Back to top

Szív, erő, tűz, intelligencia - „Aki nem tudja uralni önmagát, soha nem fogja tudni uralni a lovát sem”

Don Alvaro Domecq Romero épp a Bécsi Spanyol Lovasiskolában tartózkodott, amikor egykori tanítványa, a kiváló lovas Javier Ruiz Garrido nyílt edzést tartott az Epona Spanyol Lovasiskolában. Ebből az alkalomból rövid látogatást tett a Borsó család birtokán.

A lehetőséget kihasználva készítettünk interjút a híres rejoneádorral (torreádor, aki ló hátáról küzd meg a bikával), a jerezi Királyi Spanyol Lovasiskola alapítójával és a Bécsi Spanyol Lovasiskola elnökségi tagjával. A híres rejoneádor Alvaro Domecq Díez fia, a bikaviador-világ több ezer díjának büszke tulajdonosa, világhírű tenyésztő készségesen mesélt a spanyol lovakról és az életéről.

Fotó: Somogyvári Anett
Kérem, beszéljen egy kicsit a kezdetekről! Hogyan alapította meg a jerezi Királyi Spanyol Lovasiskolát?

A családom nagyon régóta foglalkozik a lóval és a bikával, nagy szerelmese volt az édesapám is a bikának, a bikaviadalnak, és az ehhez szorosan fűződő, jól képzett lónak. Családunk rejoneádor lovakat kezdett tenyészteni, sikerült generációkon át nagyon jó lovakat létrehozni, amelyek tökéletesen megállták a helyüket a bikaviadalokon. Jól használható, jól képezhető, karakteres, kemény lovakat tenyésztettünk. Spanyolországnak nagyon gazdag a lovaskultúrája, a klasszikus idomítás is hozzátartozott a mindennapjainkhoz, amihez én nagyon vonzódtam. Később alkalmam nyílt rá, hogy megalapítsam a jerezi iskolát, melyet majdnem húsz évig saját erőből tartottam fent. Amikor elkezdtük, a barátaimat hívtam össze, az ország legjobb lovasait. Nagyon sokat utaztunk a lovakkal, bemutatóztunk Chicagóban, Dél-Amerika több országában, elhívtam Reiner Klimkét is, akinél előtte többször is jártam, jártunk a Bécsi Spanyol Lovasiskolában, tényleg bejártuk a világot, tanulmányoztuk a lovastudományokat. Megesett, hogy elmentünk Argentínába egy hétre, aztán egy hónapig maradtunk, így tanultuk ki a mesterséget. Rendkívül mozgalmas időszakot éltünk akkor, még az is megesett, hogy a ló egyik nap bikaviadalon ment, másnap pedig spanyoliskolás bemutatón.

Aztán az iskolát átadtam az államnak, évekig nem voltam részese az ott folyó munkának, de egy ideje ismét az egyik fő mentora vagyok, próbálom újraéleszteni azokat a dolgokat, amelyek az évek során esetleg elvesztek, hogy ismét olyan legyen, mint régi, pompázatos idejében.

Azért is jöttem Magyarországra meglátogatni a Borsó családot, mert az ő tenyészetük alapját is az én lovaim alkották és nagyon kevés hely van a világon, ahol ennyire funkcionális és ennyire jó lóállomány áll rendelkezésre, mint a jereziben, a Bécsi Spanyol Lovasiskolában (igaz, ott másik fajtával), vagy mint az Epona Spanyol Lovasiskolában.

Hogyan választották ketté a gyakorlatban a bikaviador lovak és a magasiskolás lovak tenyésztését?

Nem ugyanaz a két ló tenyésztése, mert a rejoneóra olyan lóra van szükség, amely sokkal bátrabb, tüzesebb, amely bemegy az arénába és szembenéz a bikával. A magasiskolához és a sporthoz olyan fizikai képességekre kell koncentrálni, amik lehetővé teszik az iskolaugrásokat, illetve, amikor a sportra kezdtünk tenyészteni, arra a mozgásra koncentráltunk, amit megkövetelt a versenysport. Nagyon örülök, hogy mind a kettő, illetve három vonalban – ha nevezhetjük külön vonalnak a sportot – sikerült olyan lovakat tenyészteni, amelyek nagyon szép eredményeket értek el. Ha csak egyet említünk, ott van például Invasor, amely az athéni olimpián csapatban ezüstérmet szerzett. Ezek a vérvonalak rendkívül funkcionálisak és a mai napig nagyon jól működő lovakat hoznak létre.

Spanyolok Magyarországon

A Borsó család közel húsz éve tenyészti és képzi a P.R.E. spanyol lovakat, tagja a Spanyol Lótenyésztők Szövetségének (ANCCE). 2007-ben alapították a magyar állam felkérésére az Epona Spanyol Lovasiskolát, Don Alvaro Domecq Romero világhírű méneséből 2007-ben vásároltak anyakancákat és magasan képzett méneket, azokkal folytatták világszinten a tenyésztést, melyet 2009-ben az ANCCE az év legjobb külföldi P.R.E. tenyésztőjének járó díjjal jutalmazott. 2006-ban Budapesten az Apassionata technikájával mutatták be az általuk rendezett
Magyar Lovaskultúra Karácsonyi Lovasgálája című produkciót, 110 szereplővel és 77 ló fellépésével. 2009–11-ig rendszeres bemutatókat tartottak a Budavári Palota Oroszlános Udvarában. 2017-ben Ausztriában, az osztrák Styriarte szuperprodukciójának, a „La Margarita” barokk lovas operának voltak résztvevői 16 lovukkal és 18 szereplővel, a koreográfia is az ő munkájuk gyümölcse volt az eredeti hangszereken játszó zenekar és operaénekesek által előadott dallamokra mozgó lovaik számára. Tenyészetükben átlagosan 6 csikó születik évente, melyek közül az első generációk már iskolájuk hírnevét öregbítik, képzett ménekként bemutatóikon láthatóak, vagy tenyésztésbe kerültek kancaként. A 60-as lóállományuk nagy része iskolájuk tulajdonában marad a vérvonalak őrzése miatt, csak néhányan kerülnek értékesítésre, így gazdagítva a hazai és külföldi spanyol lóállományt. Szakiskolájuk több mint tízéves múltra tekint vissza, az iskolából kikerült lovasok becsületesen megállják helyüket a nemzetközi lovaséletben.

Ha már a sikeres lovaknál tartunk, melyek voltak élete legfontosabb lovai?

Konkrét nevet nem említenék, de nekem a bikaviadalos lovaim azok, amelyek az életemben a legmeghatározóbbak voltak, mert bikaviadalra a legnehezebb felkészíteni egy lovat. Az egész tenyészetemben mérföldkövek voltak ezek a lovak, hiszen ugyan ők képezték az alapját a sportban és a magasiskolában kiváló eredményt elért lovaimnak is, hiszen a szív és a kitartás a sportban is szükséges. Tehát visszautalva az előző kérdésre, az egyik oldalon különbözik a két vonal, a másik oldalon pedig ugyanaz az alap, hiszen először a bikaviadalra tenyésztettünk lovakat, és ezekből születtek aztán a magasiskolás és sportban használt lovaink.

A sportban használt ibériai lovak reneszánszukat élik, egyre népszerűbbek és egyre jobb eredményeket érnek el a díjlovassportban, hihetetlen fejlődés látható a mozgásukban.

Nagyon jónak tartom ezt, mi is arra törekedtünk mindig, hogy kitartó és funkcionális lovat tenyésszünk, ez mutatja a legjobban, hogy sikerült. A legfontosabb, hogy csak a funkcionális lovat érdemes tenyészteni.

Melyek azok a legfontosabb követelmények, amelyek alapján tenyészt?

Először is meg kell néznünk, milyen célra tenyésztünk. A bikaviadalra a karakter kap nagyobb hangsúlyt, de a legfontosabb minden szakágban a ló ereje és az a testfelépítés, ami lehetővé teszi, hogy a legmagasabb szintre ki lehessen képezni. Édesapámmal mindig ezt tartottuk szem előtt. Amelyik ló a legerősebb, legtartósabb, legjobb karakterű, legintelligensebb, azt tenyésszük tovább. Nem tudom megmondani, hogy a sikeres bikaviadalos lovaink a jobbak, vagy azok, amelyek magas szinten mentek versenyen vagy a magasiskolában.

A kancákat is kipróbálják, vagy csak tenyésztenek velük?

A tenyésztésben kanca a legfontosabb! Mi a spanyol hagyományokkal ellentétben ki is próbáljuk őket, de utána mennek a tenyésztésbe. Néhány kancát kipróbálunk a bikaviadalon is, de ez nem jellemző. A legeslegfontosabb, mindennek az alapja a kanca. Kevesebb a kancaállomány, mint a mén, főként, hogy most egy kicsit csökkent a lóállományom, viszont ők a legnagyobb kincsek tenyészetemben. Az Epona Spanyol Lovasiskolában is az én kancáim, illetve az ő genetikájuk van jelen.

Hány kancával tenyészt most?

Kevesebbel, mint régen, mert változnak az idők, két unokaöcsém is visszavonult a bikaviadalból. Mindig annyi kancát és mént tartok, amennyit ki tudok képezni és amennyit használni szeretnénk.

Látja az itteni tenyésztést a kezdetektől. Hosszú évek teltek el azóta, mi a véleménye az Eponában zajló tenyésztésről?

Végignéztem a lovakat munkában is és nagyon elégedett vagyok azzal, amit láttam, mert jelenleg nekem sincs ilyen lóállományom, mint amilyen a Borsó családnak. Egy kicsit azzal a céllal is jöttem most ide, hogy feltérképezzem, milyen lovak vannak itt, mert vannak a környezetemben olyan emberek, akik kifejezetten az olyan lovat keresik, ami itt most megvan. Hogy őszinte legyek, a Borsó családnál jobb ellátást kapnak a lovak, mint nálam. Óriási kincs az itteni kancaállomány is, nem csak a mének, meg kell őrizni és tovább kell tenyészteni, mert ez egy olyan lóállomány, aminek jövője van.

Milyen rendszer szerint működik a jerezi iskola?

Évente hét tanuló léphet be, akik négy évig tanulnak a jerezi iskolában. Nagyon komoly a lóállomány is, van saját kancaállománya az iskolának, amellyel tenyésztünk, ezek genetikája nagy részben az én lóállományomból származik. Az iskola sok lóval rendelkezik, hatalmas az érdeklődés iránta, a fő szezonban akár négy bemutatót is tartanak hetente. A hét felvett lovasból körülbelül négy végzi el a négyéves képzést, aki viszont elvégzi, nagy tudásra tesz szert, abszolút felkészült arra, hogy bárhol elhelyezkedjen. A tapasztalatok szerint nagyon jól el is tudnak helyezkedni. Sokan versenyeznek – most a ménesek is újra elkezdték kiképeztetni a lovaikat –, sokan képeznek lovakat tenyésztőknek, emellett a versenyeken is jól megállják a helyüket, szerencsére sok lehetőségük van. Mivel rendkívül népszerű az iskola, sokan próbálnak meg más szakokról bekerülni a lovasok közé, ugyanis az iskolában mást, például lóápló vagy bőrdíszműves szakmákat is lehet tanulni. Úgy gondolják, hogy onnan a következő évben talán könnyebben felveszik őket a vágyott szakirányra.

Balról jobbra: Javier Ruiz Garrido, Borsó Dóra, Szokola Csaba, Don Alvaro Domecq Romero, Borsó Béla, valamint Juan Panedas, Domecq úr pótolhatatlan munkatársa

Van valamilyen mondat, vagy bölcsesség, amit mindig szem előtt tart?

Los Alburejoson, a birtokomon van egy udvar, ahonnan a bikaviador arénába és a fedelesbe lehet eljutni. Ha oda belép valaki, láthatja, hogy a falakon a számomra legfontosabb lovak nevei olvashatók – nemcsak a mének, de a kancák nevei is. A leglényegesebb irányadó, hogy ezek a nevek emlékeztessenek mindig arra az útra, amerre tartok. A lovak nevei mellett fontos mondatok is olvashatók, melyek közül az egyik: „Soha ne lépj túl egy rosszul megtett lépésen, hanem mindig lépj vissza egyet és javítsd ki!”, a másik, amit kiemelnék: „Az az ember, aki nem tudja uralni önmagát, soha nem fogja tudni uralni a lovát sem”.

Nem hagyhatjuk ki ebből az interjúból Cingarót, akit ugyan még ön tenyésztett, de egyéves kora óta az Eponában a Borsó család keze alatt képződött és most élete második versenyén, nagydíjban Szokola Csabával bronzérmes lett az idei országos díjlovagló bajnokságon. Mi a véleménye róla?

Csikókorában találkoztam vele utoljára, azóta most láttam először teljesen kiképezve, nagyon tetszett. Úgy vélem, hatalmas potenciál van a lóban és biztos, hogy jó pár érmet haza fog még hozni. Ha egyszer a ló eljut erre a szintre, akkor onnan már lehet álmodozni és messzire jutni.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

The show must go on - Nemzetközi Díjlovaglófesztivál, CDI-W – Máriakálnok

A világ első nemzetközi versenyét a koronavírus-zárlat után a máriakálnoki Dressurzentrum rendezte meg június 26. és 28. között, a 2021-es világkupa-sorozatot így a CDI-W Máriakálnok nyitotta meg. Érezhető volt a nagy vágyakozás a versenyekre, mert reggeltől estig szinte szünet nélkül lovagolták a programokat, mindezt igazi nyári kánikulában.

Lovardaátadó – a cél az öttusakomplexum!

Gyömrő határában, a Tövesmajor lovardában lovardaátadó ünnepséget tartottak. Az új fedeles létesítménynek köszönhetően a jövő olimpikonjai a kornak megfelelő infrastrukturális körülmények között készülhetnek a versenyekre. A lovarda egyben a Trion SC öttusázó klub székhelye is, ahol nem mellesleg az ausztrál klasszist, a riói olimpiai bajnok Chloé Espositót készítették fel az ötkarikás játékokra.

Lipicaiak - útban a halhatatlanság felé?

A közelmúltban jött a hír, hogy nyolc közép-európai ország közös előterjesztésben beadta pályázatát az UNESCO-nak, hogy vegye fel a lipicai lótenyésztéshez köthető hagyományokat az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Hansághy Pétert kérdeztük, aki az egyik meghatározó szereplője az ügynek.

Jó lóra tettek a mezőhegyesi félvérekkel

A nemzeti kincseink közt számon tartott furioso-north star, más néven mező­hegyesi ­félvér tenyésztése közel két évszázados hagyományokkal rendelkezik. Nemesítése, genetikájának megőrzése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) egyik kiemelt feladata.

Nem sokáig tudta nézni az üres istállóját

Az idei februári lapszámunkban számoltunk be arról, hogy Móró Lajos korábbi válogatott négyesfogat-hajtó, a Hungária Lovas Sportegyesület kétszeres magyar hajtóderby-győztese két évtized után „szögre akasztotta az ostort”.

„Szeretném a lókiképzés minden trükkjét eltanulni”

A külföldön élő fiatal tehetségeket bemutató sorozatunk második lovasa szintén díjlovas. Többször részt vett a korosztályos Európa-bajnokságokon, ahol eredményesen szerepelt, a vidaubani junior Európa-bajnokságon Evitával döntős volt, 2015-ben a magyar bajnokságon az M kategória bajnoka, illetve a korosztályos magyar bajnokságon a junior kategória bajnoka lett.

Nem én választottam a lovastusát, az választott engem

Székesfehérvári lakos, azonban napjait sokszor ingázással tölti a budapesti iskola és a balatonvilágosi lovarda között. Két egyetemre jár egyszerre, a Budapesti Corvinus Egyetem vállalkozásfejlesztés mesterszakára, valamint az Óbudai Egyetem precíziós gazdálkodási szakmérnöki képzésére. Ezenkívül három lóval foglalkozik napi szinten.

Elindult az erdélyi lótenyésztést segítő program

Elindult az erdélyi lótenyésztést segítő program, amelynek keretében az agrárminiszter négy mént adott át a hortobágyi mátai majorban. A méneket erdélyi gazdákhoz szállítják.

Mindenkinek áldozatot kell hoznia, mégis pezseg a lovasélet

Május 18-tól már megindult a személyes ügyfélfogadás a Magyar Lovassport Szövetségnél, és a pünkösdi hétvégén hat helyszínen újra elindulnak a versenyek is – igaz, egyelőre zárt kapuk mellett. A lassan a normális kerékvágásba visszatérő lovaséletről Lázár Vilmossal, a szövetség elnökével beszélgettünk.

Miért nem megy be a ló a féltető alá? - A télen-nyáron ideális beálló

Sokszor hangzik el a lótulajdonosoktól a kérdés; ott van a beálló a karámban vagy a legelőn, miért nem megy be a lovuk ítéletidőben vagy nyári hőségben sem?