Back to top

Betegség és temetés

A vidámsággal, derűvel, tréfával teli selmeci diákéletnek azért voltak szomorú pillanatai is. A nehéz életkörülmények, a sokszor fűtetlen kamarák, a rendszeres étkezés hiánya, az olykor kicsapongó életmód következtében gyakran megbetegedtek az akadémisták, s közülük esetenként egy-egy cimborát a halál is elragadott.

„…ez a hang elképzelhetetlenül komor és kísérteties. A lassan ismétlődő kopogás valami nagy, beteg szív dobogásához hasonlít. Eleinte ütemesen ver, aztán egyre lassabban, néha kihagy. Megint, néhány erőfeszítéssel néhány ütem… Most már szívszorító szünet, aztán hirtelen gyors kopogás… A deszka meglendül… a kalapács lehanyatlik… Még egyet koppan – halk, véletlen ütés – még halkabban, alig hallhatóan, utoljára…És vége. Elhallgatott. […]”

 

KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA (1927):

A vén diák. – Singer és Wolfner, Budapest.

Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemiség jegyében a selmeci összetartozás a nehézségek terén is megmutatkozott.

Mint sorozatunk előző részeiben többször is utaltunk rá, a diákhagyományok gyökerei a céhes szokásokban keresendők, így a betegség és a halál kapcsán is felfedezhetünk azokhoz visszanyúló elemeket, hasonlóságot.

A céhes rendszerben, ha a mester vagy valamelyik családtagja, legénye, inasa megbetegedett, akkor őt a betegség idején a céhládából kiutalt pénzzel segítették, bízva a felgyógyulásban és a támogatás visszafizetésében. A segélyen kívül az ápolás is kijárt a betegnek, a társak felváltva virrasztottak a betegágyánál. De a szokások arra is tekintettel voltak, hogy a betegápolók ne kerüljenek ki azok sorából, akik a beteg iránt ellenséges érzülettel voltak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Ha viszont elhunyt a céh egyik tagja, akkor a céh gondoskodott a kellő tisztességgel történő temetésről. A gyászhírt a céhtáblán tették közzé. Történelmi források alapján tudjuk, hogy

Selmecen már 1570-ben a céhszabályzat értelmében a céh tagjai gyászruhába öltözve, felváltva álltak őrt a halott koporsója körül,

melyet az elhunyttal a céhhierarchia azonos szintjén állók a vállukon vittek a temetőbe. A temetés után az özvegynél halotti tort tartottak. A szigorú céhrendet mutatja, hogy a temetésről távol maradóknak vagy elkésőknek bírságot kellett fizetniük. Az említett kegyeleti szokások részben a selmeci diákéletbe is bevonultak.

A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
A selmeci temetőkben nyugvó akadémisták sírjai
Amennyiben megbetegedett egy akadémista, úgy társai állandó és gondos ápolásban részesítették. Éjszaka mindig virrasztott valaki közülük a beteg ágyánál. Mivel sok beteg akadémistáról kellett gondoskodni, megalakult a Segélyező Egyesület, majd a kiegyezés után a Magyar bánya- és erdőakadémia Hallgatói Segélyező Egylet. Ez a szervezet az akadémia, majd a főiskola szűkölködő hallgatóit készpénzzel, betegség esetén ápolási és gyógyszerköltséggel, halál esetén temetési költséggel segélyezte.

A diákélet legszomorúbb pillanata egy akadémista elvesztése, legszívbemarkolóbb eseménye pedig annak temetése.

Az elhunytat az ifjúság saját halottjának tekintette, függetlenül annak társadalmi rangjától, anyagi helyzetétől, díszes temetést rendeztek neki.

Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Gyászszalagot kötnek a korsó fülére
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Asztalrészlet a gyászszakestélyről
Emlékként ennyi marad
Emlékként ennyi marad
A Szentháromság téren álló Bányatörvényszék (Berggericht) épületében ravatalozták fel a koporsót, mellette kivont karddal álltak díszőrséget az akadémistatársak. A mindig este zajló temetés menetét a zenekar nyitotta, ezt követte a bányamécsekkel világító hallgatók szalamandere, majd a koszorúvivők és papok következtek. A koporsót fehér vállszalagos egyenruhások vitték, mellettük két-két sorban kivont karddal 12 bányász és 12 erdész akadémikus haladt. A koporsót követő családtagok után a tanárok és barátok zárták a menetet. Ezen idő alatt kongtak a harangok, a zenekar gyászzenéket játszott, a temető közelében azonban elhallgattak, s megszólalt a klopacska fájdalmas, tompa hangja.

A koporsó sírba engedésekor a gyászindulót énekelték („Szerencse fel, örök végtelen az éj”), a zenekar elhúzta az elhunyt utolsó nótáját, majd a búcsúbeszéd után a hallgatók egyenként léptek a sírhoz, és utolsó Jó szerencsét! mondva egy hantot dobtak abba, majd eloltották bányamécseiket.

Ha erdész akadémista hunyt el, díszsortüzet is adtak. A temetőből szalamanderben vonult a menet a Vigadóba, ahol a gyászszakestélyt tartották.

A gyászszakestély ceremóniája nagyban különbözik a többi szakestélyétől, és rövidebb is azoktól. A terembe való bevonuláskor a klopacska (lármafa) hangja szól. Az asztalokon bányászlámpák világítanak, előttük gyászszalaggal átkötött korsók, a szakestély résztvevői pedig végig állnak. Az elnök Silentium! felszólítására a klopacska elhallgat, majd a szakest együtt elénekli a Fiúk, ha majd remeg kezemben e bús nedűvel telt pohár kezdetű nótát. Ezután a praeses rövid beszédben méltatja az elhunyt érdemeit, majd felszólítja a cantus praesest, hogy szólóban énekelje el a Gyászindulót. A következőkben az elnök és a szakesten résztvevők latin nyelven válaszolgatnak egymásnak: Praeses: Exercitium! (Cselekvés!) Ad maestrum salamandrum parati estis? (Készen álltok a gyászszakestre?) Szakest: Sumus. (Készen vagyunk.) Praeses: Surgite! Ergo salamander, salamandri, salamandrorum pro defuncto academico montano/saltuario… alias… (Figyeljetek! Tehát szalamanderek szalamandere az elhunyt bányász/ erdész… alias… akadémikusért.), majd magyarul folytatja: Korsót fogj! Ajakhoz! Háromujjnyira az ajaktól! Garatra eks! Miután a korsó tartalmát kiürítették, az elnök az asztalon elkezdi üres korsójával a klopacska ismert kopogását: tá-tá-ti-ti-ti, s az első strófa után az elnöktől jobbra és balra álló is megkezdi a kopogást, majd minden strófa után újabb és újabb szomszéd kapcsolódik be. Miután az utolsó pár is bekapcsolódott, s a terem visszhangozza a két lassú, három gyors koppantást, akkor az elnök és az őt követő szakest jelenlévői korsójukat körkörösen néhányszor az asztalhoz dörzsölik (ez az ún. reibolás), majd ezután a földhöz vágva összetörik.

Azért teszik ezt, hogy más ne ihasson ebből a korsóból, az az elhunyt emlékét őrizze. A gyászszalaggal átkötött korsófület a szakest résztvevői emlékként elteszik, annak idején az akadémisták kamaráik falára akasztották fel.

A gyászszakest végén az elnök ismét Silentium! felszólítást tesz, bezárja a szakestet, melynek legvégén közösen elénekelik az Imhol a föld alá megyünk… című nótát. Az elnök által elrendelt gyász ideje alatt az akadémisták szórakozóhelyen nem jelentek meg, ezzel is emlékezve elhunyt cimborájukra.

A mintegy másfél évszázada ismert forgatókönyvű, és azóta nem változó gyászszakestély szokása megmaradt az utódkaroknál is, a hagyományőrző tanárok és az esetenként sajnálatosan eltávozó hallgatók emlékét ekképpen is tiszteletben tartva és megőrizve.

Bartha Dénes

(A sorozat következő részében vidámabb téma, a diákhumor kerül terítékre.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Minden erdésznek van kedvenc fája

A Föld Napja alkalmából „FAvoritok” címmel kampányt indít a Mecsekerdő: a Baranya megyei erdők különleges fáiról várnak képeket, történeteket közösségi média oldalukra.

Gyógyteák, amik bármilyen panaszra megoldást jelenthetnek

Mi lehet jobb egy csésze teánál különösen, ha otthonról dolgozunk, a nap nagy részét pedig a lakásunkban töltjük? Közismert tény, hogy a napi megfelelő mennyiségű folyadékbevitel fontos az egészségünk szempontjából, de mit tehetünk, ha elképzelhetetlen dolog történik, és túl sok koffeint viszünk be a teafogyasztás során?

Kicsit tradicionális, kicsit innovatív - Pályakezdés a hazai agráriumban

Milyen lehetőségei vannak egy fiatalnak a mai magyar mezőgazdaságban? A szakmai gyakorlat vagy az elméleti tudás a fontosabb? A generációváltás generációk közötti ellentétekkel is jár? Az MMG Direkt e heti adásában a MATE hallgatóit kérdeztük, hogyan látják a pályakezdők helyzetét. A beszélgetést már az MMG Gazdahang podcast csatornánkon is meghallgathatja.

Ez a mogyoróallergiánál is komolyabb gond lehet

Amerikai orvosszakértők szerint még a diófélék okozta allergiánál is komolyabb problémát okozhat egy egyre szélesebb körben jelentkező allergiás megbetegedés. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy az öt év alatti gyerek között kétségbeejtően magas a tehéntej-allergiások száma - egyelőre csak az ad reményt, hogy a többségük "kinövi".

Nyereséggel zárták az évet a zalai vadgazdálkodók

A kilövési tervet jól teljesítették a Zala megyei vadgazdálkodók, a vadászati évet 261 millió forintot meghaladó eredménnyel zárták február végén - közölte a megyei kormányhivatal vadászati és halászati szakügyintézője kedden az MTI-vel.

Felszaladt néhány plusz kiló a karantén alatt? - Táplálkozási tippek az egész családnak

A karantén, a bezártság, az iskola nélküli napok nagyban megváltoztatták a családok mindennapjait: mozgásszegényebb életmód, felboruló étkezési szokások. A napi feladatok mellett sokkal nehezebb odafigyelni a helyes táplálkozásra.

Idénymunkások Németországban: nem sikerült rendezni egy fontos kérdést a spárgaszezon kezdetéig

Az eredeti bejelentés szerint a 15. héttől már érvényben kellene lennie a „70 napos szabály” 102 naposra hosszabbításának, azonban a Bundestag még nem hagyta jóvá, mert a kormánypártok nem tudnak megegyezni egy fontos részletkérdésben. Eközben a német gazdaszövetség változatlanul 115 napért száll síkra.

Több mint ötszáz középiskolás az erdészeti vetélkedőn

A veszprémi Vetési Albert Gimnázium csapata nyerte az idei „Fedezd fel az örökséged!” erdőismereti vetélkedőt. Az Országos Erdészeti Egyesület ötödik alkalommal hirdette meg a középiskolásoknak szóló versenyt, amely idén az erdők láthatatlan értékeire hívta fel a figyelmet. A vetélkedőre 58 településről közel 100 iskola 185 háromfős csapata jelentkezett.

360 ezer diákkal egy hétig a fenntarthatóságról

Április 19-23. között hatodik alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahetet. A rendezvénysorozat Áder János online tanórájával kezdődött hétfő délelőtt. A Témahéten határon innen és túl több mint 1600 iskola 360 ezer diákja foglalkozik a fenntarthatóság kérdésével.

Őrült méhsűrűség: Amerika „kenyeres kosarában”

A méhállományok egymás melletti összezsúfolása, az egy területre koncentrált nagy méhsűrűség sok veszéllyel jár együtt. Gondoljunk csak napjaink COVID19-fertőzésére, mely pillanatok alatt szétterjedt a világon. De a pandémia előtt is tudtuk, hogy például a menekülttáborok és a menedékhelyek a betegségek, a feszültség és a szociális problémák kirobbanásának táptalajai.