Egy nemzetközi tudóscsoport megvizsgálta, hogyan működtek az elmúlt 2000 évben az európai vizes élőhelyek. A kutatás során 31 európai tőzeglápból gyűjtöttek anyagokat Skandináviában, Nagy-Britanniában és Lengyelországban. Vizsgálták, hogy a vízszint hogyan változott az idők során.
A kutatások kimutatták, hogy az európai tőzeglápok vízszintjének csökkenése már 300 évvel ezelőtt megkezdődött, és a folyamat 200 évvel ezelőtt felgyorsult. Az eredmények a héjas amőbák maradványainak vizsgálatán alapulnak. Nekik köszönhetően tudható, mikor voltak jók az életfeltételek a tőzegvidéken, és mikor nem.
A kutatók megállapítása szerint az európai vizes élőhelyek kiszáradása a globális változás része, amelyből az emberiség is kiveszi a részét, hiszen a gazdasági fejlődés és az éghajlatváltozás szoros összefüggést mutat.
A vizsgálatot végzők aggodalmuknak adtak hangot, hogy az aszály ellenére a vizes élőhelyeket és réteket időnként lecsapolják, a tőzeget öntöző folyókat szabályozzák. A tudósok arra hívják fel a figyelmet, hogy még a kis mocsarakra is fordítsunk nagy figyelmet, mert még az ilyen kicsi élőhelyek helyi zavara is halmozódó problémákat okozhat.
A tőzeglápok lecsapolása és a tőzeg tüzelőanyagként történő kiaknázása 200 évvel ezelőtt kezdődött.
klímakockázati ismeretek nélkül. Viszont szerencsére egyre nehezebb a nagyobb tőzegbányák létesítése vagy a nagyobb tőzeglápok lecsapolása.
– A csökkenő vízszint a tőzegekben bizonyos mértékben tükrözi a gazdasági fejlődést. Végül a társadalom hidrológiai stresszként fogja érezni azt, ami a felszín alatti víz szintjének csökkenésével jár. A tanulmányunk azt az előrejelzést mutatja, hogy a tőzegek vízszintje valószínűleg egyre nagyobb mértékben tovább csökken. Gondolkodnunk kell a vizes élőhelyek megfelelő kezeléséről, hogy ezek a fontos vízkészletek és széntároló területek megmaradjanak számunkra, mert ezek a területek fontos szövetségeseink az éghajlat védelemben – foglalta össze dr. Mariusz Lamentowicz professzor, a kutatás alapján készült tanulmány egyik szerzője.