0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

„Vészkiáltást” adnak le a növények, ha megtámadják őket

Ugyan a növényeknek az állatokkal ellentétben nincsenek izmaik és reflexeik, ez nem jelenti azt, hogy passzívan „üldögélnek”, amikor valami elkezdi dézsmálni őket. A Cornell Egyetem új kutatása szerint nagyon is védekeznek, amikor támadás fenyegeti őket.

Azt már tudjuk, hogy amikor a növényt valamilyen támadás éri, például egy rovar által, egy jel fut benne végig, aminek következtében büdös, illékony, organikus vegyületek szabadulnak fel – írja a Science Alert. A Current Biology-ben nem rég publikált kutatásból most az is kiderül, hogy mi is ezeknek a vegyületeknek a szerepe.

A növény ezáltal jelzi a környezetében lévő többi növénynek, hogy fenyegetés áll fenn, és védekezzenek.

Más szóval kifejezve ez gyakorlatilag egy büdös vészkiáltás a növénytársak felé.

A vizsgálat során a kutatók az aranyvessző egyik alfaját (Solidago altissima) tanulmányozták, amely során azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a felszabadult kémiai vegyületek hasonlóak azokban a növényekben, amelyeket már érte valamilyen támadás, függetlenül attól, hogy rokonságban álló fajokról van-e szó vagy sem.

Ez arra utal, hogy a növények kifejlesztettek egy saját „kommunikációs formát”, egy univerzális „nyelvet” egymás figyelmeztetésére, a támadás elleni védekezésre.

A kutatók a vizsgált növény természetes környezetében, egy mezőn végezték a kísérletet cserepes aranyvesszők használatával, amik közül a kialakított csoportokban csak egyet választottak ki célpontnak, amit a Trirhabda virgata nevű, növényevő bogár támadott meg. Ezt a növényt befedték egy szövettel, ami (ide értve a virágcserepeket is) kizárta a többi növénnyel való fizikai érintkezést, az így történő kommunikációt. Emellett létrehoztak egy kontrollcsoportot is, azokból a növényekből, amelyeket nem érte támadás.

Hetekkel később a kutatócsoport begyűjtötte és megvizsgálta a növények vegyület kibocsátását. Megállapították, hogy

a megtámadott növény csoportja védettebb volt a kártevő ellen, mint a kontrollcsoportban lévők. Mindez megerősítette, hogy a kibocsátott vegyületek, vagyis a figyelmeztetés sikeres volt, hiszen a növények fogadták a jeleket, és védekeztek.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogyan fogadták az üzenetet a befogadó növények, de azt feltételezik, hogy a kibocsátott kémiai jelek valamilyen módon interakcióba lépnek a figyelmeztetett növények sejtmembránjaival. Néhány védekezéseknek viszont már ismertek a hatásai. Vannak növények, amelyek olyan vegyületeket bocsátanak ki, amik aktívan elriasztják a ragadozókat. A dohánynövény például így tartja távol a nőstény molylepkéket, megelőzve ezzel azt, hogy lerakják a petéiket, és az azokból kikelő hernyók megdézsmálják a leveleit.

További érdekesség, hogy azokon a területeken, ahol nincs veszélyforrás, a kémiai nyelvet csak a növények legközelebbi rokonfajai értik.

„Mi, emberek kódoljuk, titkosítjuk a nyelvünket, ha azt akarjuk, hogy csak mi értsük, és pontosan ez történik itt is, csak a vegyületek szintjén”

– mondta André Kessler a Cornell Egyetem biológusa, aki azt is hozzátette, hogy a hasonlóság az emberek és a növények kommunikációja között meglepő, nem erre számítottak.

A kutatók szerint a kapott eredmények hasznosak lehetnek a további vizsgálatokban, olyan vegyületek kifejlesztésében, amik távol tartják a kártevőket. Mindez hozzájárulhat az organikus gazdálkodás fejlődéséhez, valamint a növényvédő szerek használatának csökkentéséhez is.

Forrás: Science Alert