Back to top

Több tojást, de ne ketreces tartásból? - A hazai tojáságazat helyzetéről

A magyar tojástermelők jelentős hányada 2012-ben áttért a korábbi hagyományos ketreces tartásról a megnövelt alapterületű, berendezett, EU-konform ketrecek használatára. Az új rendszert, aminek költségei elérték a 14-16 milliárd forintot, akkor az állatvédők bevonásával alakították ki. Sokan még törlesztik az átalakításokhoz felvett hiteleket, ugyanakkor az áruházláncok már egy újabb technológiai váltást sürgetnek.

A hazai tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncok vezetőit annak érdekében, hogy gondolják újra döntésüket, miszerint 2025-től nem árulnak semmilyen ketreces tartásból származó tojást. A gazdák szeretnék, ha tekintettel lennének a helyzetükre, ha jobban figyelembe vennék a fenntarthatósági szempontokat is – hangzott el a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének (Tojásszövetség) tanácskozásán.

Jelentős különbségek az önköltségben

Magyarországon jelenleg 446 tojástermelő telep működik, 54-55 százalékuk ketreces, 38-39 százalékuk alternatív, 6,1 százalék szabad tartásos és 0,4 százalékuk bio tartástechnológiával. Tyúkférőhelyekre vetítve a tartástechnológiát azonban már teljesen más arányokat láthatunk.

A 6,1 millió tyúk 83 százaléka bővített ketrecekben, míg 15-16 százaléka valamilyen alternatív technológiával termel.

Vagyis, a nem ketreces tartást választók jóval alacsonyabb tyúkférőhellyel és jóval kisebb üzemmérettel rendelkeznek, ami a költség-jövedelem adatokban vissza is köszön – tájékoztatott Szőllőssi László.

A Debreceni Egyetem docense szerint nagy gondot jelent az elavult technológia, kifejezetten rossz az istállók átlagéletkora, ami eléri a 20-25 évet, és a többségük 20 éves technológiával dolgozik, ami nyilvánvalóan rontja a versenyképességet. Az automa­tizáció már megjelent, bár nem a legkorszerűbb szinten, a digita­lizációra azonban alig akad példa. Szinte nincs olyan épület, ahol a gazda naprakész információkkal rendelkezne a termelés fontos paramétereiről, és egy gombnyomásra be tudna avatkozni.

A kisebb üzemek eladósodottsági szintje magas, ami azt vetíti előre, hogy nehezebb piaci környezetben akár tömegével mehetnek csődbe ezek az üzemek.

Igaz, 2014 óta – az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint – a tojástermelés jövedelmezősége folyamatosan nő, de ez egy átlagos szám, az egyes üzemek között óriási eltérések vannak az önköltség tekintetében, így a jövedelmezőségben is. Jelenleg egy tojás előállításának önköltsége nálunk 18 és 28 forint között van, ami önmagában is nagyon jelenetős különbség, de a helyzet sokkal rosszabb, ha azt is tudjuk, hogy a ketreces technológiában 29,5 százalékkal, míg a mélyalmos tartásban 52,7 százalékkal magasabbak a költségeink, mint a nyugat-európai átlag, sőt még a nagyobb üzemek esetében is 10-25 százalékos hátrány tapasztalható.

A fogyasztók nem hűségesek

Mi a fontos a vásárlónak? Mit néznek a magyar és mit a nyugat európai fogyasztók a tojásnál? Nos, nálunk az elsődleges szempont a tojás nagysága, színe, tisztasága és az ára. Nyugat-Európában nagyon erős az állatjólléti, állatvédelmi szempontrendszer mérlegelése a vásárlás során.

A vevők tudatosan nézik azt, hogy honnan származik a tojás. Előnyben részesítik a szabadtartásos, vagy legalább a mélyalmos tartástechnológiát.

Magyarországon ezzel szemben ennek nincs igazán jelentősége. Ugyanakkor hosszabb távon ez mégis komoly kockázati tényezőt jelent, mert a felmérések azt bizonyítják, hogy a magyar fogyasztó is – a nyugat-európaihoz hasonlóan – elutasítja a ketreces tartást, ha tud róla, ha felhívják rá a figyelmét. Ez az elutasítottság akár a 90 százalékot is elérheti, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a média hatása tovább erősödik – a média kifejezetten ketrecellenes –, akkor a tudatos vásárlási szempontok között nálunk is megjelenhet a tartástechnológia ellenőrzése. S miután a hazai tyúkállomány több mint 80 százaléka ketrecben van, ez nagy hátrány lesz majd.

Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gázkibocsátás (ammónia, szén-dioxid, metán) is ennél a tartásnál a legalacsonyabb. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli – érvelt a jelenleg Magyarországon legnagyobb arányban használt tartástechnológia mellett Horn Péter akadémikus.

Nyugat-Európában vannak olyan országok, mint például Svédország, Hollandia, Németország, ahol ez pont fordítva van. Az állományok több mint 80 százaléka mélyalmon vagy szabadtartásban termel. Ez azt jelenti, hogy ha Nyugat-Európában a ketrec elutasítása tovább növekszik, és a ketreces előállítású tojások értékesítése az ottani piacon ellehetetlenedik, ezek az országok nagy valószínűséggel olyan uniós országokba zúdítják majd a ketreces tartással előállított tojásokat, ahol ez a technológia létezik, nem túl erős az elutasítottsága, ahol ezt nem figyelik a fogyasztók. Vagyis a svéd, a holland ketreces tojás rázúdul majd például a magyar piacra.

Itt már tetten érhető az elmúlt három évtized gazdaságirányítási, támogatási rendszerének a végiggondolatlansága, ezernyi hibája is, gondoljunk például a kapacitás-kihasználtságra.

A csomagoló, válogató gépsorok kihasználtsága nálunk alig harminc százalékos, a takarmánykeverők esetében ez még ennél is alacsonyabb.

Aki tudott, az támogatással beszerzett valamilyen gépsort, keverőt, amelyek naponta csupán néhány órát üzemelnek. Ez hihetetlen nagy amortizációs költséget, és teljesen felesleges beruházást jelent. Nagy valószínűséggel ez is megjelenik abban az eladósodottságban, ami főként a kistermelőknél okoz gondot. Hiszen fajlagosan náluk jelentkezik nagyon nagy és nagyon elhúzódó költségként egy-egy ilyen beruházás, nem a nagytermelőknél.

Sok a bizonytalanság

Hogyan lehet megoldani a prob­lémákat? Az biztos, hogy külön-külön nem lehet ezeket a hiányosságokat kezelni. Ha a problémahalmaz egy-két elemét kiragadjuk, és azon próbálunk javítani, maximum a tűzoltásig jutunk, az ágazat életben tartását, fejlesztését így biztos, hogy nem lehet elérni.

Négy éve folyamatosan emelkedik az elfogyasztott tojás mennyisége nálunk, 2018-ban 238 tojásnál tartottunk, de a magyar piacban benne van, hogy egy átlagos fogyasztó évente akár 270-280 tojást is elfogyasszon.

1989-ben, a csúcsévben még jóval 300 fölött volt, pontosan 389 db fejenként! Vagyis az egy főre jutó fogyasztásban hatalmas ingadozás volt az elmúlt harminc évben, és a statisztikákból jól látható, hogy a három évtized alatt a hazai fogyasztás egyharmada eltűnt. Ezt azóta sem sikerült visszaszerezni. Ahhoz, hogy a vásárlói kedv növekedjék, olyan komplex fejlesztési, beavatkozási, támogatási rendszerre van szükség, ami együttesen, egymást erősítve próbálja az ágazat gondjait kezelni. Ezek között ki kell találni egy hatékonyabb marketinget, hogyan lehet fokozni a hazai tojáshoz való hűséget, választ kell adni arra, hogyan lehetne a technológiai megújulást végig vinni, és jövőképet kellene kínálni a termelőknek. Hatalmas gond az, hogy az Európai Unió szabályai folyamatosan szigorodnak, az állatjóléti, az állategészségügyi, a technológiai előírások, követelmények állandóan változnak. Sokan azt mondják, hogy a ketreces tartás napjai meg vannak számolva, de arra sincs egyértelmű válasz még, hogy mi jön, mi jöhet helyette.

A termelők többsége ebben a pillanatban éppen ezért nem hajlandó beruházni. Azok a technológia lemaradások, amelyek most is tetten érhetők, és esetenként 20 évben is mérhetők, még éveken keresztül tovább romolhatnak. Emiatt tovább nőhet az ágazat lemaradása, és sajnos, azt sem tudni, mi lesz az eladósodott kistermelőkkel.

Az Európai Unióban a tojástermelés igen koncentrált, a termelés háromnegyedét hét ország állítja elő. Magyarország nem egész 2 százalékát adja az összes termelésnek, ami azt jelenti, hogy ezen a piacon mi nem vagyunk meghatározóak, hozzánk begyűrűzik mindaz, ami árakban, termékben és tendenciában az európai piacon kialakul. Ráadásul a tojáselő­állítás átlagos önköltségét vizsgálva még az unió sincs igazán jó helyzetben.

A termelési költség 16 százaléka környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági előírásokhoz kapcsolódik, vagyis ha a vámok is megszűnnek, az unióban termelt tojás, csak az unió belső piacán lesz versenyképes.

A globális piacon pedig olyan versenytársak teremnek szinte a semmiből, mint Ukrajna, ahol 2015-től megnégyszerezték a termelést. Közben az uniós termelőknek ott vannak az állatjóléti, állategészségügyi, környezetvédelmi előírások, amelyek az ukrán, indiai, argentin stb. beszállítót nem kötik. Ukrajna bizonyítja, hogy akár három év elegendő ahhoz, hogy szinte kezelhetetlen tojáshelyzet alakulhasson ki az unió piacán.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az anyacsere gyakorisága 2.

Az anyák minősége is évjáratfüggő, mint a boroké, az anyák nevelését legjobban befolyásoló tényező az időjárás - írja Buczkó Endre a Méhészet 2018. szeptemberi számában (10-11. old.). Ugyanakkor Ádám Gabriella méhészmesterrel (Tiszaszentimre) is egyet kell értsek, hogy „első éves vagy második éves, szezon eleji vagy szezon utáni, nem mindegy".

A méhek spiroplasmosisa

Sajnos, újra beszélni kell egy méhbetegségről, mivel ismét megjelent a hazai méhek kórtani vizsgálatai során. „A méhek spiroplasmosisa” címmel 11 évvel ezelőtt jelent meg írásom a Méhészetben. A jelen összefoglalás részben megismétli az ott leírtakat, részben kiegészíti újabb irodalmi ismeretekkel.

Ősi viador Indiából – Az asil tyúk

Az Indiából származó asil tyúk a viadorfajták legősibb csoportjához tartozik. Ezt a csoportot az indiai társadalom felső rétegének nagy megbecsülése övezte, s a szomszédos országokban szintén ismeretes volt. Számos különböző változat létezéséről tudunk.

Atkakezelés anyazárkázással 2.

Mivel a vegyszerek egyre szaporodnak a környezetünkben, és „rejtélyes” módon pusztulnak méheink, fontos, hogy legalább a méhész használjon minél kevesebb vegyszert a méhek kezelésekor. Erre ad lehetőséget az őszi anyazárkázás, így az anya nem tud petét rakni, a fiasításban pedig nem tud az atkapopuláció tovább fejlődni.

Útmutató a méhekért

A világ vegyszertermelése 2004 és 2014 között megduplázódott. Az EU különféle hatóságai is mintegy 22 ezer vegyi anyag használatára adtak engedélyt.

Előtérben a környezeti hatások – 31. Nyúltenyésztési Tudományos Nap

Idén 31. alkalommal került megrendezésre a Nyúl­tenyésztési Tudományos Nap a Kaposvári Egyetemen. A konferencián 11 előadást hallgathatott meg a közel 100 fős szakmai közönség. A rendezvény színvonalát emelte két külföldi kutató is mintegy félórás előadásával. Mindketten Olaszországból a Padovai Egyetemről érkeztek.

Virágos díjazottak

Ebben az évben 26. alkalommal versenyeztek a magyar települések a Virágos Magyarország környezetszépítő versenyben. A győztes város Székesfehérvár, a győztes falu pedig Orfű lett, így jövőre az Entente Florale Europe nemzetközi mezőnyében ők képviselik majd hazánkat.

Az ehető virágok oldják meg a kertészeti ágazat nehézségeit?

Franciaország és Olaszország Ligur- tengeri térségében ehető virágok termesztésével kísérleteznek. A program az Európai Unió kohéziós politikájának részeként jött létre. Az ANTEA projekt egy határokon átnyúló kezdeményezés, melynek célja a kertészeti ágazat kiterjesztése, illetve a gazdasági és társadalmi összetartás erősítése az EU régiói között.

Egy kicsiny kutyaféle – Sivatagi róka

Ma már nem csupán a nyugat-európai állatbörzéken, hanem olykor már Prágában is hozzá lehet jutni sivatagi rókához (Vulpes zerda). Ez a faj a legkisebb és talán legbájosabb kutyaféle, így nem csoda, hogy borsos ára ellenére olykor haza is visznek egy-egy ilyen homok-színű sivataglakót. A bajok általában ekkor kezdődnek, ugyanis hamar kiderül, hogy a sivatagi róka nem kutya!

Méhészet - Öröklődő stresszhatás

A mézelő méhről ismeretünk egyre szélesebb. Talán induljunk a római kortól, ahol ökröt öltek le és azt tették zárt helyre, majd amikor onnan kiengedték a kifejlődött legyeket, hitték, abból nyernek rajokat, azaz így rajzanak a méhek. Ez a tudásszint mára már számunkra nevetséges, megmosolyogtató, de ne menjünk ilyen messzire, mai nap is akad bizonyára olyan „tudás”, melyet egykor nevetségesnek tartanak utódaink.