Back to top

Szív, erő, tűz, intelligencia - „Aki nem tudja uralni önmagát, soha nem fogja tudni uralni a lovát sem”

Don Alvaro Domecq Romero épp a Bécsi Spanyol Lovasiskolában tartózkodott, amikor egykori tanítványa, a kiváló lovas Javier Ruiz Garrido nyílt edzést tartott az Epona Spanyol Lovasiskolában. Ebből az alkalomból rövid látogatást tett a Borsó család birtokán.

A lehetőséget kihasználva készítettünk interjút a híres rejoneádorral (torreádor, aki ló hátáról küzd meg a bikával), a jerezi Királyi Spanyol Lovasiskola alapítójával és a Bécsi Spanyol Lovasiskola elnökségi tagjával. A híres rejoneádor Alvaro Domecq Díez fia, a bikaviador-világ több ezer díjának büszke tulajdonosa, világhírű tenyésztő készségesen mesélt a spanyol lovakról és az életéről.

Fotó: Somogyvári Anett
Kérem, beszéljen egy kicsit a kezdetekről! Hogyan alapította meg a jerezi Királyi Spanyol Lovasiskolát?

A családom nagyon régóta foglalkozik a lóval és a bikával, nagy szerelmese volt az édesapám is a bikának, a bikaviadalnak, és az ehhez szorosan fűződő, jól képzett lónak. Családunk rejoneádor lovakat kezdett tenyészteni, sikerült generációkon át nagyon jó lovakat létrehozni, amelyek tökéletesen megállták a helyüket a bikaviadalokon. Jól használható, jól képezhető, karakteres, kemény lovakat tenyésztettünk. Spanyolországnak nagyon gazdag a lovaskultúrája, a klasszikus idomítás is hozzátartozott a mindennapjainkhoz, amihez én nagyon vonzódtam. Később alkalmam nyílt rá, hogy megalapítsam a jerezi iskolát, melyet majdnem húsz évig saját erőből tartottam fent. Amikor elkezdtük, a barátaimat hívtam össze, az ország legjobb lovasait. Nagyon sokat utaztunk a lovakkal, bemutatóztunk Chicagóban, Dél-Amerika több országában, elhívtam Reiner Klimkét is, akinél előtte többször is jártam, jártunk a Bécsi Spanyol Lovasiskolában, tényleg bejártuk a világot, tanulmányoztuk a lovastudományokat. Megesett, hogy elmentünk Argentínába egy hétre, aztán egy hónapig maradtunk, így tanultuk ki a mesterséget. Rendkívül mozgalmas időszakot éltünk akkor, még az is megesett, hogy a ló egyik nap bikaviadalon ment, másnap pedig spanyoliskolás bemutatón.

Aztán az iskolát átadtam az államnak, évekig nem voltam részese az ott folyó munkának, de egy ideje ismét az egyik fő mentora vagyok, próbálom újraéleszteni azokat a dolgokat, amelyek az évek során esetleg elvesztek, hogy ismét olyan legyen, mint régi, pompázatos idejében.

Azért is jöttem Magyarországra meglátogatni a Borsó családot, mert az ő tenyészetük alapját is az én lovaim alkották és nagyon kevés hely van a világon, ahol ennyire funkcionális és ennyire jó lóállomány áll rendelkezésre, mint a jereziben, a Bécsi Spanyol Lovasiskolában (igaz, ott másik fajtával), vagy mint az Epona Spanyol Lovasiskolában.

Hogyan választották ketté a gyakorlatban a bikaviador lovak és a magasiskolás lovak tenyésztését?

Nem ugyanaz a két ló tenyésztése, mert a rejoneóra olyan lóra van szükség, amely sokkal bátrabb, tüzesebb, amely bemegy az arénába és szembenéz a bikával. A magasiskolához és a sporthoz olyan fizikai képességekre kell koncentrálni, amik lehetővé teszik az iskolaugrásokat, illetve, amikor a sportra kezdtünk tenyészteni, arra a mozgásra koncentráltunk, amit megkövetelt a versenysport. Nagyon örülök, hogy mind a kettő, illetve három vonalban – ha nevezhetjük külön vonalnak a sportot – sikerült olyan lovakat tenyészteni, amelyek nagyon szép eredményeket értek el. Ha csak egyet említünk, ott van például Invasor, amely az athéni olimpián csapatban ezüstérmet szerzett. Ezek a vérvonalak rendkívül funkcionálisak és a mai napig nagyon jól működő lovakat hoznak létre.

Spanyolok Magyarországon

A Borsó család közel húsz éve tenyészti és képzi a P.R.E. spanyol lovakat, tagja a Spanyol Lótenyésztők Szövetségének (ANCCE). 2007-ben alapították a magyar állam felkérésére az Epona Spanyol Lovasiskolát, Don Alvaro Domecq Romero világhírű méneséből 2007-ben vásároltak anyakancákat és magasan képzett méneket, azokkal folytatták világszinten a tenyésztést, melyet 2009-ben az ANCCE az év legjobb külföldi P.R.E. tenyésztőjének járó díjjal jutalmazott. 2006-ban Budapesten az Apassionata technikájával mutatták be az általuk rendezett
Magyar Lovaskultúra Karácsonyi Lovasgálája című produkciót, 110 szereplővel és 77 ló fellépésével. 2009–11-ig rendszeres bemutatókat tartottak a Budavári Palota Oroszlános Udvarában. 2017-ben Ausztriában, az osztrák Styriarte szuperprodukciójának, a „La Margarita” barokk lovas operának voltak résztvevői 16 lovukkal és 18 szereplővel, a koreográfia is az ő munkájuk gyümölcse volt az eredeti hangszereken játszó zenekar és operaénekesek által előadott dallamokra mozgó lovaik számára. Tenyészetükben átlagosan 6 csikó születik évente, melyek közül az első generációk már iskolájuk hírnevét öregbítik, képzett ménekként bemutatóikon láthatóak, vagy tenyésztésbe kerültek kancaként. A 60-as lóállományuk nagy része iskolájuk tulajdonában marad a vérvonalak őrzése miatt, csak néhányan kerülnek értékesítésre, így gazdagítva a hazai és külföldi spanyol lóállományt. Szakiskolájuk több mint tízéves múltra tekint vissza, az iskolából kikerült lovasok becsületesen megállják helyüket a nemzetközi lovaséletben.

Ha már a sikeres lovaknál tartunk, melyek voltak élete legfontosabb lovai?

Konkrét nevet nem említenék, de nekem a bikaviadalos lovaim azok, amelyek az életemben a legmeghatározóbbak voltak, mert bikaviadalra a legnehezebb felkészíteni egy lovat. Az egész tenyészetemben mérföldkövek voltak ezek a lovak, hiszen ugyan ők képezték az alapját a sportban és a magasiskolában kiváló eredményt elért lovaimnak is, hiszen a szív és a kitartás a sportban is szükséges. Tehát visszautalva az előző kérdésre, az egyik oldalon különbözik a két vonal, a másik oldalon pedig ugyanaz az alap, hiszen először a bikaviadalra tenyésztettünk lovakat, és ezekből születtek aztán a magasiskolás és sportban használt lovaink.

A sportban használt ibériai lovak reneszánszukat élik, egyre népszerűbbek és egyre jobb eredményeket érnek el a díjlovassportban, hihetetlen fejlődés látható a mozgásukban.

Nagyon jónak tartom ezt, mi is arra törekedtünk mindig, hogy kitartó és funkcionális lovat tenyésszünk, ez mutatja a legjobban, hogy sikerült. A legfontosabb, hogy csak a funkcionális lovat érdemes tenyészteni.

Melyek azok a legfontosabb követelmények, amelyek alapján tenyészt?

Először is meg kell néznünk, milyen célra tenyésztünk. A bikaviadalra a karakter kap nagyobb hangsúlyt, de a legfontosabb minden szakágban a ló ereje és az a testfelépítés, ami lehetővé teszi, hogy a legmagasabb szintre ki lehessen képezni. Édesapámmal mindig ezt tartottuk szem előtt. Amelyik ló a legerősebb, legtartósabb, legjobb karakterű, legintelligensebb, azt tenyésszük tovább. Nem tudom megmondani, hogy a sikeres bikaviadalos lovaink a jobbak, vagy azok, amelyek magas szinten mentek versenyen vagy a magasiskolában.

A kancákat is kipróbálják, vagy csak tenyésztenek velük?

A tenyésztésben kanca a legfontosabb! Mi a spanyol hagyományokkal ellentétben ki is próbáljuk őket, de utána mennek a tenyésztésbe. Néhány kancát kipróbálunk a bikaviadalon is, de ez nem jellemző. A legeslegfontosabb, mindennek az alapja a kanca. Kevesebb a kancaállomány, mint a mén, főként, hogy most egy kicsit csökkent a lóállományom, viszont ők a legnagyobb kincsek tenyészetemben. Az Epona Spanyol Lovasiskolában is az én kancáim, illetve az ő genetikájuk van jelen.

Hány kancával tenyészt most?

Kevesebbel, mint régen, mert változnak az idők, két unokaöcsém is visszavonult a bikaviadalból. Mindig annyi kancát és mént tartok, amennyit ki tudok képezni és amennyit használni szeretnénk.

Látja az itteni tenyésztést a kezdetektől. Hosszú évek teltek el azóta, mi a véleménye az Eponában zajló tenyésztésről?

Végignéztem a lovakat munkában is és nagyon elégedett vagyok azzal, amit láttam, mert jelenleg nekem sincs ilyen lóállományom, mint amilyen a Borsó családnak. Egy kicsit azzal a céllal is jöttem most ide, hogy feltérképezzem, milyen lovak vannak itt, mert vannak a környezetemben olyan emberek, akik kifejezetten az olyan lovat keresik, ami itt most megvan. Hogy őszinte legyek, a Borsó családnál jobb ellátást kapnak a lovak, mint nálam. Óriási kincs az itteni kancaállomány is, nem csak a mének, meg kell őrizni és tovább kell tenyészteni, mert ez egy olyan lóállomány, aminek jövője van.

Milyen rendszer szerint működik a jerezi iskola?

Évente hét tanuló léphet be, akik négy évig tanulnak a jerezi iskolában. Nagyon komoly a lóállomány is, van saját kancaállománya az iskolának, amellyel tenyésztünk, ezek genetikája nagy részben az én lóállományomból származik. Az iskola sok lóval rendelkezik, hatalmas az érdeklődés iránta, a fő szezonban akár négy bemutatót is tartanak hetente. A hét felvett lovasból körülbelül négy végzi el a négyéves képzést, aki viszont elvégzi, nagy tudásra tesz szert, abszolút felkészült arra, hogy bárhol elhelyezkedjen. A tapasztalatok szerint nagyon jól el is tudnak helyezkedni. Sokan versenyeznek – most a ménesek is újra elkezdték kiképeztetni a lovaikat –, sokan képeznek lovakat tenyésztőknek, emellett a versenyeken is jól megállják a helyüket, szerencsére sok lehetőségük van. Mivel rendkívül népszerű az iskola, sokan próbálnak meg más szakokról bekerülni a lovasok közé, ugyanis az iskolában mást, például lóápló vagy bőrdíszműves szakmákat is lehet tanulni. Úgy gondolják, hogy onnan a következő évben talán könnyebben felveszik őket a vágyott szakirányra.

Balról jobbra: Javier Ruiz Garrido, Borsó Dóra, Szokola Csaba, Don Alvaro Domecq Romero, Borsó Béla, valamint Juan Panedas, Domecq úr pótolhatatlan munkatársa

Van valamilyen mondat, vagy bölcsesség, amit mindig szem előtt tart?

Los Alburejoson, a birtokomon van egy udvar, ahonnan a bikaviador arénába és a fedelesbe lehet eljutni. Ha oda belép valaki, láthatja, hogy a falakon a számomra legfontosabb lovak nevei olvashatók – nemcsak a mének, de a kancák nevei is. A leglényegesebb irányadó, hogy ezek a nevek emlékeztessenek mindig arra az útra, amerre tartok. A lovak nevei mellett fontos mondatok is olvashatók, melyek közül az egyik: „Soha ne lépj túl egy rosszul megtett lépésen, hanem mindig lépj vissza egyet és javítsd ki!”, a másik, amit kiemelnék: „Az az ember, aki nem tudja uralni önmagát, soha nem fogja tudni uralni a lovát sem”.

Nem hagyhatjuk ki ebből az interjúból Cingarót, akit ugyan még ön tenyésztett, de egyéves kora óta az Eponában a Borsó család keze alatt képződött és most élete második versenyén, nagydíjban Szokola Csabával bronzérmes lett az idei országos díjlovagló bajnokságon. Mi a véleménye róla?

Csikókorában találkoztam vele utoljára, azóta most láttam először teljesen kiképezve, nagyon tetszett. Úgy vélem, hatalmas potenciál van a lóban és biztos, hogy jó pár érmet haza fog még hozni. Ha egyszer a ló eljut erre a szintre, akkor onnan már lehet álmodozni és messzire jutni.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Karácsonyi finomságok a lovadnak

Az év legmeghittebb ünnepe a karácsony. A nagy ajándékozásból lovaink sem maradhatnak ki. De mivel kedveskedjünk nekik? A legegyszerűbb persze, ha veszünk nekik valamilyen lócsemegét, amit szeretnek, de a vállalkozó kedvűek, akik ennél személyesebb ajándékra gondoltak, kipróbálhatják a házi lócsemege-készítést.

Karácsonyi ajándékötletek lovasoktól lovasoknak

Közeleg a szeretet ünnepe, s lassan itt az ideje, hogy készülj valami kedves kis aprósággal azok számára, akik fontosak neked.

A lovasedző nem pszichológus

2014 szeptemberében holland mintára indult el hazánkban a Talent Program, amelyet a Magyar Lovassport Szövetség a 2013-as sportágfejlesztési stratégia keretein belül az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával valósít meg a három olimpiai sportágban.

Díjugrató verseny, fogathajtó világkupa és egy világpremier

Fantasztikus show-műsorban és idegtépő izgalmakban volt részük azoknak, akik november végén meglátogatták a Papp László Budapest Sportarénát. Nemcsak a ló és a lovassport szerelmesei kaptak felejthetetlen élményt, hanem azok az érdeklődők is, akik családi program gyanánt ellátogattak a sportarénába.

Bemutatkoztak Dióspuszta yearlingjei

A nyár végén tartott nyílt napon a nagyközönség is megismerhette a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztai Angol Telivér Ménesének másféléveseit, akik rövidesen felkerülnek a versenyistállókba belovaglásra, illetve jövő nyáron már be is mutatkozhatnak.

Ugrásnyira a sikeres sportolói karrier

Ha egy gyermek először ül lóra, körülbelül egy évnyi oktatásra van szüksége ahhoz, hogy magabiztosan érezhesse magát a nyeregben, így képes legyen bármilyen helyzetben megtartani az irányítást az állat felett. Az alapokat már elsajátított, komolyabb kihívásokra vágyó tanítványokat a lovasoktatók jellemzően napjaink legnépszerűbb lovassport szakága, a díjugratás felé igyekszenek terelni.

Sztárparádé Fóton

Csakúgy, mint tavaly, idén is csodálatos időben rendezték meg szeptember utolsó hétvégéjén a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás és Oktató Központjában a hagyományos nemzetközi és nemzeti díjlovaglóversenyt, melyen idén 17 ország 65 lovasa és 80 lova nevezett.

Fertőző kevésvérűséget igazolt a Nébih két Pest megyei lónál

A betegség miatt jelenleg egy dunakeszi és két sóskúti lótartó helyen rendelt el forgalmi korlátozást a helyi hatóság.

Államfői győzelem a St. Legerben

Magyarországon született, magyar tenyésztőnél, magyar a tulajdonosa, azonban Csehországban áll tréningben, ezért nem indulhatott a Magyar Derbyben. Államfő tulajdonosa a nyáron csalódottan vette tudomásul a két éve érvényben lévő szabályokat. Az októberi Magyar St. Legerre, az év utolsó klasszikusára azonban már nem vonatkoztak ilyen szabályok, így Államfő végre indulhatott, és győzött is.

Valósággá vált a cowboyok világa hazánkban

Ha az gondoljuk, hogy a western világának alkonyával eltűntek a Vadnyugat lovai a napi használatból, tévedünk. Nem is kell messzire utaznunk, ha látni akarjuk, hogy miként lehet lasszóval befogni, terelni a pusztában szabadon élő marhát.