Back to top

Százhalombattán kettévágta, Gyótapusztán mézet termel vele

Gyótapusztán látogattam meg egy méhészt, aki sok – különösen a pályájukat kezdő – méhész szempontjából ideális helyen, környezetben tevékenykedik. De az idősebb generáció szemében is irigylésre méltó méhészetet mutatunk be: a 77 éves Johanidesz János korát meghazudtoló frissessége, gondolkodása sok korosodó kollégának adhat erőt.

Miért is ideális a környezet? Létezik ma Magyarországon egyáltalán méhészkedésre ideális környezet? – kérdezem a házigazdát, Jánost.

Egyre kevésbé találni ideális helyet a méhek számára. 27 évvel ezelőtt költöztünk ide feleségemmel, Magdival, Gyótapusztára. Akkor még ideális hely volt, takarmányozás nélkül, kimagasló családonkénti hozamok mellett tudtunk méhészkedni. Ma etetnünk kell, és egyre kevesebb mézet pergetünk. A hordókészletünk egyre nagyobb része marad évente üres, pedig voltak olyan évek, hogy majdnem kevés volt a göngyöleg.

Mondana néhány szót arról, hogy hol vagyunk és hogy kerültek ide anno?

Észak-Somogyban vagyunk, Marcalitól 10 km-re keletre. E település az uradalmi birtokot kiszolgáló cselédek lakhelyéül szolgált, néhány ház van itt a „semmiben”. Tökéletes hely volt ez nekünk egy méhészeti gazdaság létrehozására. A település egyik szélső házát vettük meg és mellé 4 hektár földet. Néhány év gazdálkodás után akácot telepítettünk a területre, ma az egyik telephelyünk itt van az erdőben. A családi ház körül lévő épületben pergetünk, hazahozunk mindent, itt vannak a műhelyek, a méhészetben használt eszközök raktára. Tartunk baromfit is, jól érezzük magunkat itt, a „pusztán”.

Honnan jöttek ide és mi volt az oka a költözésnek?

Százhalombattaiak vagyunk, lakatosüzemünk volt a szocializmusban. Főleg állami cégeknek dolgoztunk, de a nyolcvanas években akadozni kezdtek a megrendelések. Elbizonytalanodtunk, ha ez megy tovább, mi lesz. Ismertünk már akkor méhészeket, hiszen sokat dolgoztunk nekik, egyedi kérésekkel kerestek meg minket a kor haladó, ma már legendás „százhalombattai méhészei”.

Elhatároztuk, hogy váltunk, és belevágunk a méhészkedésbe – a sokak által ismert Sváb Antallal vettünk meg Gölléről egy állományt, amit elfeleztünk, így lett 25 méhcsaládunk.

Antaltól tanultam meg méhészkedni. 1992-ben eladtuk a lakatosüzemet, nyugdíjas lettem és egészségügyi okokból vidékre, egy tiszta, makulátlan, nyugodt környezetbe szerettünk volna költözni – itt, Gyótapusztán találtuk meg otthonunkat, és persze nem utolsó sorban a méhek otthonát. Negyed évszázaddal ezelőtt Somogy megye és a legtöbb dunántúli megye híres volt arról, hogy nem kellett soha­sem etetni a méheket, nem kellett vándorolni, de lehetett szépen pergetni. Sajnos ez már a múlt, alaposan megváltozott - negatívan - minden. Kell etetnünk, és ha szeretnénk többet pergetni, akkor vándorolni is kell.

Milyen kaptártípussal méhészkednek?

NB-vel kezdtünk, mint anno mindenki. De mivel, mint említettem, az ország leghaladóbb méhészei között voltam, hamar átálltam az 1/2NB-re. Az „öreg Fazekas”, ahogy hívtuk Fazekas József méhészt, ő beszélt rá az „alacsonykeretesre” és persze megfogadtam – mint akkor nagyon sokan – a tanácsát. Így elmondhatom, hogy az ország első méhészei között vagyok, aki 1/2NB-vel dolgozik. Azok között vagyok, akik kivittük a körfűrészt a méhekhez tavasszal és minden keretet kettévágtunk. Mindegy mi volt benne, mindegy mit vágtunk el, egy NB-keretből csináltunk két keretet. Ma már tudjuk, hogy ez a hazai méhészkedés szakmatörténelmének egy darabja, a százhalombattai méhészek (Fazekas, Biksi, Sváb, Pajer Józsi…) nagy „dobása”.

Télen gyártottuk a magunk készítette gépekkel a kaptárokat, én is, az átállás előtti télen 100 darab 4 fiókos komplett 1/2NB kaptárt gyártottam le.

Milyen érdekes kimondani, hogy „4 fiókos”, hiszen akkor még nem, de ma már tudjuk, hogy minimum 5 fiók kell minden kaptárhoz. A mai méhész generáció, akik készen veszik a kaptárakat, nem tudják, hogy a nyolcvanas években a házi kaptárgyártás nem a deszkák, a faanyag megvásárlásával kezdődött, hanem a maró, a körfűrész, a gyalugép, a szalagfűrész legyártásával! Azaz, nemhogy kész kaptárakat, de még cél(asztalos)gépeket sem lehetett vásárolni a boltokban.

Amikor 1991-ben ideköltöztünk Somogyba, senkinek sem volt még 1/2NB kaptárja a környéken, csodájára jártak a méhészek.

Volt egy rövid konténeres korszakom is, ugyanis a facélián összebarátkoztam zalai méhészekkel, akik konténerekkel jöttek oda. Nagyon megtetszett, főleg a könnyű, gyors vándorlás. Készítettem kettőt gyorsan, de nem tudtam megszokni a méhészkedést benne. Biztos jó dolog a konténer, de embere válogatja, nekem nem jött be – az egyiket eladtam, a másikból raktár lett. Nem bírtam a bezártságot és a térdeimnek nem tetszett a sok létrázás. Ma, a feleségemmel ketten, 150 méhcsalád körüli állományt kezelünk két telephelyen, egyedül napraforgóra vándorlással.

Most július legvége van, meg amúgy is most indul a méhészeti év – mit csinál a méhekkel ilyentájt?

Most kezdjük a jövő év alapozását. Napraforgó-pergetés után rendezzük a fészket: alulra tesszük a fiasokat, ha nem fér el, akkor nyilván felülre is kerül, de azokat megtűzdeljük szép, őzbarna, egészséges lépekkel. Visszakerül a 3. fiók, amit csak augusztus 20-a után fogunk levenni. Kétnaponta 1 liter 1:1-es sziruppal etetünk. Régen nem volt erre szükség, hiszen a völgyekben mindenhol virágzott a szolidágó, voltak 3 kg-os napjaink is! Ez már a múlt, etetni kell sajnos. De nyilván, figyeljük a mérleget, ha szerencsénk van, és van hordás szolidágóról, nem etetünk. Szeptember elején minden egyes kaptárt lemérek, fél nap alatt végzünk a munkával. Minimum 40 kg-osnak kell lenniük, ekkor kb. 15 kg mézük van, ennyi elég telelésre. Amelyiknek kevesebb van, annak annyi kiló kristálycukrot adok, amennyi hiányzik a 40 kg-hoz, azt leöntöm vízzel, hogy el tudják hordani. A hónap végén ezeket ismét megmérem illetve minden családból kiszedek 4 lépet: általában alulról, üreseket. 8-8 kereten teleltetek, ha négy üres lépet szedek ki alulról, akkor fentről két mézeset leteszek. A két üres lép helyére 2 cm vastag, műanyaggal borított hungarocelles keretet teszek. Voltak évek, amikor nem szűkítettem, így össze tudtam hasonlítani a két technológiát – sokkal jobban indulnak tavasszal a szűkített családok, hamarabb lesz nagy népességem, mint a nem szűkített esetben.

Télire takarom a méheket, két honvédségi pokrócot teszek rájuk és a tetőbe erősítek egy 2 cm vastag hungarocellt, amit csak későn, repcevirágzás körül veszek ki.

Tudni kell, hogy a fenéken van egy 80 mm-es furat, amit expandált lemezzel borítottam. Ez egész évben, azaz 12 hónapon át nyitva van. Télen szellőzést ad, tavasszal soha sincs penészes lépem, de vándorláskor is hasznos levegőzést biztosít.

Mivel indul a tavaszi munka?

Még a télen, január második felében, a takarás alá adok a családoknak főzött cukorlepényt. Ezt egy hét alatt eltüntetik. 10 kg cukorból 8 lepény készül, ez a családonkénti 1,2 kg-os lepény lökést ad a kezdeti fejlődésnek. Minden tavaszi munka célja az, hogy április közepére 13-15 keret fiasítás legyen a családokban. Március végén kb. 3 keret fiasa van a családnak, ekkor a két szélső mézes keretet felkarcoljuk és a fiasok mellé rakjuk azokat – egy héten belül tiszta pete a két keret, a mézet elhordták belőle.

Ezt a munkafolyamatot hetente elvégezzük, annyi különbséggel, hogy később már a fias közepébe is tűzünk felkarcolt mézes kereteket.

A karcoláson és tűzdelésen túl, amikor már állandósul a nappali repülés, a keretek tetején lévő tálcába kétnaponta kapnak 3 dl 1:1-es szirupot is. Amikor kikerülnek az oldalszűkítők, felül műlépekkel, alul kiépítettekkel bővítünk. Amint megvan fent a 8 fias keret, felcserélem a két fiókot. Jellemző „tünet” a fiókcseréhez, hogy ekkor jelenik meg a két fiók között a herefiasítás is. Ekkor indítom az anyanevelést is. Nem mondtam, hogy télen az aljdeszkán van a kijárónyílás, ezt a fiókcsere alkalmával bezárom és az alsó fiókon nyitok nekik kijárót.

Amikor mindkét fiók teli lesz „bogárral”, felkerül a 3. fiók, de rács nélkül.

Az anya felmegy petézni. Ez általában repce elejére esik. Ekkor már javában készülünk az akácra, 4-5 műlépet teszünk be repce alatt alulra, széthúzzuk a fészket – a „nem-fiasokat” a harmadikba tesszük fel. Amikor a szárával együtt 3 cm-es az akácrügy, akkor a három fiók közé beteszek egy-egy anyarácsot. Három nap múlva csak petét keresünk a fiókokban, gyorsan megy a munka. Ahol a pete – ott az anya, ez a fiók megy alulra. Az anyás fiókból kiszedem az összes fedett fiast, azokat felteszem a harmadikba, helyükre műlépet adunk. A középső, azaz 2. fiókból is kiszedem a fedett fiasokat, abban csak nyitott fiast hagyok. A repcemézet a 4. fiókba gyűjtöm. Amikor elkezdődik az akác, egyből elveszem a 4. fiókot, illetve a harmadikból is kiveszem a repcét, ha találok. Az anyarács a 2. fiókon van.

Huh, nekem Hunorosnak, egy élmény volt ezt hallgatni. Hogyan tovább?

Nem olyan bonyolult ezt csinálni, mint elmondani, leírni. Gyorsan megy a munka. Akác alatt kikel a 3. fiókban a fiasítás, helyére méz kerül. Ma már sajnos elég egy akácra a két méztér, régen nem így volt. Hadd mondjak a fiataloknak eredményeket a régi szép időkből: volt olyan év, amikor zsinórban három 10 kilós napunk volt. Azt hittük, ennyi, persze örültünk, erre a 4. nap 11 kilós lett! Sajnos az utóbbi években nem jött össze az akác. Régen termeltünk elég sok virágport is, Biksi Istvántól tanultam meg.

Volt év, amikor akác előtt már volt 10 mázsa virágporunk! Tudja miről? A csertölgyről!

Akác után fészket rendezünk: adunk helyet az anyának, hiszen készülünk napraforgóra. Minden „nem-fias” keretet kiszedünk, helyükre pergetett lépet teszünk és 3-4 alkalommal 1 liter 1:1-es sziruppal serkentünk. Ettől beindul a fiasítás, van helye az anyának, lesz hordó méhünk napraforgóra. Az anyarács végig fent van ilyenkor, az csak a napraforgó virágzásának felénél kerül ki, ugyanis ekkor minden keretben a rács felett méz van, azokba nem petézik az anya. Viszont a rács természetes akadály a méheknek, megfigyeléseim alapján állítom, hogy 30%-os hozamcsökkenéssel jár a használata. Viszont szükséges a tiszta méz és a gyors mézelvétel miatt. Régen volt időszak, amikor egy-két évben nem használtam rácsot, mindig erősebbek voltak akkor a családjaim, mindig több mézem lett. De nem bírtam fizikailag a mézelvételt, hiszen csak keretenként tudtam elvenni, seperni kellett rengeteget, de ráccsal tudok szöktetni, fújni.

Vége a napraforgónak, nincs bent rács, megtörtént a méz­elvétel. Mi történik ezután?

Este feltesszük nyalatni a kipergetett kereteket, másnap így száraz lépekkel tudunk dolgozni. A fiasok alulra kerülnek, a mézesebb fias keretek a 2. fiókba. Nem kerülnek fel a 3. fiókok, elférnek kettőben is a méhek.

Szeptember elején zárom be a fiókon lévő kijárót, és az aljdeszkán lévőt megnyitom.

Ez egy 6 mm magas, 100 mm széles kijáró, ezen nem tud bemenni sem az egér, sem a cickány, így nem kell egérrács. És ne felejtsük el, van alul szellőzőm is, elég levegőhöz jutnak a méhek a tél folyamán.

Anyacserét végez-e tudatosan?

Természetesen végzünk, magam nevelem az anyákat. Általában akác és napraforgó között cseréljük őket. Három részre osztott fiókban pároztatok, ahonnan a két szélsőt felhasználom, azokat zárkával engedem be az új családba. A középsőt pedig amikor megtelik a fiók méhvel, újságpapíros módszerrel használom fel.

Az atkairtás hogy zajlik?

Alapvetően amitráz-füstöléssel. Én már repce előtt elkezdem, adok nekik egy hármas sorozatot. Majd akác után ezt megismétlem. Napraforgó után már egy hét füstölésből álló sorozatot csinálok. Novemberben pedig, amikor olyan idő van, hogy mozognak a méhek, napos, 10 Celsius-fok feletti időben egy záró füstölést végzek.

Említette, hogy hazahozza az elvett mézet. Egy érdekes megoldást látok itt a mézházban, mesélne erről?!

Betolatok a teherautóval és nem kézzel pakolunk le, hanem egy sínen mozgatható kar segítségével szedem le a fiókokat. A fiók két hosszanti oldalán lévő fülbe kapaszkodik bele a szétnyitható kar, és a sínpálya helyére teszi a fiókot – semmilyen megerőltető munkát, mozdulatot nem kell végeznünk.

Ketten a feleségemmel szoktunk pergetni, általában egy nap 150 fiókkal végzünk.

A fedelező-pergető gépsor percenként 6 lépet fedelez. A pergetők tetejébe furatot készítettem, ahová hőlégbefúvót tudok beerősíteni, melyet 2-3 percig szoktunk használni a pergetés legelején. Remekül felmelegíti a lépeket, sokkal kevesebb méz marad a lépekben használatával. Mézünket hordóban értékesítjük, nincs energiám a kiüvegezésre. Meggyőződésem, hogy a piacozásra születni kell, óriási munka az, nem irigylem a többletbevételt a kiüvegező méhészektől.

Zárszó?

Mint nyugdíjas, elégedett vagyok a méhészetből származó jövedelmemmel, de ha csak a méhekből élnénk, kevés, nagyon kevés az eredmény. És egyre kevesebb, nehéz helyzetben vannak a főállásúak. Az alacsony mézárak és az alacsony termésátlagok egyre aggasztóbbak.

De aggódásra ad okot méheink egyre szűkösebb, kisebb élettere is.

Egyszerűen mindent kaszálnak, levágnak, teljesen iparmentes területen vagyok, de mégis egyre kevesebb a virágzó növény. A legnagyobb bánatom, hogy családomban senki sem fogja folytatni ezt a gyönyörű mesterséget, így Magdival kénytelenek vagyunk addig csinálni – mert szeretjük –, amíg tudjuk.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Melyik állat alszik a legkevesebbet?

Nagyon eltérő az állatok alvási ideje. Van amelyik szinte egész nap alszik, de olyan is akad, aki beéri tíz perc pihenéssel. A legkevesebbet alvó állatok listája nem csak a kevés alvásidő miatt érdekes.

Hazai méhlegelők - Nyári aszpektus fás hordásnövényei

A fehér akác virágzása után a legfontosabb fás hordásnövényeink a hársak. A nemzetségük mintegy negyven fajából nálunk három őshonos: a kislevelű hárs (Tilia cordata), a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és az ezüst hárs (Tilia tomentosa). E három hársfaj együttes területaránya a hazai erdők körülbelül 1%-a.

Nagy István: a méztermelés a jövőnket jelenti

A „mézes reggeli” programot 2007-ben indították el Szlovéniában, hogy felhívják a gyerekek figyelmét a mézfogyasztás fontosságára. Magyarország 2014-ben csatlakozott a kezdeményezéshez, melynek mostanra már ezernél is több hazai iskola ad otthont. Így történt ez a tolna megyei Tamásiban is, ahol a programot a „Legyen minden nap mézes nap” mézfogyasztás-ösztönző kampány részeként tartották meg.

A digitalizáció alkalmazása nélkül nem lehet sikeres az agrárium

A magyar agrárium sikerét tradícióink megóvása, a kiemelkedő szakmai tudás és az innovatív megoldások alkalmazása biztosítja. A 21. század mezőgazdasága, a termeléstől a feldolgozáson át nagymértékben a tudományok és technológiák fejlődésén, azok alkalmazásán múlik – fogalmazott a III. Nemzetközi Vidékfejlesztési Konferencián elhangzott köszöntőjében az Agrárminisztérium miniszterhelyettese.

Megéri többet áldozni az állatjólétre?

Keresik-e a vevők a magasabb élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelményeknek eleget tevő gazdálkodók termékeit? Hajlandók többet fizetni értük? Kik azok, akiknek a vásárlás során hívó szó a „boldog csirke”, a fiatalabbak vagy az idősebbek, a nagy városokban élők, a magasabb végzettségűek? Ilyen kérdésekre keresték a választ a tajvani Chaoyang Műszaki Egyetem kutatói a közel múltban.

Tetris Challenge – méhész verzió

Berobbant az internet világába egy új „kihívás”, melyben különböző szakmák mutatják meg hivatásuk eszközeit szépen elrendezett struktúrában, madártávlatból fotózva. A „Tetris Challenge” történetében először a méhészek eszközeit mutatta be a Nyerges Méhészet

Bőrmasszázs teheneknek

Sok gazda nemcsak a mezőgazdasági tevékenység egyik fontos alappillérének tartja, hanem hasznos társnak is tekintik az állatokat. Ezért akár kényeztetni is hajlandó azokat.

Hamisított mézekkel is neveztek a nemzetközi versenyre

Az idei, Montrealban megrendezett nemzetközi méhészeti kongresszuson, az Apimondia mézversenyén a mézeknek csaknem a felét kizárták. Ennek nem más volt az oka, mint hogy ezek hamisítványok voltak, vagy olyan szermaradványokat tartalmaztak, melyek nem megengedettek.

Néhány egyetemista rájött, hogyan lehet "műmézet" készíteni méhek nélkül

Az Izraeli Műszaki Egyetem (Technion) diákjai kifejlesztettek egy új technológiát, amellyel méhek közreműködése nélkül készítettek mézhez nagyon hasonló terméket egy genetikailag módosított baktérium felhasználásával.

A kormány 100 millió forinttal segíti a kóbor ebek ivartalanítását

Magyarországon jelenleg az egyik legnagyobb probléma a kóbor ebek magas száma, melyet a nem kívánt szaporulatok megelőzésével, az ivartalanítás támogatásával lehet a legelfogadhatóbb módon csökkenteni. A kormány elkötelezett amellett, hogy a programnak köszönhetően újabb mérföldkőhöz érkezzünk az állatvédelem és a felelős állattartás terén.