0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az alma a nyerő

Az optimisták szerint a beregi táj hamarosan a határ mindkét oldalán egységes arcot mutat. Merész álmainkban a térség mindkét részén szakszerűen gondozott, bőven termő gyümölcsösök húzódnak majd, és a jövőben ilyenek alkotják a kultúrtáj jelentős részét. Természetesen sok még a teendő, mire eljutunk idáig, rengeteg kihívással kell szembenézni, állítják a kárpátaljai gazdák.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Asztély-Beregsurány falvak közötti műszaki határzár mindkét oldalán már a szovjet érában telepítettek félintenzív gyümölcsöst, amit a kor jól bevált propagandafogásaként Barátságkertnek neveztek el.

Itt minden évben egyszer, szüret idején, magasrangú pártfunkcionáriusok adtak egymásnak találkozót, miközben a megye különböző részeiből verbuvált élmunkások szedték az almát.

Délután természetesen a rendszert dicsőítő, nagyszabású szabadtéri koncert sem maradhatott el.

Beregvidéken most egészen más indíttatásból és más alapon kezdődött újra a gyümölcsöskertek telepítése. Az utóbbi néhány évben családi gazdaságok hoznak létre 2–4 hektár nagyságú ültetvényeket, hogy fokozatosan optimális méretű birtokká fejlesszék őket, kihasználva az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program kínálta lehetőségeket.

A magyar állami támogatással futó projektnek köszönhetően az elmúlt 3 évben jelentősen nőtt a szilvával, dióval, almával, valamint különböző bogyósgyümölcsökkel beültetett terület nagysága.

Nem véletlen ez a sorrend, mivel – meglepő módon – jelenleg a szilvaültetvények vezetik a területnagyság szerinti listát, és az almáskertek csak a harmadik helyen vannak ebben a rangsorban. A szakemberek szerint azért, mert ezúttal a szokottnál is erőteljesebben érvényesültek a konjunkturális hatások. A szilva esetében nem a friss gyümölcs, hanem a belőle készülő aszalvány a komoly jövedelemforrás, mivel Ukrajnában ma is a csokoládéval bevont aszalt szilva az egyik legnépszerűbb édesség. Azt is számításba kell venni, hogy errefelé az év nagy részében sok háztartásban szárított gyümölcsből készítenek kompótot, ezért éves szinten rengeteg aszalvány fogy.

A sok jó hír és a termesztők számára kedvező tendencia mellett is számolni kell több olyan tényezővel, amelyek visszavethetik a telepítési kedvet, illetve amelyek azt sugallhatják a gazdáknak, hogy az indokoltnál kevesebbet fektessenek az ágazatba.

– Paraszti ésszel nehéz elképzelni, hogy mikor áll elő ez utóbbi helyzet.

– Például akkor tűnik indokoltnak kevesebbet költeni növényvédelemre, mű­trágyára, gyomirtó szerekre, sorközművelésre, amikor a léalma kilójáért majdnem fele annyit kapunk, mint amennyit a nagy gonddal, kézzel szedett étkezési almáért kínálnak a kereskedők – magyarázza Molnár László fiatal benei gazda. – A környéken működő feldolgozóüzem az idény kezdetén – gondolom, azért, hogy biztosítsák a gyártási folyamat fenntartásához minimálisan szükséges mennyiséget – általában igen magas felvásárlási árat hirdet meg – ami a készletek gyarapodásával rohamosan csökken.

Tehát aki kezdettől fogva résen áll, az többnyire jól jár.

De néhány hét elteltével a léalma-feldolgozó már annyit sem hajlandó fizetni a másodosztályú gyümölcsért, amennyi a szedéshez szükséges élőmunka megfizetéséhez elegendő lenne. Így volt ez már tavalyelőtt is, és nem történt másként az idén sem.

– Tény, hogy a tavalyi rekordtermést követően idén senki sem várt kiemelkedő hozamokat.

– Az idei évben betakarított mennyiség nagyjából a fele annak, mint amennyit az elmúlt évben leszüreteltünk. Viszont az alma felvásárlási ára a duplája a tavalyinak. A mögöttünk hagyott esztendőben valamennyien tisztában voltunk vele, hogy a szüret utáni hónapok sem hoznak jelentős változást, mivel a termelők mindenütt hatalmas gyümölcsmennyiséget halmoztak fel. Így mindenki igyekezett mihamarabb megszabadulni a betárolt tételektől, hogy legalább nullszaldósok legyünk. Ez a többségnek sikerült is, így nem zártuk veszteségesen az elmúlt évet sem. Úgy látom, ennek köszönhetően

nem lankad sorstársaim körében a gyümölcstelepítési kedv. És azt tapasztalom, hogy a termesztők többsége ismét az almának szavaz bizalmat.

– Hogy néz ki ma egy átlagos kárpátaljai gyümölcsös? Ezt a kérdést már Deme András fiatal somi gazdának, 2 hektárnyi almaültetvény tulajdonosának teszem fel.

– A már emlegetett, Egán Ede nevével fémjelzett gazdaságélénkítő programnak köszönhetően új gyümölcsös telepítésekor szerencsére nem a maradékelv érvényesül – válaszol Deme András. – Például a pályázók csak minősítő bizonylattal rendelkező oltványiskolából szerezhetik be a szaporítóanyagot, és a projekt kiírói jó néven veszik, ha a gazda megfelelő összeget tervez a gyümölcsös alaptrágyázására fordítani. Mivel korábban vásároltam egy ültetőgödör-készítésre való adaptert, gyakran dolgozom bérmunkában gazdatársaimnál, tehát látom, milyen alaposan előkészítik a táblákat az új gyümölcsösök alá. No és azt is tapasztalom, hogy a korábbi ültetvényeket miként gondozzák.

Elmondhatom, a többség lelkiismeretesen áll ehhez a munkához: támrendszer, csepegtető öntözés, a sorokra kifeszített jégháló jelzi, mennyire komolyan teszi a dolgát a tulajdonos.

Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a legtöbben még nem érték el az optimális üzemméretet. Számításaim szerint családi gazdaság esetében ez 5–6 hektár almást jelent. Egyébként mi magunk is azt tervezzük, hogy a következő fordulóban újból benyújtunk egy ilyen jellegű pályázatot.

– Gondolom, gyakran álmodik egy korszerű hűtőházról.

– Az viszont csak a távolabbi tervek között szerepel. Mert először a gyümölcsös talajának megművelésére alkalmas gépeket és permetezőberendezést kellett beszerezni. Tavaly már egy hidraulikus raklapmozgatóra és konténerekre pályáztunk, hogy a raktárra vitt árut megfelelően tudjuk tárolni, illetve mozgatni. Ahhoz, hogy korszerűsítsük és modern hűtőgéppel szereljük fel a most használt, még a kolhozrendszerből ránk maradt raktárépületet, bizony szükség lesz a következő évek jövedelmére is.

– Remélem, a kisebb-nagyobb fejlesztésekkel addig sem állnak le.

– Mint említettem, a másodosztályú almának csak a szezon elején van keletje, aztán már csak a fán vagy a fa alatt enyészik el.

Hibás gyümölcs emellett a tételek átválogatásakor is jó sok akad, így szeptembertől kezdődően egész január végéig folyamatosan tudunk aszalványt készíteni.

Valamennyit készítünk is. Már utánajártunk: egyszerűbb, ha mi magunk vásárlunk egy korszerű aszalóberendezést, ám sokkal hatékonyabb – és így kifizetődőbb is –, ha a tervezett gyümölcslékészítő modult néhány közelben gazdálkodó társammal együtt szerezzük be és üzemeltetjük. Erre vonatkozóan az első lépések már megtörténtek.

– Hol tart az idei termés értékesítése?

– Még nagyon az elején járunk, de most nem sietjük el a dolgot, mivel, mint már utalás történt rá, most kétszer annyit kapunk az étkezési alma kilójáért, mint tavaly. Az árak pedig fokozatosan emelkednek.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

– Sok ágazat már Kárpátalján is munkaerőhiánnyal küzd.

– Való igaz. A napi bérek alakulásán, pontosabban gyors emelkedésén jól látszik, hogy nálunk is milyen komoly gondot jelent az élőmunka hiánya.

A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakorlatilag csak a termés betakarításakor és a betárolt gyümölcs válogatásakor szorulunk külső segítségre, a többi teendővel a családunk öt felnőtt tagja megbirkózik.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság