Back to top

Betegség és temetés

A vidámsággal, derűvel, tréfával teli selmeci diákéletnek azért voltak szomorú pillanatai is. A nehéz életkörülmények, a sokszor fűtetlen kamarák, a rendszeres étkezés hiánya, az olykor kicsapongó életmód következtében gyakran megbetegedtek az akadémisták, s közülük esetenként egy-egy cimborát a halál is elragadott.

„…ez a hang elképzelhetetlenül komor és kísérteties. A lassan ismétlődő kopogás valami nagy, beteg szív dobogásához hasonlít. Eleinte ütemesen ver, aztán egyre lassabban, néha kihagy. Megint, néhány erőfeszítéssel néhány ütem… Most már szívszorító szünet, aztán hirtelen gyors kopogás… A deszka meglendül… a kalapács lehanyatlik… Még egyet koppan – halk, véletlen ütés – még halkabban, alig hallhatóan, utoljára…És vége. Elhallgatott. […]”

 

KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (1927):

A vén diák. – Singer és Wolfner, Budapest.

Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemiség jegyében a selmeci összetartozás a nehézségek terén is megmutatkozott.

Mint sorozatunk előző részeiben többször is utaltunk rá, a diákhagyományok gyökerei a céhes szokásokban keresendők, így a betegség és a halál kapcsán is felfedezhetünk azokhoz visszanyúló elemeket, hasonlóságot.

A céhes rendszerben, ha a mester vagy valamelyik családtagja, legénye, inasa megbetegedett, akkor őt a betegség idején a céhládából kiutalt pénzzel segítették, bízva a felgyógyulásban és a támogatás visszafizetésében. A segélyen kívül az ápolás is kijárt a betegnek, a társak felváltva virrasztottak a betegágyánál. De a szokások arra is tekintettel voltak, hogy a betegápolók ne kerüljenek ki azok sorából, akik a beteg iránt ellenséges érzülettel voltak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Ha viszont elhunyt a céh egyik tagja, akkor a céh gondoskodott a kellő tisztességgel történő temetésről. A gyászhírt a céhtáblán tették közzé. Történelmi források alapján tudjuk, hogy

Selmecen már 1570-ben a céhszabályzat értelmében a céh tagjai gyászruhába öltözve, felváltva álltak őrt a halott koporsója körül,

melyet az elhunyttal a céhhierarchia azonos szintjén állók a vállukon vittek a temetőbe. A temetés után az özvegynél halotti tort tartottak. A szigorú céhrendet mutatja, hogy a temetésről távol maradóknak vagy elkésőknek bírságot kellett fizetniük. Az említett kegyeleti szokások részben a selmeci diákéletbe is bevonultak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Amennyiben megbetegedett egy akadémista, úgy társai állandó és gondos ápolásban részesítették. Éjszaka mindig virrasztott valaki közülük a beteg ágyánál. Mivel sok beteg akadémistáról kellett gondoskodni, megalakult a Segélyező Egyesület, majd a kiegyezés után a Magyar bánya- és erdőakadémia Hallgatói Segélyező Egylet. Ez a szervezet az akadémia, majd a főiskola szűkölködő hallgatóit készpénzzel, betegség esetén ápolási és gyógyszerköltséggel, halál esetén temetési költséggel segélyezte.

A diákélet legszomorúbb pillanata egy akadémista elvesztése, legszívbemarkolóbb eseménye pedig annak temetése.

Az elhunytat az ifjúság saját halottjának tekintette, függetlenül annak társadalmi rangjától, anyagi helyzetétől, díszes temetést rendeztek neki.

Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Emlékként ennyi marad
Emlékként ennyi marad
A Szentháromság téren álló Bányatörvényszék (Berggericht) épületében ravatalozták fel a koporsót, mellette kivont karddal álltak díszőrséget az akadémistatársak. A mindig este zajló temetés menetét a zenekar nyitotta, ezt követte a bányamécsekkel világító hallgatók szalamandere, majd a koszorúvivők és papok következtek. A koporsót fehér vállszalagos egyenruhások vitték, mellettük két-két sorban kivont karddal 12 bányász és 12 erdész akadémikus haladt. A koporsót követő családtagok után a tanárok és barátok zárták a menetet. Ezen idő alatt kongtak a harangok, a zenekar gyászzenéket játszott, a temető közelében azonban elhallgattak, s megszólalt a klopacska fájdalmas, tompa hangja.

A koporsó sírba engedésekor a gyászindulót énekelték („Szerencse fel, örök végtelen az éj”), a zenekar elhúzta az elhunyt utolsó nótáját, majd a búcsúbeszéd után a hallgatók egyenként léptek a sírhoz, és utolsó Jó szerencsét! mondva egy hantot dobtak abba, majd eloltották bányamécseiket.

Ha erdész akadémista hunyt el, díszsortüzet is adtak. A temetőből szalamanderben vonult a menet a Vigadóba, ahol a gyászszakestélyt tartották.

A gyászszakestély ceremóniája nagyban különbözik a többi szakestélyétől, és rövidebb is azoktól. A terembe való bevonuláskor a klopacska (lármafa) hangja szól. Az asztalokon bányászlámpák világítanak, előttük gyászszalaggal átkötött korsók, a szakestély résztvevői pedig végig állnak. Az elnök Silentium! felszólítására a klopacska elhallgat, majd a szakest együtt elénekli a Fiúk, ha majd remeg kezemben e bús nedűvel telt pohár kezdetű nótát. Ezután a praeses rövid beszédben méltatja az elhunyt érdemeit, majd felszólítja a cantus praesest, hogy szólóban énekelje el a Gyászindulót. A következőkben az elnök és a szakesten résztvevők latin nyelven válaszolgatnak egymásnak: Praeses: Exercitium! (Cselekvés!) Ad maestrum salamandrum parati estis? (Készen álltok a gyászszakestre?) Szakest: Sumus. (Készen vagyunk.) Praeses: Surgite! Ergo salamander, salamandri, salamandrorum pro defuncto academico montano/saltuario… alias… (Figyeljetek! Tehát szalamanderek szalamandere az elhunyt bányász/ erdész… alias… akadémikusért.), majd magyarul folytatja: Korsót fogj! Ajakhoz! Háromujjnyira az ajaktól! Garatra eks! Miután a korsó tartalmát kiürítették, az elnök az asztalon elkezdi üres korsójával a klopacska ismert kopogását: tá-tá-ti-ti-ti, s az első strófa után az elnöktől jobbra és balra álló is megkezdi a kopogást, majd minden strófa után újabb és újabb szomszéd kapcsolódik be. Miután az utolsó pár is bekapcsolódott, s a terem visszhangozza a két lassú, három gyors koppantást, akkor az elnök és az őt követő szakest jelenlévői korsójukat körkörösen néhányszor az asztalhoz dörzsölik (ez az ún. reibolás), majd ezután a földhöz vágva összetörik.

Azért teszik ezt, hogy más ne ihasson ebből a korsóból, az az elhunyt emlékét őrizze. A gyászszalaggal átkötött korsófület a szakest résztvevői emlékként elteszik, annak idején az akadémisták kamaráik falára akasztották fel.

A gyászszakest végén az elnök ismét Silentium! felszólítást tesz, bezárja a szakestet, melynek legvégén közösen elénekelik az Imhol a föld alá megyünk… című nótát. Az elnök által elrendelt gyász ideje alatt az akadémisták szórakozóhelyen nem jelentek meg, ezzel is emlékezve elhunyt cimborájukra.

A mintegy másfél évszázada ismert forgatókönyvű, és azóta nem változó gyászszakestély szokása megmaradt az utódkaroknál is, a hagyományőrző tanárok és az esetenként sajnálatosan eltávozó hallgatók emlékét ekképpen is tiszteletben tartva és megőrizve.

Bartha Dénes

(A sorozat következő részében vidámabb téma, a diákhumor kerül terítékre.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Nem tudja a fák nevét? A fajok beazonosításában segít az ingyenes alkalmazás

350 képpel és csaknem 20 erdőtársulással bővítette fahatározó mobilalkalmazását az Országos Erdészeti Egyesület. Az ingyenes applikációban tovább finomodott a felhasználói élmény, teljesen megújult a megszerzett tudást ellenőrző beépített kvízjáték, és jelentősen kibővült a fényképek adatbázisa. Az az új verzió kiadása alkalmából nyereményjátékot is hirdetett az egyesület.

A mesterséges termékenyítés buktatói - Jubileumi közgyűlés szakmázással

A fennállásának 30. éves jubileumát ünneplő Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete közgyűlésének nyilvános részében az eredményes termékenyítésről, illetve a genetikai betegségek tenyésztésből való kiszűréséről hangzottak el előadások.

Afrikai sertéspestis: Németország elveszítette „mentes” státuszát, sorra mondják le a húsimportot a vevők

Már régóta a levegőben volt, és a múlt héten meg is történt: a német–lengyel határnak ezúttal a német oldalán találtak egy vaddisznótetemet, és bebizonyosodott, hogy az állat afrikai sertéspestisben hullott el. A sertéságazatot érintő következmények fatálisak, napok óta ez a német agrármédia vezető híre, nem ok nélkül.

Interaktív ismeretterjesztő játszóházzal várta a kicsiket és nagyokat a Vérteserdő Zrt

A 33. Bábolnai Gazdanapokon a gyerekek is számtalan érdekes program közül választhattak. A füves területen létrehozott Játékudvar bejáratánál a Bábolnai Lovasiskola diákjai által megálmodott és elkészített szalmabála figurák köszöntötték a gyerekeket.

Vágtázó huszárság Bábolnán

Idén sem telhet el a Bábolnai Gazdanapok lovasprogram nélkül. Bábolna évtizedek óta híres a lótenyésztés, a lovászat kapcsán. Főként arab és angol telivérek állnak az istállókban, melyeket versenyeken és bemutatókon egyaránt alkalmaznak. Ezúttal Ézsiás Vencel hagyományőrző huszárkapitány, jászfényszarui huszárbandérium parancsnokának vezényletével láttatnak az érdeklődők tradicionális lovasbemutatókat.

Szarvasbőgő kisvonat járatokat indít az EGERERDŐ Zrt.

Az EGERERDŐ Zrt. érdekes programokkal egybekötött vonat utazásokat indít "Szarvasbőgő kisvonat" elnevezéssel 2020. szeptember 19-én. A Mátravasút 17:00 órakor, míg Felsőtárkányból 18:00 órakor indul a járat.

Debrecen zöld koronája, a Nagyerdő

A Debreceni Értéktár Bizottság, a Környezetvédelmi Munkacsoport és a Nagyerdő Társaság, valamint számos más együttműködő partner szervezésében 2020. szeptember 28. és október 3. között A Nagyerdő hete címmel a debreceni Nagyerdő értékeit bemutató programsorozatra kerül sor.

Az agráriumban sincs a tanulásnak vége – Szakiskolai nap 2.0

18 iskola, közel ezer diákja a járványügyi intézkedések szigorú megtartása mellett látogatta meg a Bábolnai Gazdanapokat. Magyarország sikerének záloga a vidék megerősödése, ez csak akkor lehetséges, ha egyre többen választják az agrárium által kínált képzéseket. Elkerülhetetlen a generációváltás, és ebben a folyamatban szükség van a tanulók és a pályakezdők erejére és tudására.

A növények kihalási kockázata az állatokénál is nagyobb

A vadon élő gerinces fajok populációi átlagosan kétharmaddal zsugorodtak világszerte 1970 óta, az élelmiszertermelés céljából végzett erdőirtások következtében - derült ki a Természetvédelmi Világalap (WWF) csütörtökön közzétett jelentéséből, amely arra figyelmeztet, hogy az ökoszisztémák károsítása fokozza a Covid-19-hez hasonló fertőző betegségek felbukkanásának kockázatát.

A fiatal erdők nem segítik a klímaváltozás lassítását

A globális felmelegedés hatására a fák gyorsabban nőnek, ami a szén-dioxid-megkötés szempontjából kedvező. Ugyanakkor egy új tanulmány szerint ezt a hatást jelentősen csökkentheti, hogy a gyorsabban növő fák hamarabb el is pusztulnak, ezáltal a szén-dioxid-megkötésük is rövidebb. Szélességi körtől és fafajtól függetlenül fennáll a kapcsolat a gyorsabb növekedés és a rövidebb élettartam között.