állandó és gondos ápolásban részesítették. Éjszaka mindig virrasztott valaki közülük a beteg ágyánál. Mivel sok beteg akadémistáról kellett gondoskodni, megalakult a Segélyező Egyesület, majd a kiegyezés után a Magyar bánya- és erdőakadémia Hallgatói Segélyező Egylet. Ez a szervezet az akadémia, majd a főiskola szűkölködő hallgatóit készpénzzel, betegség esetén ápolási és gyógyszerköltséggel, halál esetén temetési költséggel segélyezte.

A diákélet legszomorúbb pillanata egy akadémista elvesztése, legszívbemarkolóbb eseménye pedig annak temetése.

Az elhunytat az ifjúság saját halottjának tekintette, függetlenül annak társadalmi rangjától, anyagi helyzetétől, díszes temetést rendeztek neki.

Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Emlékként ennyi marad
Emlékként ennyi marad
A Szentháromság téren álló Bányatörvényszék (Berggericht) épületében ravatalozták fel a koporsót, mellette kivont karddal álltak díszőrséget az akadémistatársak. A mindig este zajló temetés menetét a zenekar nyitotta, ezt követte a bányamécsekkel világító hallgatók szalamandere, majd a koszorúvivők és papok következtek. A koporsót fehér vállszalagos egyenruhások vitték, mellettük két-két sorban kivont karddal 12 bányász és 12 erdész akadémikus haladt. A koporsót követő családtagok után a tanárok és barátok zárták a menetet. Ezen idő alatt kongtak a harangok, a zenekar gyászzenéket játszott, a temető közelében azonban elhallgattak, s megszólalt a klopacska fájdalmas, tompa hangja.

A koporsó sírba engedésekor a gyászindulót énekelték („Szerencse fel, örök végtelen az éj”), a zenekar elhúzta az elhunyt utolsó nótáját, majd a búcsúbeszéd után a hallgatók egyenként léptek a sírhoz, és utolsó Jó szerencsét! mondva egy hantot dobtak abba, majd eloltották bányamécseiket.

Ha erdész akadémista hunyt el, díszsortüzet is adtak. A temetőből szalamanderben vonult a menet a Vigadóba, ahol a gyászszakestélyt tartották.

A gyászszakestély ceremóniája nagyban különbözik a többi szakestélyétől, és rövidebb is azoktól. A terembe való bevonuláskor a klopacska (lármafa) hangja szól. Az asztalokon bányászlámpák világítanak, előttük gyászszalaggal átkötött korsók, a szakestély résztvevői pedig végig állnak. Az elnök Silentium! felszólítására a klopacska elhallgat, majd a szakest együtt elénekli a Fiúk, ha majd remeg kezemben e bús nedűvel telt pohár kezdetű nótát. Ezután a praeses rövid beszédben méltatja az elhunyt érdemeit, majd felszólítja a cantus praesest, hogy szólóban énekelje el a Gyászindulót. A következőkben az elnök és a szakesten résztvevők latin nyelven válaszolgatnak egymásnak: Praeses: Exercitium! (Cselekvés!) Ad maestrum salamandrum parati estis? (Készen álltok a gyászszakestre?) Szakest: Sumus. (Készen vagyunk.) Praeses: Surgite! Ergo salamander, salamandri, salamandrorum pro defuncto academico montano/saltuario… alias… (Figyeljetek! Tehát szalamanderek szalamandere az elhunyt bányász/ erdész… alias… akadémikusért.), majd magyarul folytatja: Korsót fogj! Ajakhoz! Háromujjnyira az ajaktól! Garatra eks! Miután a korsó tartalmát kiürítették, az elnök az asztalon elkezdi üres korsójával a klopacska ismert kopogását: tá-tá-ti-ti-ti, s az első strófa után az elnöktől jobbra és balra álló is megkezdi a kopogást, majd minden strófa után újabb és újabb szomszéd kapcsolódik be. Miután az utolsó pár is bekapcsolódott, s a terem visszhangozza a két lassú, három gyors koppantást, akkor az elnök és az őt követő szakest jelenlévői korsójukat körkörösen néhányszor az asztalhoz dörzsölik (ez az ún. reibolás), majd ezután a földhöz vágva összetörik.

Azért teszik ezt, hogy más ne ihasson ebből a korsóból, az az elhunyt emlékét őrizze. A gyászszalaggal átkötött korsófület a szakest résztvevői emlékként elteszik, annak idején az akadémisták kamaráik falára akasztották fel.

A gyászszakest végén az elnök ismét Silentium! felszólítást tesz, bezárja a szakestet, melynek legvégén közösen elénekelik az Imhol a föld alá megyünk… című nótát. Az elnök által elrendelt gyász ideje alatt az akadémisták szórakozóhelyen nem jelentek meg, ezzel is emlékezve elhunyt cimborájukra.

A mintegy másfél évszázada ismert forgatókönyvű, és azóta nem változó gyászszakestély szokása megmaradt az utódkaroknál is, a hagyományőrző tanárok és az esetenként sajnálatosan eltávozó hallgatók emlékét ekképpen is tiszteletben tartva és megőrizve.

Bartha Dénes

(A sorozat következő részében vidámabb téma, a diákhumor kerül terítékre.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pórul járnak, akik szarvast szelídítenek

Gyönyörűek a szarvasok, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy vadon élő állatok. Ha finom étellel szelídítjük őket, nekik és magunknak is árthatunk.

A tölgy a kulcs az élethez

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában rejtőzik a homoki erdőssztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Elnevezése ellenére nem csak változatos erdőállományok alkotják, azokhoz homoki gyepek, valamint mocsár- és láprétek is kapcsolódnak.

Nincs újabb afrikai sertéspestis kitörés Görögországban

Február elején egy görög, kis háztáji gazdaságban elpusztult egy hízó, amelyről a vizsgálatok kiderítették, hogy fertőzött volt az afrikai sertéspestis vírusával. Az eset óta nem volt újabb kitörés az országban, a szakemberek egyetlen, a vírus jelenlétére, terjedésére utaló jelet sem találtak azóta.

Negyvenhatezer éves madarat találtak

Szibériában egy negyvenhatezer éves megfagyott madár tetemére bukkantak. A kutatók által végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy a jégkorszaki állat egy havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) volt.

A méhek képesek „kiszimatolni” a betegségeket

A méhek megfelelően kell kondicionálni, hogy felismerjék a betegségeket. Susanna Soares portugál származású dizájner tudományos vizsgálatokra alapozva alkotta meg azt az üvegből készült szerkezetet, mellyel méheket lehet felhasználni különböző súlyos betegségek (köztük a rák legelterjedtebb változatainak) korai diagnosztizálására.

100 ezer hektárral több öntözhető terület - Vízgazdálkodjunk okosan

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara „NAKPRAKTIKUM – Vízgazdálkodjunk okosan” címmel szakmai rendezvénysorozatot tart 2020. március 4. és 12. között az ország négy városában. Az eseményeken szakértők ismertetik az öntözést és a vízgazdálkodást érintő, közelmúltban hatályba lépett törvényi változásokat, valamint a talajok vízmegőrző állapotának fenntartásához hozzájáruló gyakorlati tanácsokat.

ASP - Védőoltásra várva

A sajtóban időről időre felröppen a híre annak, hogy sikerült áttörést elérni az afrikai sertéspestis elleni védőoltás kifejlesztésében. Legutóbb a Plum Island Animal Disease Center sikeres kísérleteiről lehetett olvasni a Pig Progress szaklap honlapján. Vannak-e valóban ígéretes készítmények már, kérdeztük a Nébih-től?

Erdei apróság lett az Év Vadvirága az idén

Az idén Év Vadvirága a nemes májvirág (Hepatica nobilis) lett, a szavazatok több mint felével győzedelmeskedett a báránypirosító (Alkanna tinctoria) és a kövér daravirág (Draba lasiocarpa) előtt. Hazánkban őshonos növényfaj, de ritkán találkozhatunk vele, noha egyes élőhelyein nagy telepeket alkot. Többféle kerti változatát nemesítették ki.

Az árvácska növényvédelme

Az ibolyafélék családjába tartozó árvácska (viola x wittrockiana) gyakran ültetett kétnyári dísznövény. Nagy- és kisvirágú változatai parkokban, kertekben, balkonládákban igen kedves színfoltot adnak. Egyik őse a nálunk is vadon élő háromszínű árvácska.

A Szent István Egyetem is segíti az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság munkáját

A Szent István Egyetem (SZIE) is felkerült az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nemzetközi listájára, az együttműködés értelmében az Egyetem több szakterületen is segíti az Európai Unió tudományos szervezetének munkáját.