Back to top

Több tojást, de ne ketreces tartásból? - A hazai tojáságazat helyzetéről

A magyar tojástermelők jelentős hányada 2012-ben áttért a korábbi hagyományos ketreces tartásról a megnövelt alapterületű, berendezett, EU-konform ketrecek használatára. Az új rendszert, aminek költségei elérték a 14-16 milliárd forintot, akkor az állatvédők bevonásával alakították ki. Sokan még törlesztik az átalakításokhoz felvett hiteleket, ugyanakkor az áruházláncok már egy újabb technológiai váltást sürgetnek.

A hazai tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncok vezetőit annak érdekében, hogy gondolják újra döntésüket, miszerint 2025-től nem árulnak semmilyen ketreces tartásból származó tojást. A gazdák szeretnék, ha tekintettel lennének a helyzetükre, ha jobban figyelembe vennék a fenntarthatósági szempontokat is – hangzott el a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének (Tojásszövetség) tanácskozásán.

Jelentős különbségek az önköltségben

Magyarországon jelenleg 446 tojástermelő telep működik, 54-55 százalékuk ketreces, 38-39 százalékuk alternatív, 6,1 százalék szabad tartásos és 0,4 százalékuk bio tartástechnológiával. Tyúkférőhelyekre vetítve a tartástechnológiát azonban már teljesen más arányokat láthatunk.

A 6,1 millió tyúk 83 százaléka bővített ketrecekben, míg 15-16 százaléka valamilyen alternatív technológiával termel.

Vagyis, a nem ketreces tartást választók jóval alacsonyabb tyúkférőhellyel és jóval kisebb üzemmérettel rendelkeznek, ami a költség-jövedelem adatokban vissza is köszön – tájékoztatott Szőllőssi László.

A Debreceni Egyetem docense szerint nagy gondot jelent az elavult technológia, kifejezetten rossz az istállók átlagéletkora, ami eléri a 20-25 évet, és a többségük 20 éves technológiával dolgozik, ami nyilvánvalóan rontja a versenyképességet. Az automa­tizáció már megjelent, bár nem a legkorszerűbb szinten, a digita­lizációra azonban alig akad példa. Szinte nincs olyan épület, ahol a gazda naprakész információkkal rendelkezne a termelés fontos paramétereiről, és egy gombnyomásra be tudna avatkozni.

A kisebb üzemek eladósodottsági szintje magas, ami azt vetíti előre, hogy nehezebb piaci környezetben akár tömegével mehetnek csődbe ezek az üzemek.

Igaz, 2014 óta – az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint – a tojástermelés jövedelmezősége folyamatosan nő, de ez egy átlagos szám, az egyes üzemek között óriási eltérések vannak az önköltség tekintetében, így a jövedelmezőségben is. Jelenleg egy tojás előállításának önköltsége nálunk 18 és 28 forint között van, ami önmagában is nagyon jelenetős különbség, de a helyzet sokkal rosszabb, ha azt is tudjuk, hogy a ketreces technológiában 29,5 százalékkal, míg a mélyalmos tartásban 52,7 százalékkal magasabbak a költségeink, mint a nyugat-európai átlag, sőt még a nagyobb üzemek esetében is 10-25 százalékos hátrány tapasztalható.

A fogyasztók nem hűségesek

Mi a fontos a vásárlónak? Mit néznek a magyar és mit a nyugat európai fogyasztók a tojásnál? Nos, nálunk az elsődleges szempont a tojás nagysága, színe, tisztasága és az ára. Nyugat-Európában nagyon erős az állatjólléti, állatvédelmi szempontrendszer mérlegelése a vásárlás során.

A vevők tudatosan nézik azt, hogy honnan származik a tojás. Előnyben részesítik a szabadtartásos, vagy legalább a mélyalmos tartástechnológiát.

Magyarországon ezzel szemben ennek nincs igazán jelentősége. Ugyanakkor hosszabb távon ez mégis komoly kockázati tényezőt jelent, mert a felmérések azt bizonyítják, hogy a magyar fogyasztó is – a nyugat-európaihoz hasonlóan – elutasítja a ketreces tartást, ha tud róla, ha felhívják rá a figyelmét. Ez az elutasítottság akár a 90 százalékot is elérheti, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a média hatása tovább erősödik – a média kifejezetten ketrecellenes –, akkor a tudatos vásárlási szempontok között nálunk is megjelenhet a tartástechnológia ellenőrzése. S miután a hazai tyúkállomány több mint 80 százaléka ketrecben van, ez nagy hátrány lesz majd.

Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gázkibocsátás (ammónia, szén-dioxid, metán) is ennél a tartásnál a legalacsonyabb. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli – érvelt a jelenleg Magyarországon legnagyobb arányban használt tartástechnológia mellett Horn Péter akadémikus.

Nyugat-Európában vannak olyan országok, mint például Svédország, Hollandia, Németország, ahol ez pont fordítva van. Az állományok több mint 80 százaléka mélyalmon vagy szabadtartásban termel. Ez azt jelenti, hogy ha Nyugat-Európában a ketrec elutasítása tovább növekszik, és a ketreces előállítású tojások értékesítése az ottani piacon ellehetetlenedik, ezek az országok nagy valószínűséggel olyan uniós országokba zúdítják majd a ketreces tartással előállított tojásokat, ahol ez a technológia létezik, nem túl erős az elutasítottsága, ahol ezt nem figyelik a fogyasztók. Vagyis a svéd, a holland ketreces tojás rázúdul majd például a magyar piacra.

Itt már tetten érhető az elmúlt három évtized gazdaságirányítási, támogatási rendszerének a végiggondolatlansága, ezernyi hibája is, gondoljunk például a kapacitás-kihasználtságra.

A csomagoló, válogató gépsorok kihasználtsága nálunk alig harminc százalékos, a takarmánykeverők esetében ez még ennél is alacsonyabb.

Aki tudott, az támogatással beszerzett valamilyen gépsort, keverőt, amelyek naponta csupán néhány órát üzemelnek. Ez hihetetlen nagy amortizációs költséget, és teljesen felesleges beruházást jelent. Nagy valószínűséggel ez is megjelenik abban az eladósodottságban, ami főként a kistermelőknél okoz gondot. Hiszen fajlagosan náluk jelentkezik nagyon nagy és nagyon elhúzódó költségként egy-egy ilyen beruházás, nem a nagytermelőknél.

Sok a bizonytalanság

Hogyan lehet megoldani a prob­lémákat? Az biztos, hogy külön-külön nem lehet ezeket a hiányosságokat kezelni. Ha a problémahalmaz egy-két elemét kiragadjuk, és azon próbálunk javítani, maximum a tűzoltásig jutunk, az ágazat életben tartását, fejlesztését így biztos, hogy nem lehet elérni.

Négy éve folyamatosan emelkedik az elfogyasztott tojás mennyisége nálunk, 2018-ban 238 tojásnál tartottunk, de a magyar piacban benne van, hogy egy átlagos fogyasztó évente akár 270-280 tojást is elfogyasszon.

1989-ben, a csúcsévben még jóval 300 fölött volt, pontosan 389 db fejenként! Vagyis az egy főre jutó fogyasztásban hatalmas ingadozás volt az elmúlt harminc évben, és a statisztikákból jól látható, hogy a három évtized alatt a hazai fogyasztás egyharmada eltűnt. Ezt azóta sem sikerült visszaszerezni. Ahhoz, hogy a vásárlói kedv növekedjék, olyan komplex fejlesztési, beavatkozási, támogatási rendszerre van szükség, ami együttesen, egymást erősítve próbálja az ágazat gondjait kezelni. Ezek között ki kell találni egy hatékonyabb marketinget, hogyan lehet fokozni a hazai tojáshoz való hűséget, választ kell adni arra, hogyan lehetne a technológiai megújulást végig vinni, és jövőképet kellene kínálni a termelőknek. Hatalmas gond az, hogy az Európai Unió szabályai folyamatosan szigorodnak, az állatjóléti, az állategészségügyi, a technológiai előírások, követelmények állandóan változnak. Sokan azt mondják, hogy a ketreces tartás napjai meg vannak számolva, de arra sincs egyértelmű válasz még, hogy mi jön, mi jöhet helyette.

A termelők többsége ebben a pillanatban éppen ezért nem hajlandó beruházni. Azok a technológia lemaradások, amelyek most is tetten érhetők, és esetenként 20 évben is mérhetők, még éveken keresztül tovább romolhatnak. Emiatt tovább nőhet az ágazat lemaradása, és sajnos, azt sem tudni, mi lesz az eladósodott kistermelőkkel.

Az Európai Unióban a tojástermelés igen koncentrált, a termelés háromnegyedét hét ország állítja elő. Magyarország nem egész 2 százalékát adja az összes termelésnek, ami azt jelenti, hogy ezen a piacon mi nem vagyunk meghatározóak, hozzánk begyűrűzik mindaz, ami árakban, termékben és tendenciában az európai piacon kialakul. Ráadásul a tojáselő­állítás átlagos önköltségét vizsgálva még az unió sincs igazán jó helyzetben.

A termelési költség 16 százaléka környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági előírásokhoz kapcsolódik, vagyis ha a vámok is megszűnnek, az unióban termelt tojás, csak az unió belső piacán lesz versenyképes.

A globális piacon pedig olyan versenytársak teremnek szinte a semmiből, mint Ukrajna, ahol 2015-től megnégyszerezték a termelést. Közben az uniós termelőknek ott vannak az állatjóléti, állategészségügyi, környezetvédelmi előírások, amelyek az ukrán, indiai, argentin stb. beszállítót nem kötik. Ukrajna bizonyítja, hogy akár három év elegendő ahhoz, hogy szinte kezelhetetlen tojáshelyzet alakulhasson ki az unió piacán.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Drogbáró "kis" házikedvenceiből inváziós vízilovak

Hatalmas károkat okoznak Escobar magán állatkertjének a vízilovai, ezért a sterilizálásuk mellett döntöttek. A szakértők szerint lehetséges, hogy így sem tudják majd kordában a populáció növekedését.

A Szent István Egyetem is segíti az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság munkáját

A Szent István Egyetem (SZIE) is felkerült az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nemzetközi listájára, az együttműködés értelmében az Egyetem több szakterületen is segíti az Európai Unió tudományos szervezetének munkáját.

A kelet-európai és a Balti országok kiállnak a Közös Agrárpolitikára fordítható források megtartása mellett

A kelet-európai és Balti országok mezőgazdasági miniszterei hétfőn Varsóban közös nyilatkozatban mondták ki, hogy az Európai Unió klímavédelmi vállalásainak teljesítéséhez elengedhetetlen a Közös Agrárpolitikára fordítható források szinten tartása.

Nemespapagájok két évtizede hazánkban

Mintegy húsz ével ezelőtt igen nagy lendületet vett a hazai díszállattenyésztés: hónapról hónapra érkeztek addig nálunk szinte ismeretlennek számító madár- és kisemlősfajok hazánkba, melyek tartása, tenyésztése nagy és izgalmas kihívást jelentett, még a tapasztalt szakemberek számára is. Ekkor tűntek fel a nemespapagájok is.

Drága sertéshús, mindenki spanyol barackot vesz - EU-s agrárpiaci helyzetelemzés

Megjelent a COPA-COGECA, az európai gazdák legnagyobb érdekképviseleti szervezetének 2020 februárjára vonatkozó piaci helyzetelemzése a sertéshús-, a zöldség- és gyümölcs-, valamint a borágazatra. A tanulmány fontos elemeit a NAK foglalta össze.

A magas díjak miatt csökkent az élelmiszerautomaták száma

Mintegy hatvan százalékára esett a korábbi harmincötezerről az elmúlt másfél évben az élelmiszerautomaták száma a Nemzeti Automata Szövetség (NASZ) adatai szerint, ezért többek között azt javasolják, hogy a felügyeleti díjat az online pénztárgépek adatátviteli díjával megegyező szintre mérsékeljék - írja hétfői számában a Magyar Hírlap.

Magyar részvétel a párizsi nemzetközi mezőgazdasági szakvásáron

Farkas Sándor, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese február 22-én Párizsban részt vett a nemzetközi mezőgazdasági szakkiállítás (SIA) megnyitóünnepségén, majd a francia állattenyésztési ágazat kiállítási standjainak megtekintésére szervezett hivatalos vásárbejáráson. Előzőleg kétoldalú egyeztetést folytatott az állattenyésztési ágazat előtt álló kihívásokról, a mezőgazdasági generációváltás és az öntözéses gazdálkodás jelentőségéről.

Száz éves a magyar óriásnyúl

Egy évszázaddal ezelőtt kezdődött el hazánkban az első világháború és a forradalmak okozta összeomlás eredményeképpen az a folyamat, melynek során kialakulhatott a magyar óriásnyúl. Eleink minden bizonnyal szívesen lemondtak volna róla, hiszen a nélkülözés, a kényszer szülötte.

Kevesebb élelmiszerhulladék

A Countdown áruházlánc által 2017-ben bevezetett The Odd Bunch kezdeményezés elindítása óta az új-zélandiak 500 tonna szépséghibás terméket fogyasztottak. Emily King élelmiszer-fenntarthatóság szakértő szerint a fogyasztóban a szabálytalan vagy torz formájú gyümölcsök fölkínálásán keresztül tudatosítható, hogy az étel tökéletes külleme nem létszükséglet.

Kell-e félnünk a madárinfluenzától? - Állatorvossal tisztázzuk a félreértéseket

A madárinfluenzát a híradásokból úgy ismerhetjük, mint a nagy tömegben tartott madárállományok betegségét. Sajnos azonban a kisgazdaságokban, vagy háztájiban tartott állatok ugyanúgy ki vannak téve a megbetegedésnek, mint nagyüzemekben tartott társaik.