A Visegrádi-hegység növényföldrajza páratlan, mivel benne három különböző eredetű flóra (az illír–kelet-alpesi, a kárpáti-dacikus és a pontusi származású pusztai) elemei találkoznak és keverednek, köztük számos növény- és állatritkaság.
Ilyen botanikai különlegesség a nyúlánk szárú, sötétlila színű kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), amelyet 2018-ban az Év vadvirágának választottak. Hazánkban a tárnicsfélék családjában 4 nemzetség 10 faja fordul elő, közülük 7 faj áll természetvédelmi oltalom alatt. A latin név alapján a tárnicsokat gyakran enciánnak is mondjuk; legtöbb fajuk sajátos virágszínéből származik az enciánkék megnevezés, de piros, sárga és fehér virágúak is előfordulnak.
Tudományos elnevezése (pneumo görögül tüdőt jelent) és népi neve (tüdőtárnics) is erre utal. Régebben gyökerét a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására gyűjtötték, de ez ritkasága és védett státusza miatt megszűnt. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
A faj Európa nagy részén előfordul, elterjedési területe Szibériáig húzódik. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvízviszonyok átalakulása miatt állománya csökken, ezért több országban védetté nyilvánították. Elsősorban élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti: a rossz időben végzett kaszálás a faj generatív szaporodását veti vissza, a kaszálás elmaradásával viszont az élőhelyei alakulnak át (például cserjésedés), és ezért szorul vissza.
A faj megőrzése érdekében a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének egyes kaszálóira az erdészet a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen dolgozott ki kezelési tervet az optimális kaszálás időpontjának megválasztására.
Ennek eredményeképpen októberben a Visegrádi-hegység egyes rétjein szép számban virított ez a botanikai ritkaság, mondta el Némedy Zoltán erdészetvezető. . Hosszú távú megőrzése sok esetben csak aktív természetvédelmi beavatkozásokkal valósítható meg, de ezeknek köszönhetően a hazai populáció állandónak mondható.