Új, invazív meztelencsigák: hogyan védjük kertjeinket?

A feketefejű csiga eredeti élőhelye a Kaukázus, a Krím-félsziget, Törökország és Irán északi területei, de már Európában is terjed: megjelent Németországban, Lettországban, illetve Oroszországban Moszkva, Novgorod környékén, valamint Ukrajnában Kijevben.

Az állat 4-5 centiméter hosszú, kékesszürke testű meztelencsiga, feje és csápjai feketék, erről nagyon könnyen azonosítható. Sokféle nedves élőhelyen megél, főként erdőkben az alföldi területektől a szubalpin zónákig.

Lettországban 1997-ben azonosították, azóta emberi környezetben bukkan föl a leggyakrabban. Kertekben, temetőkben és parkokban, de a folyóvölgyek mentén a szabad természetben is megjelent. Károsításáról még nem érkezett jelentés, de őshazájában a saláta, káposzta, tökfélék és szamóca kártevője.

Tojásait a nedves földbe rakja, ahol tojás vagy lárva alakban telel. Teljes kifejlettségét július végére éri el, majd az őszi tojásrakás után elpusztul.

Természetes ellenségeit nem ismerjük, de valószínű, hogy szerepel a sündisznó étlapján. Invazív fajnak tekinthető, ám nehéz védekezni a további terjedése ellen.

A másik jövevény a malaccsiga, ami a Balkánról terjed szerte a világon, 2014-ben az USA-ban is megjelent, Chicago egyik külvárosából jelentették. Ez a faj viszonylag karcsú, barnásrózsaszín meztelencsiga, 7-10 centiméter hosszú. Pihenő állapotban egészen összehúzza magát, néhány centiméteres barnás csomónak látszik.

Cserjésekben és erdőkben is él, valamint eredeti élőhelyén gyakori a ruderális területeken és az ember közelében egyaránt. Megél a tengerszinttől egészen jóval 1000 méter fölötti hegyekig, sőt Bulgáriában 2000 méter magasan is megtalálták. Csak éjszaka aktív, nappal a talajban húzódik meg, tíz centi mélyre ássa be magát.

Életformáját kevéssé ismerjük, tojását áprilisban találták meg, de valószínű, hogy több generációja átfedi egymást. Laboratóriumi körülmények közt 2-3 hét alatt kel ki a tojásból.

A meztelencsigák hazánkban is bevált természetes ellensége az indiai futókacsa, de más nagyobb madarak is összeszedik őket, érdemes tehát minél többet vonzani a kertünkbe madárfürdetővel, téli etetővel.

A klasszikus sörcsapda igen egyszerű szerkezet: egy konzervdobozt vagy nagyobb lapos tálat süllyesszünk a talajba úgy, hogy 1-2 centiméterre kint maradjon a pereme, és töltsünk bele sört. Ezen az elven működnek a különböző méretben és alakban kapható csigacsapdák is. Meglepően sok csigát tudunk így összegyűjteni.

Zömében éjjel aktívak a meztelencsigák, a nappalt nedves, árnyékos helyre húzódva vészelik át. Ha nagyobb darab narancshéjat rakunk ki a kertbe, reggel ott találhatjuk meg őket, annál is inkább, mert szívesen esznek narancsot.

Kávézaccal és magnézium-szulfáttal is körbeszórhatjuk a kedvenc növényünket, hogy megvédjük a csigáktól. Ezzel enyhén savanyítjuk a földjüket, illetve pótoljuk a magnéziumot. Az erősen illatos növények, mint a levendula, zsálya, kakukkfű, és a hagymafélék is inkább taszítják a puhatestűeket, úgyhogy érdemes a zöldségsorok közé ültetni belőlük.

Nedves talajban működik a gyenge elektromosságot keltő rézgyűrű, amit a növények töve köré rakhatunk ki a talajra. Angliában közkedvelt megoldás, körülbelül 4-8 centiméter széles rézlemezből készül.

Vizsgáljuk át a komposzthalmokat és onnan is gyűjtsük össze a csigákat. A csigairtó szerek használatát azért nem javasoljuk, mert számos hasznos kistestű kerti élőlényre is veszélyes.