Back to top

Betegség és temetés

A vidámsággal, derűvel, tréfával teli selmeci diákéletnek azért voltak szomorú pillanatai is. A nehéz életkörülmények, a sokszor fűtetlen kamarák, a rendszeres étkezés hiánya, az olykor kicsapongó életmód következtében gyakran megbetegedtek az akadémisták, s közülük esetenként egy-egy cimborát a halál is elragadott.

„…ez a hang elképzelhetetlenül komor és kísérteties. A lassan ismétlődő kopogás valami nagy, beteg szív dobogásához hasonlít. Eleinte ütemesen ver, aztán egyre lassabban, néha kihagy. Megint, néhány erőfeszítéssel néhány ütem… Most már szívszorító szünet, aztán hirtelen gyors kopogás… A deszka meglendül… a kalapács lehanyatlik… Még egyet koppan – halk, véletlen ütés – még halkabban, alig hallhatóan, utoljára…És vége. Elhallgatott. […]”

 

KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (1927):

A vén diák. – Singer és Wolfner, Budapest.

Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemiség jegyében a selmeci összetartozás a nehézségek terén is megmutatkozott.

Mint sorozatunk előző részeiben többször is utaltunk rá, a diákhagyományok gyökerei a céhes szokásokban keresendők, így a betegség és a halál kapcsán is felfedezhetünk azokhoz visszanyúló elemeket, hasonlóságot.

A céhes rendszerben, ha a mester vagy valamelyik családtagja, legénye, inasa megbetegedett, akkor őt a betegség idején a céhládából kiutalt pénzzel segítették, bízva a felgyógyulásban és a támogatás visszafizetésében. A segélyen kívül az ápolás is kijárt a betegnek, a társak felváltva virrasztottak a betegágyánál. De a szokások arra is tekintettel voltak, hogy a betegápolók ne kerüljenek ki azok sorából, akik a beteg iránt ellenséges érzülettel voltak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Ha viszont elhunyt a céh egyik tagja, akkor a céh gondoskodott a kellő tisztességgel történő temetésről. A gyászhírt a céhtáblán tették közzé. Történelmi források alapján tudjuk, hogy

Selmecen már 1570-ben a céhszabályzat értelmében a céh tagjai gyászruhába öltözve, felváltva álltak őrt a halott koporsója körül,

melyet az elhunyttal a céhhierarchia azonos szintjén állók a vállukon vittek a temetőbe. A temetés után az özvegynél halotti tort tartottak. A szigorú céhrendet mutatja, hogy a temetésről távol maradóknak vagy elkésőknek bírságot kellett fizetniük. Az említett kegyeleti szokások részben a selmeci diákéletbe is bevonultak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Amennyiben megbetegedett egy akadémista, úgy társai állandó és gondos ápolásban részesítették. Éjszaka mindig virrasztott valaki közülük a beteg ágyánál. Mivel sok beteg akadémistáról kellett gondoskodni, megalakult a Segélyező Egyesület, majd a kiegyezés után a Magyar bánya- és erdőakadémia Hallgatói Segélyező Egylet. Ez a szervezet az akadémia, majd a főiskola szűkölködő hallgatóit készpénzzel, betegség esetén ápolási és gyógyszerköltséggel, halál esetén temetési költséggel segélyezte.

A diákélet legszomorúbb pillanata egy akadémista elvesztése, legszívbemarkolóbb eseménye pedig annak temetése.

Az elhunytat az ifjúság saját halottjának tekintette, függetlenül annak társadalmi rangjától, anyagi helyzetétől, díszes temetést rendeztek neki.

Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Emlékként ennyi marad
Emlékként ennyi marad
A Szentháromság téren álló Bányatörvényszék (Berggericht) épületében ravatalozták fel a koporsót, mellette kivont karddal álltak díszőrséget az akadémistatársak. A mindig este zajló temetés menetét a zenekar nyitotta, ezt követte a bányamécsekkel világító hallgatók szalamandere, majd a koszorúvivők és papok következtek. A koporsót fehér vállszalagos egyenruhások vitték, mellettük két-két sorban kivont karddal 12 bányász és 12 erdész akadémikus haladt. A koporsót követő családtagok után a tanárok és barátok zárták a menetet. Ezen idő alatt kongtak a harangok, a zenekar gyászzenéket játszott, a temető közelében azonban elhallgattak, s megszólalt a klopacska fájdalmas, tompa hangja.

A koporsó sírba engedésekor a gyászindulót énekelték („Szerencse fel, örök végtelen az éj”), a zenekar elhúzta az elhunyt utolsó nótáját, majd a búcsúbeszéd után a hallgatók egyenként léptek a sírhoz, és utolsó Jó szerencsét! mondva egy hantot dobtak abba, majd eloltották bányamécseiket.

Ha erdész akadémista hunyt el, díszsortüzet is adtak. A temetőből szalamanderben vonult a menet a Vigadóba, ahol a gyászszakestélyt tartották.

A gyászszakestély ceremóniája nagyban különbözik a többi szakestélyétől, és rövidebb is azoktól. A terembe való bevonuláskor a klopacska (lármafa) hangja szól. Az asztalokon bányászlámpák világítanak, előttük gyászszalaggal átkötött korsók, a szakestély résztvevői pedig végig állnak. Az elnök Silentium! felszólítására a klopacska elhallgat, majd a szakest együtt elénekli a Fiúk, ha majd remeg kezemben e bús nedűvel telt pohár kezdetű nótát. Ezután a praeses rövid beszédben méltatja az elhunyt érdemeit, majd felszólítja a cantus praesest, hogy szólóban énekelje el a Gyászindulót. A következőkben az elnök és a szakesten résztvevők latin nyelven válaszolgatnak egymásnak: Praeses: Exercitium! (Cselekvés!) Ad maestrum salamandrum parati estis? (Készen álltok a gyászszakestre?) Szakest: Sumus. (Készen vagyunk.) Praeses: Surgite! Ergo salamander, salamandri, salamandrorum pro defuncto academico montano/saltuario… alias… (Figyeljetek! Tehát szalamanderek szalamandere az elhunyt bányász/ erdész… alias… akadémikusért.), majd magyarul folytatja: Korsót fogj! Ajakhoz! Háromujjnyira az ajaktól! Garatra eks! Miután a korsó tartalmát kiürítették, az elnök az asztalon elkezdi üres korsójával a klopacska ismert kopogását: tá-tá-ti-ti-ti, s az első strófa után az elnöktől jobbra és balra álló is megkezdi a kopogást, majd minden strófa után újabb és újabb szomszéd kapcsolódik be. Miután az utolsó pár is bekapcsolódott, s a terem visszhangozza a két lassú, három gyors koppantást, akkor az elnök és az őt követő szakest jelenlévői korsójukat körkörösen néhányszor az asztalhoz dörzsölik (ez az ún. reibolás), majd ezután a földhöz vágva összetörik.

Azért teszik ezt, hogy más ne ihasson ebből a korsóból, az az elhunyt emlékét őrizze. A gyászszalaggal átkötött korsófület a szakest résztvevői emlékként elteszik, annak idején az akadémisták kamaráik falára akasztották fel.

A gyászszakest végén az elnök ismét Silentium! felszólítást tesz, bezárja a szakestet, melynek legvégén közösen elénekelik az Imhol a föld alá megyünk… című nótát. Az elnök által elrendelt gyász ideje alatt az akadémisták szórakozóhelyen nem jelentek meg, ezzel is emlékezve elhunyt cimborájukra.

A mintegy másfél évszázada ismert forgatókönyvű, és azóta nem változó gyászszakestély szokása megmaradt az utódkaroknál is, a hagyományőrző tanárok és az esetenként sajnálatosan eltávozó hallgatók emlékét ekképpen is tiszteletben tartva és megőrizve.

Bartha Dénes

(A sorozat következő részében vidámabb téma, a diákhumor kerül terítékre.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pajtamúzeumtól a helyi termékekig

Rezi önkormányzata „A nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatása” című pályázat segítségével Pajtamúzeumot hozott létre a Laky Demeter Turistaház udvarán. A részletekről és a település agráriumáról Cserép Gábor polgármestert és Tafota Istvánnét, a turistaház vezetőjét kérdeztük.

Az alkalmazkodás nagymesterei

A magyar erdők sok millió egérnek adnak otthont a Kárpát-medencében. Az óvilágban előforduló 542 egérformából nálunk kilenc honos (köztük patkányok is vannak), az erdei egereknek pedig csak négy faja él hazánkban. Mégis nagy szerepet töltenek be a magyar vadonban, már csak azért is, mert sok ragadozónak biztosítanak táplálékot.

A rizs csökkentheti a vérnyomást

A magas vérnyomás hatalmas népegészségügyi probléma. Ha nem kezelik idejében, látási problémáktól a szívbetegségen át a vesebetegségig rengeteg egészségügyi kockázata lehet.

Jobban teljesítenek a gyepek a szén-dioxid megkötésben, mint a fák

A rétek és legelők hatékonyabbak a szén-dioxid megkötésben, mint az erdők. Egy új tanulmányból kiderül, hogy a klímaváltozás, hogyan változtatta meg az eddigi szemléletet.

Továbbra is zárva Németország legnagyobb húsfeldolgozója, egyre zsúfoltabbak az állattartó telepek

Válságtanácsot szorgalmaz a szövetségi állatorvosi kamara, mivel továbbra sem folyik termelés a Tönnies koronavírus-gócponttá vált üzemében, így napi több tízezer darabbal csökkent Németország vágóhídi kapacitása. Sürgősen megoldást kell találni az állattartó gazdaságok és az állatok érdekében – hívják fel a figyelmet.

Csömödéri Állami Erdei Vasút: Ábel hétvégén útnak indul

A ZALAERDŐ Zrt. erdei vasúthálózata 109 kilométeres hosszúságban szeli át a göcseji dombokat, 32 kilométeren – Lenti és Kistolmács között – kirándulókat is szállít.

Egy innovatív erdőgazdaság

A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt-nél minden terítékre kerül, ami fásszárú növény. A társaságra a nyitottság, a kísérletező szemlélet jellemző. Fontos, hogy a kutatóintézetük gyakorlati célokat szolgáljon. Csak olyan témákat tűznek zászlajukra, amelyeknek kézzelfogható eredménye, gazdasági haszna is lesz.

Gyümölcsöskertbe várják a gyerekeket a Minipoliszban

Gyerekkorban lenne fontos megalapozni az egészséges táplálkozást azzal, hogy friss zöldség és gyümölcs kerül a kicsik elé. Ezt szolgálja az iskolagyümölcs program, most pedig két tész közreműködésével a Minipoliszban nyílt új, gyümölcsös játszóhely, ahol madárcsicsergés mellett követhetik végig a gyümölcs útját az ültetvénytől az árusítóhelyig.

AM-államtitkár: több mint 22 milliárd forintért zajlanak ökoturisztikai fejlesztések

Több mint 22 milliárd forintért zajlanak állami, ökoturisztikai fejlesztések az erdőgazdaságoknál - mondta az Agrárminisztérium (AM) erdőkért és földügyekért felelős államtitkára szerdán a Baranya megyei Orfűn.

A nyári aratás időszakában különösen fontos az ASP elleni védekezés

A nyári mezőgazdasági munkálatok indulása fokozott körültekintést követel a sertéstartóktól is. A vírus ugyanis akár közvetett érintkezéssel, így a földekről betakarított terményekkel és eszközök közvetítésével is bekerülhet a telepekre.