0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A nagyvad válogató vadászatának jelentősége

A hazai nagyvadállománnyal való gazdálkodás kiemelt feladata a vadgazdálkodásnak. Mennyiségben és minőségben is az élőhely adottságaihoz igazodó állományfenntartás a cél. A válogató vadászat mindkét nem esetében elengedhetetlen, azonban a vadgazdálkodók nagyobb hangsúlyt fektetnek a hím egyedek szelektálására, mint a tarvad esetében, pedig az utód mindkét nem genetikáját örökli.

A válogató vadászatnak két fő alappillérét különböztetjük meg. Eszerint olyan szinten kell szabályozni az állomány nagyságát, hogy az az élőhely károsítása nélkül valósuljon meg; valamint a vadászat eszközeivel javítsuk, illetve őrizzük az állomány minőségét, arra törekedve, hogy a gyengébb képességű, kevésbé fejlődő, beteg állatokat kiemelve az állományból, növelje az erősebb, jobb képességű egyedek életfeltételeit.

A hímek esetében a fejdísz elsődleges kritériumi szempontnak tekinthető.

Az agancs és a szarv minősége (nagysága, fejlődése) a válogató vadászat során kiemelt jelentőséggel bír. Mint másodlagos nemi jelleg kifejezői, a szervezet luxusproduktumának mondható. Azonban a vadgazdálkodó észreveheti és figyelemmel követheti, ha az állomány agancs-, szarvminősége és fejlődése megáll, vagy visszamarad. Ennek az élőhelyen fellelhető szűk táplálék, folytonos zavarás, állománysűrűség, életkor és kondíció, esetlegesen betegségek megjelenése is lehet az eredője.

Hibás agancsú, szarvú egyedeknek tekintjük azokat a bikákat, bakokat vagy kosokat, melyek nem a fajra jellemző formát mutatnak, illetve az adott élőhelyfeltételek mellett, azonos korcsoporton belül, az átlaghoz viszonyítva lényeges eltérést mutatnak.

A válogató vadászat során kiemelt figyelemmel kell eljárni a jó képességű, kímélendő egyedekkel szemben. A fajra jellemző „golyóérett” kor előtti elejtésük komoly vadgazdálkodási szakmai hibának minősül. Golyóérettet értünk az alatt (mely vadásznyelvi kifejezés a vadászok között igen megosztó), amikor az egyed elérte azt az életkort, ami faji és élőhelyi adottságának megfelelően a legjobb agancsot/szarvat fejlesztette. Ezt kulminációs kornak nevezzük. Ezután az egyed fejdíszének minősége alábbhagy, és egyre gyengébb, kisebb agancs/szarvat épít, ezek pedig a visszarakás jelei.

A tarvad esetében is szükséges elvégezni a válogató vadászatot.

Az egyed faji jellemzőihez és korához képest kisebb testű, gyenge, senyves egyedeket szintén ki kell venni az állományból, hogy az utódok a legkiválóbb géneket örököljék és vigyék tovább. Erre sajnos kevesebb hangsúlyt fektetnek a gazdálkodók, pedig éppoly jelentőséggel bír, mint a hímivarú egyedek válogató vadászata.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu