Az októberi aszály után némileg javult a csapadékhelyzet, de még messze járnak a talajok az optimális nedvességtartalomtól. A növények egy része már megszabadult levélruhájától, sok dísznövény azonban még most is díszít virágaival.
Kártevőből egyre kevesebbet látni, a növényorvos munkáját segítő fénycsapdák október végével befejezték működésüket.
Minden év szolgál megszívlelendő tanulságokkal, hiszen soha nincs két egyforma esztendő a növényorvoslásban. A téli időszak általában a következő évre való fölkészüléssel telik el. Ekkor van lehetőségünk kielemezni, hogy az elmúlt szezonban mit csináltunk helyesen, mi az, amiben vétettünk a termesztés során. A növényvédelem természetesen nem csupán permetezésből áll, ennél sokkal tágabban kell értelmezni a növényorvoslás fogalmát. Ökonómiai kutatások elemzése során kiderült, hogy
a sikeres és gazdaságos növénytermesztéshez a növényvédelem csupán 30-40 százalékos arányban járul hozzá.
Legalább ekkora arányt képvisel a megfelelő vetőmaghasználat és a talajadottságok, valamint természetesen a megfelelő vízgazdálkodás. Az egyes tényezők szoros összefüggésben támogatják vagy csökkentik egymás hatását, tehát a körülményekhez megfelelően adaptált agrotechnika megalapozza a sikeres növényvédelmet.
Visszatérve a kertészkedés területére,
már a tél folyamán kezdjük meg a fölkészülést a jövő évi növényvédelemre.
Mindehhez ismernünk kell talajaink tápanyag-ellátottságát, károsító-fertőzöttségét. Az őszi betakarítás kiváló lehetőség arra, hogy megismerjük, mennyire fertőzött a terület talajlakó kártevőkkel, de hasznos támpont a fölszedett termés egészségi állapota is. Ha sok a megrágott sárgarépa, petrezselyem, cékla vagy burgonya, érdemes a jövő évi szezont talajfertőtlenítéssel kezdeni.
A téli metszés előtti átvizsgálás során gyorsan kiderül, hogy mennyire fertőzöttek a fák pajzstetűvel, atkatojásokkal, vértetűvel, és a lisztharmatos vesszők fölismerése sem ördöngös feladat ilyenkor, még laikusok számára sem. A lehullott lombon most még megismerjük a levélbetegségeket, így a varasodás, a levéllikasztó betegség, a gnomónia, a vörösfoltosság és még sok más kórokozó tünetét. A fák vesszeire rászáradt moníliás múmiák arról árulkodnak, hogy sok volt a molykártevő, és jobban kell időzíteni a védekezést ellenük.
A fölsorolt jelenségek csupán egy részét teszik ki a hatékony védelemre való fölkészülésnek.
A lényeg abban rejlik, hogy adjunk meg növényeinknek mindent az optimális fejlődéshez,
és ebben az esetben kevesebb növényvédelemmel is sikereket érhetünk el. Ha viszont muszáj permeteznünk, azt a kártevők előrejelzésére alapozottan végezzük.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
