A témával kapcsolatosan három előadást hallgattak meg a résztvevők. Barok István, a Bonafarm Zrt. stratégiai üzletfejlesztési vezetője bemutatta, hogy egy vállalt fejlődése organikus fejlődés és akvizíciók egymásra épülő sora. Hangsúlyozta, hogy egy vállalat reális piaci értéke az az összeg, amit valaki hajlandó kifizetni azért, hogy megszerezze. A vállalatértékelés elmélete után bemutatta, hogyan zajlik ez a Bonafarmnál, és hangsúlyozta, egy akvizíciónál az a cél, hogy beépítsék a vállalatcsoportba és működtessék. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem keresik az eladó cégeket, a jelentkezőket értékelik. Előadása végén pedig hangsúlyozta, hogy
S. Nagy Csaba, az Agrogáz Kft. tulajdonos-ügyvezetője családi vállalati szemszögből, a saját példáján keresztül beszélt befektetési és bővítési stratégiáról a sertéságazatban. Azt mondta, hogy a kockázatkezelés tulajdonképpen egy felnőtt monopoly, és azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy ha például sertéstelepet vásárolnának, a professzionális vállalatértékelés mellett vegyenek igénybe mást is: a saját intuíciójukat. Ezek után bemutatta, hogy miért nem érdemes a sertéságazatba befektetni, és az ellenkezőjét is: vagyis azt, hogy pont ugyanazokért, amiket előzőleg hátrányként sorolt fel, azok előnyök is lehetnek.
Csányi Attila, a Bonafarm Zrt. vezérigazgatója a Bonafarm Csoport akvizíciós szempontjairól beszélt, értékelte a jelenlegi helyzetet. Hangsúlyozta, hogy akvizícióik során nem olyan cégeket vettek, ahol ne lett volna feladat, akár a Pick esetében, ahol vágóhidat kellett építeni, vagy legutóbb, a Hungerit esetében, ahol szintén fejlesztésekre lesz szükség. Felhívta a jelenlévő partnerek figyelmét, hogy ne tekintsenek a Bonafarmra vevőként, mert nem terveznek akvizíciót. Inkább ha van például egy sertéstenyésztő gazdaság, amit fejlesztenének, maradjanak partnerek, és a Bonafarm segítséget nyújt, valamint garanciát ad arra is, hogy átveszi a sertést – ez mindkét félnek jó, jobb, mint egy adásvétel.