youtube://v/xMiIu40jmZM
A magyar parlagi kecske eredete a honfoglalás korába nyúlik vissza. A magyarok által hozott, és a Kárpát-medencében akkor itt élők által tartott kecskék kereszteződéséből alakult ki. Jellemzője 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely a testet tincsesen, a bordaívtől hátra eső testrészt gatyás jellegűen borítja.
Szinte az utolsó pillanatban kezdődött a fajta megmentése, amely uniós program segítségével indult. E munkát 2016-tól hazai támogatás is ösztönözi, a Géngyűrű Génmegőrzési Program keretében.
Mind emellett vizsgálják különlegesen értékes és hasznos tulajdonságaikat, takarmányozási lehetőségeiket és azt is, hogy miként lehet tejtermelésüket javítani.
Napjainkban mintegy 10-11 hazai tenyésztő foglalkozik a fajta megmentésével. A Haszonállat-génmegőrzési Intézet és Magyar Haszonállat Génmegőrző Egyesület közös munkája eredményeként pedig mintegy 30 egyedes állományt tartanak az Intézet gödöllői telepén. Ezek egy része az alföldi tájra jellemző magasabb, míg a másik fele a hegyvidéki alacsonyabb változat. E mellett Haszonállat-génmegőrzési Intézetnek az erdélyi Homoródalmáson is van 40-50-es létszámú magyar parlagi kecske állománya.