0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Összefogást sürgetnek a víziszárnyas-ágazatban

Az elmúlt 5 évben eredményes volt Magyarországon a víziszárnyas-ágazat, a liba és a kacsa egyaránt. De ha alaposabban érdeklődünk a dolgok háttere iránt, akkor nem annyira szép a helyzet. Márton-nap alkalmából a részletekről Szabó Miklósnál, a Magyar Lúdszövetség elnökénél érdeklődtünk, aki annak a Tranzit cégcsoportnak az alapítója, amely meghatározó jelentőségű a magyar víziszárnyas-ágazatban.

Az ágazat eredményessége annál is inkább elismerésre méltó, mert 2017 végén hazánkban is megjelent a rendkívüli károkat okozó madárinfluenza, aminek a következményeivel még 2018-ban is küszködnie kellett. Viszont hatott a törvényszerűség: kevesebb áru – növekvő kereslet, magasabb értékesítési ár. Ez utóbbinak köszönhetően

tavaly mind a liba, mind a kacsa eredményes évet zárt, ami arra ösztönözte az ágazat szereplőit, hogy tovább növeljék termelésüket.

Ez elsősorban a kacsánál történt meg, legalábbis ebben az ágazatban visszaállt az eredeti termelési kedv és szándék a madárinfluenza előtti időszakban kialakult szintre.

Ezt adatokkal alátámasztva: kacsa esetében 26-28 millió, liba esetében összesen 6 millió állatról beszélünk, utóbbiból 4 millió húsliba, 2 millió pedig hízott liba. A teljes hazai palettát véve, amiben a hízott kacsa is benne van, 31-32 millió állatról beszélhetünk. Ennyit vágunk le évente – de előtte azokat kikeltetjük, felneveljük, hogy levágjuk és feldolgozzuk. A libánál ez összességében elérheti a 6,5 millió darabot, ha a gondolatmenetünk megegyezik a kacsánál felsoroltakkal.

A gondokról szólva, különösen a liba esetében fájdalmasak a változások, mert 10-15 évvel ezelőtt jóval többet állítottunk elő.

Ma 6-6,5 millió libáról beszélünk, pedig másfél évtizeddel ezelőtt még 10 millió darabot neveltünk fel és értékesítettünk feldolgozva.

Tegyük hozzá, hogy Európában összességében nem csökkent a liba mennyisége, hanem amennyivel Lengyelországban növekedett a számuk, ugyanannyival csökkent nálunk. Tehát a lengyel libatermelés – csakúgy, mint a mezőgazdaság egyéb területén – jócskán megelőzött minket. Ugyanez érvényes a kacsaágazatra is. Ezelőtt 10 évvel a lengyelek csupán 3-5 millió kacsát tartottak, de idén már 25-28 millió darabnál tartanak. Ők egyébként kizárólag húskacsát és húslibát tartanak, hízottáruval nem foglalkoznak.

A lengyel mezőgazdasági termeléssel mostanában igen sok elemzés foglalkozik nálunk. Ennek okai összetettek. Az egyik, hogy a lengyelek mindig is a magántulajdont favorizálták. Mi ezt csak a rendszerváltoztatás óta gyakoroljuk, vagyis a tulajdonosi szemlélet és gondolkodás bennük mindig erősebb volt. Aztán jön az, hogy 1990-ben a lengyelek azonnal beengedték a külföldi tőkét és szaktudást a mezőgazdaságukba. A profi világcégek hozzájuk igenis odamentek, tulajdonrészt vásároltak, vagy a szakmai tudásukat adták el.

A lengyel piac a magyarnál jóval nagyobb, ami a belföldi fogyasztásban is érvényesül.

Azonkívül a lengyel gazdaság egészének, de azon belül a lengyel mezőgazdaságnak sokkal jobb nemzetközi kapcsolatai vannak, már csak a lengyel emigráció nagysága miatt. Ebből adódóan a menet közben megnövekedett termelési volument – nem csak a baromfinál, hisz az almatermesztésük már 5 millió tonnánál tart, míg nálunk most 500 ezer tonna sincs – könnyebben értékesíteni tudják. Mára a lengyel baromfitartók mindenkit megelőztek az EU-ban, és almában csak Kína van előttük – világviszonylatban.

Mindeközben a csirkénél, pulykánál, kacsánál, libánál a mai napig dinamikusan fejlődnek. Az okok között végül tényként el kell fogadni, hogy a lengyeleknél nem ördögtől való a termelők összefogása.

Minden további nélkül összeáll két-három jól működő vállalkozás, és létrehoznak egy nagyobbat, ami szintén jól működik, hogy a világpiacon is versenyképes volumenben és minőségben állítsák elő a terméküket.

Egy áruházlánc nem áll szóba olyannal, aki azt mondja, csak ekkor és ekkor tud kiszolgálni, máskor nem. A kereskedőknél egész évben folyamatosan ki kell tudni elégíteni az igényeket, mégpedig ugyanabban a minőségben. Aki erre nem képes, azzal nem állnak szóba, ez ilyen egyszerű.

Nagy volumenű minőségi termék szállításához megfelelő gazdaságméret kell. Ez nagyvállalati kategóriát feltételez, és a lengyelek ezt meglépték, nem vártak csodára. Ezzel szemben nálunk főként a gondolkodásban van mit és van hova fejlődni, még akkor is, ha mi mást hiszünk magunkról. A koncentráció megkerülhetetlen, a tőke mozgása majd kikényszeríti.

A magyar baromfiipar sajátossága, hogy jóval többet állít elő a hazai fogyasztásnál. Ebből következik, hogy exportra vagyunk ítélve, tehát a világpiacon vagyunk kénytelenek eladni, amit csak akkor tudunk megtenni, ha minőséget és volument kínálunk.

Utóbbi csak nagyüzemi körülmények között megoldható, a kisüzemek, a vágópontok nem képesek meghatározó tényezővé válni. A belföldi fogyasztásban lehet szerepük, de az exporthoz nem férnek hozzá. A Tranzit Food Zrt. sem tudna folyamatosan árut szállítani a japán vagy a kanadai piacra, ha nem mindig pontosan, megbízhatóan, a vevő igényei szerint indítaná útnak a termékeit.

A magyar baromfiágazat stabil, és hazánkban a legnagyobb húselőállító szektor. A legtöbb dolgozót foglalkoztatja itthon, és általában eredményesen gazdálkodik. Az elmúlt 5 évből például a csirkeágazat – amelynek a piaca sokkal hektikusabb – 3 évben stabil volt. A korábbi évek jövedelmező gazdálkodása, az ágazat termelésének stabilizálódása után viszont mind a kacsa, mind a liba értékesítési ára összeomlott. Ez 2018 őszén a kacsával kezdődött, márpedig ha a kacsánál baj van, az jelentkezik a libánál is. Az idei nyár végén, amikor elkezdődött a termékértékesítési szerződések megkötése, azzal kellett szembesülni, hogy mindkét faj ára rendkívül nagyot zuhan.

Tavaly a fagyasztott egész kacsa – mint standard kategória – esetében az ex-telephely alapár kilónként 2-2,1 eurót ért el, ami mostanra 1,5–1,6 euróra esett. A liba tavalyi ára 3,4–3,5 euró volt, most csupán 2,2–2,5 euró – közben a költségek minimum 15 százalékkal emelkedtek.

Ahogy egyre közeledett az idei főidény, egyre meredekebben esett az áruk. Ennek magyarázata a kereslet-kínálat alakulása, amire a liba különösen érzékeny, mert szűk a piaca. Nem napi fogyasztási cikk, és elsősorban a német nyelvterületen fogyasztják Európában, mégpedig nagyon szűk időszakban. Ha a lengyelek és a magyarok ilyenkor 500 ezer darabbal többet termelnek, a nagykereskedők és az áruházláncok azonnali áreséssel reagálnak. Ezek a szervezetek mindenkinél pontosabban tudják, hogy adott időszakban mennyi liba van a piacon, és annak megfelelően csökkentik az árat. A termelők 3 héttel ezelőtt még abban a tudatban voltak, hogy a lengyeleknél összesen 7,5 millió libát tartanak, de az árzuhanás után kiderült az igazság: 8,5 millió libát neveltek az idén.

A lengyeleknél van 8,5 millió liba, nálunk 6 millió, pedig nem is olyan régen ez fordítva volt: mi tartottunk 10 millió libát, a lengyelek maximum 3-4 milliót.

Az amerikai védővám-intézkedések a magyar baromfit nem érintik közvetlenül, mert az USA piacára eddig sem szállítottunk magyar baromfit. Igaz, viszont elég sok kacsát és libát exportálunk Kanadába, amiből az egy kézben lévő áruházláncokon keresztül saját termékként továbbjuthatnak az Egyesült Államokba is.

Ellenben a Dél- és Észak-Amerikából az EU-ba érkező baromfitermékek nagyon is érintik a magyar baromfit. Csak a Mercosur-országokból 180-200 ezer tonna többletet hoznak be csirkéből. Bár most elsősorban kacsáról és libáról van szó, de a csirke ára is elkezdett esni az utóbbi hetekben. Ez azért döbbenti meg a szakmát, mert mindenki arra számított, hogy a sertéspestis miatt szóba jön a baromfi mint helyettesítő termék, vagyis áremelkedésre számítottak. Ebből azt a következtetést vonják le a szakemberek, hogy a piacokon elegendő baromfi van. Közben a fogyasztási igény is nőtt, de úgy látszik, a termelés ezt is felülmúlja.

Az elmúlt évek dinamikus növekedését elnézve a környező országokban kiderül, hogy Ukrajna és Oroszország is nagy piaci szereplővé vált.

Másfél évtizeddel ezelőtt az oroszok még nagy importőrnek számítottak, mára exportőrök lettek. Ukrajna is sok gondot okoz, mert különböző trükkökkel kijátssza az EU behozatali kvótáját.

Az elmúlt hetekben a baromfiágazat egészében estek az árak, egyedül a pulykáé tartja még magát. Az idei évre jellemző negatív piaci tendenciák nehéz helyzetbe hozhatják az ágazat szereplőinek egy részét.

Mit lehet tenni a helyzetünkben? A szakma egészének feladata, hogy felvegye a versenyt a vetélytársakkal. Ennek pedig az az útja, hogy javítjuk a fajlagos mutatóinkat, tehát csökkentjük az 1 kilogramm élő állat előállítására eső költséget. Kitörési pont lehet, hogy olyan modern telepeket építünk – a technológiával együtt –, ahol a nagyüzemi termelés lehetővé teszi a fajlagos mutatók javítását.

Igen, kevesebb és olcsóbb takarmányból kell előállítani az élő árut.

Tudjuk, hogy 20 évvel ezelőtt 1 kilogramm kacsát 3 kilogramm táppal állítottunk elő, és most 2,1 kilónál tartunk. De látnunk kell, hogy mennyibe került akkor a 3 kilogramm táp, és most mennyibe a 2,1 kilogramm.

A takarmányköltség csökkentése meghatározó, hiszen a víziszárnyasoknál az teszi ki az összes termelési költség 55-60 százalékát. Már csak az arányok miatt is itt lehet leghamarabb megtakarítást elérni. Ma egy 3 kilogrammos kacsa felhizlalásához 6,5 kilogramm táp kell. A pontos költség meghatározásánál meghatározó szerepe van a takarmánykeverésnek, a receptúra-összeállításnak – hogy miből, milyen alapanyagokból állítsuk össze a tápot, hogy az állatoktól legalább ugyanazt a minőséget kapjuk.

A Tranzit Food Zrt. 1,87 millió liba levágását tervezi 2019-ben, ebből 170 ezer pecsenyeliba, 1,7 millió 14 hetes húsliba. A pecsenyeliba 9 hétre, darabonként 5,2–5,4 kilogramm átlagsúlyt ér el, a húsliba 14 hétre, 5,7 kilogramm élőtömeget produkál. A fajlagos takarmányértékesítés a 9 hétre nevelt pecsenyelibánál testtömeg-kilogrammonként 2,9-3,1 kilogramm, a 14 hetes húslibánál 3,4-3,5 kilogramm táp. Az átlagos elhullás a 9 hetes pecsenyelibánál 7 százalék, a 14 hetes húslibánál 10 százalék.

A tenyésztésben 20 százalékban a saját Golden Goose W fajtát, 80 százalékban a Lippitsch fajtát használják. Összesen 100 ezer szülőpárt tartanak, amiből 85 ezret kilenc saját telepükön, 15 ezret pedig integrációban, többéves szerződés alapján nevelnek fel. Saját telepen 2,8 millió tojást állítanak elő, az integrációból további 450 ezer darabot vásárolnak. Ebből 1,9-2 millió napos libát keltetnek, amihez vásárolnak még 200-300 ezer darabot. A cég hortobágyi keltetőüzemében 2 millió napos libát és 10 millió napos kacsát lehet kikeltetni évente. Az üzemet 2017-ben 800 millió forintból újították fel (klimatizálás, automatizálás, új gépek). A tojásokat és a napos állatokat saját járművekkel szállítják. A hortobágyi telepen 50-60 ember dolgozik folyamatosan.

A liba végterméket közel 40 telepen nevelik, 1,3 millió állatot maguk nevelnek fel, 500-600 ezret pedig az integrációba helyeznek ki. Kétfázisú nevelést alkalmaznak: az előnevelés 3-4 hétig, az utónevelés 6–10 hétig tart. Telepenként egyszeri betelepítéssel 20-40 ezer libát tudnak felnevelni. A két nyírbátori takarmánykeverő üzemben évente összesen 150 ezer tonna tápot tudnak gyártani.

Kacsából a cégcsoporton belül az élőáru-termelést végző Tranzit-Ker Zrt. 8,5 millió darabot nevel fel 2019-ben. Az állatok átlagos testtömege 3,1–3,3 kilogramm, és a 6 hetes felnevelési időszak alatt az elhullás mindössze 3 százalék. A fajlagos takarmányfelhasználás 2,1–2,2 kilogramm táp. Jelenleg kizárólag a Cherry Valley fajtával foglalkoznak. A törzsállományt négy telepen, zárt tartásban helyezik el, 50 ezer szülőpár – ebből 40 ezer tojó, 10 ezer gácsér – termel. Az éves tojástermelés tojónként 270-280 darab, amiből – 80 százalékos keléssel számolva – tojónként évi 210-220 napos kacsa kel ki. Ami a cég teljes szükségletéhez hiányzik, azt a piacról vásárolják.

Kacsakeltetéssel kizárólag a hortobágyi keltetőüzemükben foglalkoznak. A kacsa végtermék előállításával 80 százalékban maguk foglalkoznak, a többit integrációban állítják elő. Liba- és kacsaneveléssel 20-30 partnerük foglalkozik. Az állatokat zárt tartásban, intenzív technológiával, klimatizált körülmények között nevelik fel. Az integrátoroknak a Tranzit-Ker Zrt. biztosítja a napos állatot és a nevelésükhöz szükséges takarmányt, a készterméket piaci áron visszavásárolják. A nevelés nagyobb részét több mint 50 saját telephelyén végzi a cég, amelyek döntő része Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben található, de vannak termelő egységeik Nógrád, Békés és Csongrád megyében is.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság