Back to top

Több tojást, de ne ketreces tartásból? - A hazai tojáságazat helyzetéről

A magyar tojástermelők jelentős hányada 2012-ben áttért a korábbi hagyományos ketreces tartásról a megnövelt alapterületű, berendezett, EU-konform ketrecek használatára. Az új rendszert, aminek költségei elérték a 14-16 milliárd forintot, akkor az állatvédők bevonásával alakították ki. Sokan még törlesztik az átalakításokhoz felvett hiteleket, ugyanakkor az áruházláncok már egy újabb technológiai váltást sürgetnek.

A hazai tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncok vezetőit annak érdekében, hogy gondolják újra döntésüket, miszerint 2025-től nem árulnak semmilyen ketreces tartásból származó tojást. A gazdák szeretnék, ha tekintettel lennének a helyzetükre, ha jobban figyelembe vennék a fenntarthatósági szempontokat is – hangzott el a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének (Tojásszövetség) tanácskozásán.

Jelentős különbségek az önköltségben

Magyarországon jelenleg 446 tojástermelő telep működik, 54-55 százalékuk ketreces, 38-39 százalékuk alternatív, 6,1 százalék szabad tartásos és 0,4 százalékuk bio tartástechnológiával. Tyúkférőhelyekre vetítve a tartástechnológiát azonban már teljesen más arányokat láthatunk.

A 6,1 millió tyúk 83 százaléka bővített ketrecekben, míg 15-16 százaléka valamilyen alternatív technológiával termel.

Vagyis, a nem ketreces tartást választók jóval alacsonyabb tyúkférőhellyel és jóval kisebb üzemmérettel rendelkeznek, ami a költség-jövedelem adatokban vissza is köszön – tájékoztatott Szőllőssi László.

A Debreceni Egyetem docense szerint nagy gondot jelent az elavult technológia, kifejezetten rossz az istállók átlagéletkora, ami eléri a 20-25 évet, és a többségük 20 éves technológiával dolgozik, ami nyilvánvalóan rontja a versenyképességet. Az automa­tizáció már megjelent, bár nem a legkorszerűbb szinten, a digita­lizációra azonban alig akad példa. Szinte nincs olyan épület, ahol a gazda naprakész információkkal rendelkezne a termelés fontos paramétereiről, és egy gombnyomásra be tudna avatkozni.

A kisebb üzemek eladósodottsági szintje magas, ami azt vetíti előre, hogy nehezebb piaci környezetben akár tömegével mehetnek csődbe ezek az üzemek.

Igaz, 2014 óta – az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint – a tojástermelés jövedelmezősége folyamatosan nő, de ez egy átlagos szám, az egyes üzemek között óriási eltérések vannak az önköltség tekintetében, így a jövedelmezőségben is. Jelenleg egy tojás előállításának önköltsége nálunk 18 és 28 forint között van, ami önmagában is nagyon jelenetős különbség, de a helyzet sokkal rosszabb, ha azt is tudjuk, hogy a ketreces technológiában 29,5 százalékkal, míg a mélyalmos tartásban 52,7 százalékkal magasabbak a költségeink, mint a nyugat-európai átlag, sőt még a nagyobb üzemek esetében is 10-25 százalékos hátrány tapasztalható.

A fogyasztók nem hűségesek

Mi a fontos a vásárlónak? Mit néznek a magyar és mit a nyugat európai fogyasztók a tojásnál? Nos, nálunk az elsődleges szempont a tojás nagysága, színe, tisztasága és az ára. Nyugat-Európában nagyon erős az állatjólléti, állatvédelmi szempontrendszer mérlegelése a vásárlás során.

A vevők tudatosan nézik azt, hogy honnan származik a tojás. Előnyben részesítik a szabadtartásos, vagy legalább a mélyalmos tartástechnológiát.

Magyarországon ezzel szemben ennek nincs igazán jelentősége. Ugyanakkor hosszabb távon ez mégis komoly kockázati tényezőt jelent, mert a felmérések azt bizonyítják, hogy a magyar fogyasztó is – a nyugat-európaihoz hasonlóan – elutasítja a ketreces tartást, ha tud róla, ha felhívják rá a figyelmét. Ez az elutasítottság akár a 90 százalékot is elérheti, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a média hatása tovább erősödik – a média kifejezetten ketrecellenes –, akkor a tudatos vásárlási szempontok között nálunk is megjelenhet a tartástechnológia ellenőrzése. S miután a hazai tyúkállomány több mint 80 százaléka ketrecben van, ez nagy hátrány lesz majd.

Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gázkibocsátás (ammónia, szén-dioxid, metán) is ennél a tartásnál a legalacsonyabb. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli – érvelt a jelenleg Magyarországon legnagyobb arányban használt tartástechnológia mellett Horn Péter akadémikus.

Nyugat-Európában vannak olyan országok, mint például Svédország, Hollandia, Németország, ahol ez pont fordítva van. Az állományok több mint 80 százaléka mélyalmon vagy szabadtartásban termel. Ez azt jelenti, hogy ha Nyugat-Európában a ketrec elutasítása tovább növekszik, és a ketreces előállítású tojások értékesítése az ottani piacon ellehetetlenedik, ezek az országok nagy valószínűséggel olyan uniós országokba zúdítják majd a ketreces tartással előállított tojásokat, ahol ez a technológia létezik, nem túl erős az elutasítottsága, ahol ezt nem figyelik a fogyasztók. Vagyis a svéd, a holland ketreces tojás rázúdul majd például a magyar piacra.

Itt már tetten érhető az elmúlt három évtized gazdaságirányítási, támogatási rendszerének a végiggondolatlansága, ezernyi hibája is, gondoljunk például a kapacitás-kihasználtságra.

A csomagoló, válogató gépsorok kihasználtsága nálunk alig harminc százalékos, a takarmánykeverők esetében ez még ennél is alacsonyabb.

Aki tudott, az támogatással beszerzett valamilyen gépsort, keverőt, amelyek naponta csupán néhány órát üzemelnek. Ez hihetetlen nagy amortizációs költséget, és teljesen felesleges beruházást jelent. Nagy valószínűséggel ez is megjelenik abban az eladósodottságban, ami főként a kistermelőknél okoz gondot. Hiszen fajlagosan náluk jelentkezik nagyon nagy és nagyon elhúzódó költségként egy-egy ilyen beruházás, nem a nagytermelőknél.

Sok a bizonytalanság

Hogyan lehet megoldani a prob­lémákat? Az biztos, hogy külön-külön nem lehet ezeket a hiányosságokat kezelni. Ha a problémahalmaz egy-két elemét kiragadjuk, és azon próbálunk javítani, maximum a tűzoltásig jutunk, az ágazat életben tartását, fejlesztését így biztos, hogy nem lehet elérni.

Négy éve folyamatosan emelkedik az elfogyasztott tojás mennyisége nálunk, 2018-ban 238 tojásnál tartottunk, de a magyar piacban benne van, hogy egy átlagos fogyasztó évente akár 270-280 tojást is elfogyasszon.

1989-ben, a csúcsévben még jóval 300 fölött volt, pontosan 389 db fejenként! Vagyis az egy főre jutó fogyasztásban hatalmas ingadozás volt az elmúlt harminc évben, és a statisztikákból jól látható, hogy a három évtized alatt a hazai fogyasztás egyharmada eltűnt. Ezt azóta sem sikerült visszaszerezni. Ahhoz, hogy a vásárlói kedv növekedjék, olyan komplex fejlesztési, beavatkozási, támogatási rendszerre van szükség, ami együttesen, egymást erősítve próbálja az ágazat gondjait kezelni. Ezek között ki kell találni egy hatékonyabb marketinget, hogyan lehet fokozni a hazai tojáshoz való hűséget, választ kell adni arra, hogyan lehetne a technológiai megújulást végig vinni, és jövőképet kellene kínálni a termelőknek. Hatalmas gond az, hogy az Európai Unió szabályai folyamatosan szigorodnak, az állatjóléti, az állategészségügyi, a technológiai előírások, követelmények állandóan változnak. Sokan azt mondják, hogy a ketreces tartás napjai meg vannak számolva, de arra sincs egyértelmű válasz még, hogy mi jön, mi jöhet helyette.

A termelők többsége ebben a pillanatban éppen ezért nem hajlandó beruházni. Azok a technológia lemaradások, amelyek most is tetten érhetők, és esetenként 20 évben is mérhetők, még éveken keresztül tovább romolhatnak. Emiatt tovább nőhet az ágazat lemaradása, és sajnos, azt sem tudni, mi lesz az eladósodott kistermelőkkel.

Az Európai Unióban a tojástermelés igen koncentrált, a termelés háromnegyedét hét ország állítja elő. Magyarország nem egész 2 százalékát adja az összes termelésnek, ami azt jelenti, hogy ezen a piacon mi nem vagyunk meghatározóak, hozzánk begyűrűzik mindaz, ami árakban, termékben és tendenciában az európai piacon kialakul. Ráadásul a tojáselő­állítás átlagos önköltségét vizsgálva még az unió sincs igazán jó helyzetben.

A termelési költség 16 százaléka környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági előírásokhoz kapcsolódik, vagyis ha a vámok is megszűnnek, az unióban termelt tojás, csak az unió belső piacán lesz versenyképes.

A globális piacon pedig olyan versenytársak teremnek szinte a semmiből, mint Ukrajna, ahol 2015-től megnégyszerezték a termelést. Közben az uniós termelőknek ott vannak az állatjóléti, állategészségügyi, környezetvédelmi előírások, amelyek az ukrán, indiai, argentin stb. beszállítót nem kötik. Ukrajna bizonyítja, hogy akár három év elegendő ahhoz, hogy szinte kezelhetetlen tojáshelyzet alakulhasson ki az unió piacán.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A baktériumokból készült fehérje jobb a környezetnek

Kutatók talajlakó baktériumokból új fehérjét állítottak elő, ami állításaik szerint sokkal inkább klímabarát, mint a hús.

Gálaebéd 220 kilométeren keresztül

Mint valami társasjáték, olyan elméletben főzni. Pedig ennek lehettünk szem- és fültanúi, amikor egy csapatnyi séffel és a Magyar Bor Akadémia néhány tagjával elindultunk Budapestről, hogy az Év Bortermelője Gálaebéd előkészítésének részeként Borotán találkozzunk Koch Csabával.

Európában is betiltott peszticidek

Miután az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság igazolta, hogy a klórpirifosz és a metil-klórpirifosz káros, elsősorban genotoxikus és a fejlődésre neurotoxikus hatásuk van, a Tanács végül megtiltotta a két peszticid európai forgalmazási engedélyének kiadását.

Több lehet a mikroműanyag a természetben, mint gondoltuk

Egy most záruló K+F projekt során olyan mintavételi módszert fejlesztett ki egy független laboratórium, amellyel sokkal pontosabb és megbízhatóbb eredményeket kaphatunk a mikroműanyagok kutatása során: az eddig mért adatoknál akár 3-5-ször is nagyobb lehet a vizekben jelen lévő tényleges mikroműanyag-koncentráció.

Újabb források segíthetik az állattartó telepek korszerűsítését

Az Agrárminisztérium (AM) március végéig újranyitja a Vidékfejlesztési program (Vp) állattartótelepek korszerűsítését támogató pályázatait, az intézkedéstől a különböző járványos állatbetegségek visszaszorítását és megelőzését várja a minisztérium - közölte Nagy István agrárminiszter kedden a hivatalos Facebook oldalán megjelent videóbejegyzésben.

Brüsszelben tüntettek az európai méhészek

Az olcsó import és a hamisított méz ellen tüntettek európai méhészek Brüsszelben.

Az ausztrálok „balkáni gerléje”

A balkáni gerle hazánkban ma az egyik leggyakoribb galambféle – úgy a városokban, mint a vidéki portákon gyakorta megtelepszik, s akár még az enyhébb teleken is nevel fiókákat.

Folytatódik a vidék megerősítése - Vidékfejlesztés és az agrárium

Folytatódik a vidékfejlesztés és az agrárium megerősítése 2020-ban, a gazdák kiszámíthatóságra és stabilitásra számíthatnak a támogatáspolitikában – mondta Nagy István agrárminiszter nemrégiben a szaktárca évindító sajtótájékoztatóján, Budapesten.

Nagyanyáink sajtja nem oltóanyaggal készült

Ugyan gépész az eredeti szakmája, ám már gyermek korától hozzászokott a jószág körüli és a földeken való mindennapi munkához. Napjaikban biotakarmányt állít elő, amelyet szarvasmarhái etetésére használ. A tehéntejből sajtot készít, a legősibb módon.

Megkezdődött a balatoni nádaratás, de a tervezett mennyiséget évek óta nem érik el

Megkezdődött a balatoni nádaratás, a tervek teljesítését azonban hátráltatja, hogy a tó nem fagyott be, és a vízügynek nincs saját aratógépe, a vállalkozók részéről pedig csekély az érdeklődés - tájékoztatta Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője az MTI-t hétfőn.