A szakág alapjaival az ország számos pontján megismerkedhetnek a gyerekek, hiszen minden megyében vannak olyan szakemberek, akik kifejezetten díjugratással foglalkoznak, s biztosítani tudják az ehhez a szükséges „stábot”, illetve infrastruktúrát. A tanítványok esetében alsó korhatár nincs; a hangsúly az életkoruk helyett sokkal inkább fizikális állapotukon van. Értelemszerűen különböző adottságokat kíván a lovastól egy póni és egy ugróló irányítása.
Ami ugyanakkor általános érvényű: legalább kétévnyi tanulási idő szükségeltetik ahhoz, hogy egy lovaglással ismerkedő gyermek eljusson odáig, hogy rajtengedély-vizsgát tehessen. Ez a feltétele annak, hogy egy lovas hivatalos díjugrató versenyen vegyen részt.
A tapasztalatok egyébként azt mutatják, a gyerekek többsége tizenkét-tizenhárom éves koruk között kezdik a versenyzést, s ahogy a többi szakágban, úgy díjugratásban sincsenek nemek szerint elkülönítve.
Játékból versenysport
Általánosságban elmondható, a tíz-tizenkét éves korú gyerekek számára a díjugratás még inkább játék, mintsem versenysport. Aki azonban komolyabban szeretne foglalkozni e sporttal, annak érdemes hetente két-három, adott esetben négy edzéssel számolni. Ezek különböző intenzitású foglalkozásokat jelentenek: akad, amikor komolyabb igénybevételnek van kitéve a lovas, máskor „csupán” az a cél, hogy eltöltse az idejét a ló nyergében.
Szükség van továbbá egy kényelmes nyeregre, illetve kantárra és lábvédőre is – ha a gyermeknek komoly tervei vannak a sporttal, akkor érdemes utóbbiakat is megvásárolni. Ezeken túl persze rengeteg kiegészítő felszerelés kapható, kezdve azoktól, melyek a ló ápolását szolgálják, egészen a tartástechnológia, illetve a szállítás során használatos eszközökig. Beszerzésük kapcsán mindenképp érdemes a fokozatosság elvét követni.
Megmérettetések országszerte
Az időre menő, akadályok leküzdésére irányuló lovaglás rendkívül élvezetes versenyeket eredményez, amelyekből bőségesen akad országszerte. Míg például lovastusa szakágban évente három-öt alkalommal indulhat versenyen egy ló, addig a díjugratók versenynaptára az egész évet lefedi. Noha a „csúcsot” a nyári, szabadtéri szezon jelenti, fedett pályán is bőven akadnak megmérettetések.
2019-ben eddig 40 ezernél is több start volt díjugratásban, ez jóval több, mint például öt évvel ezelőtt volt.
Számos regionális verseny van országszerte, továbbá a Díjugrató Szakág és a Szabadidőlovas Szakág szervezésében hétvégente több helyszínen zajlanak azok a felkészítőversenyek is, melyekre már ötven centiméteres akadálymagasságtól is nevezhetnek a gyerekek.
Fényes jövőkép
Mostanra átalakult a hazai versenyszervezés rendszere: a számos díjugrató-viadalt a korábbi évektől eltérően kevesebb, ugyanakkor lényegesen fejlettebb infrastruktúrával rendelkező helyszíneken rendezik. Ugyanakkor nemcsak a pályák, hanem
Ez is mutatja, hogy nemcsak a mennyiség, hanem a minőség szempontjából is fejlődő szakágról beszélhetünk. Mindemellett a versenyzőink között is sokan vannak, akikre büszkék lehetünk, s akik példaként szolgálhatnak a lovaglással ismerkedő gyerekek számára is. A húszéves, kiskunhalasi Weinhardt Virág tízévesen kezdett versenyezni, mostanra pedig a fiatal lovas válogatott egyik legjobbja lett, korosztályában Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet is szerzett már. A fiatal lovas családjában senki nem foglalkozott előtte díjugratással, de mivel neki igencsak megtetszett a szakág, éveken át, télen-nyáron nagy energiát fektetett az edzésekbe, ennek pedig meglett a gyümölcse.