Back to top

Diákhumor, diáktréfa: hattyútollazás és tóbiásozás

A diákságra általánosan jellemző a jókedv, a humorosság, a szellemesség, amelyek a diáktréfák, diákcsínyek alapját és lényegét is megjelenítik egyben. Így volt ez Selmecbányán és Sopronban is. A város elzártsága, a hallgatók kivételezett társadalmi helyzete gyakran szolgált táptalajul a humornak, ami néha polgárpukkasztónak is bizonyult, de a helyiek mindig éltek a megbocsájtás lehetőségével.

Ha valaki föllapozza Ruzsinszky László 1930 körül megjelent, a selmeci-soproni diákéletről szóló Tempus című regényét, akkor abban ezt olvashatja:

„Az Orsolya-téren Bagó a hattyú nyakába ült és ott siratta a selmeci hagyományokat.”

A hattyú, ez a kopott kőmadár viszont emberemlékezet óta Sopronban, a Hunyadi János utca és a Béke út találkozásánál kiszélesedő kis terecskén, az úgynevezett KISZ-ház előtt áll. Hogyan került az Orsolya térre a hattyú, és hogyan kezdődött a feltollazások sora? A Soproni Városszépítő Egyesület az 1910-es években fejezte be a város tereinek, utcáinak fásítását, és ezután új feladatokat keresett és talált: „A német hangulatú kisvárosok dísze, a szobrokkal ékes közkút eleddig hiányzott a városból.”

A Széchenyi térre tervezték ezt a kutat, de az I. világháború kitörése miatt jelentősen tolódott a pályázati kiírás. Aztán a nyolc beküldött pályaműből Wasata Józsefé győzött, ő álmodta meg a hattyút.

A város engedélyezte a kút elkészíttetését, felállítását és ehhez 400 korona támogatást is adott. (A hallgatóság rögtön összehasonlítást tehetett, 400 koronáért akkoriban 13 hektoliter rumot lehetett vásárolni!) Azonnal munkához fogtak, a követ a közeli Szent Margit-bányából hozták, és az elkészült szobrot az Orsolya téren állították föl, ahol még víz is csobogott belőle. Bagó tehát így mászhatott fel itt a hattyúra. 1929 májusában a Városszépítő Egyesület javaslatára helyezték át mai helyére a hattyút, mert az Orsolya térre méltóbb köztéri szobrot találtak.

Emlékezetes történetek

Hattyútollazás az éj leple alatt
Hattyútollazás az éj leple alatt
A hattyútollazásnak két ismert története is van,

Az egyik krónikása Nemky Ernő professzor, a Növénytani Tanszék korábbi vezetője, aki hallgatóként és aktív részvevőként élte meg először ezt a különleges eseményt.

A nagy gazdasági válság idején, 1932 júniusának első vasárnapján érkezett Sopronba az első, úgynevezett filléres gyorsvonat. A jármű működtetésének célja az idegenforgalom fellendítése volt, az egész város készült a vendégek fogadására. A főiskolások („fősik”) a szombat esti sörgyári szakesten elhatározták, hogy ők sem maradnak ki ebből, és kiötlötték, hogy meglepik a vendégeket.

Párnát, lisztet szereztek, csirizt készítettek, és az éj folyamán a tréfás kedvű hallgatók föltollazták a hattyút.

A krónikás szerint ez remekül sikerült, aztán hajnalban kíváncsiságból kisétált a hattyúhoz, amely mellett egy marcona rendőr silbakolt, míg két városi alkalmazott éppen a tollakat sikálta a kőmadárról. Nemky professzor úgy zárta le az elbeszélést, hogy ellentétben velük, „a rendőrségnek nem volt humorérzéke!”

A másik történet Vendel Miklós professzorral, a geológia kérlelhetetlen tanárával kapcsolatos. (Böszörményi Nagy Károly adjunktusa, alias Dzseki bácsi, akiről külön részben emlékezünk majd meg, lakonikus tömörséggel így jellemezte főnökét: „Annyi volt benne a romantika, mint kénsavban a C-vitamin.”) Vendel professzor a hattyút őrző kis tér sarkán lévő, ma is változatlan formában álló házban lakott, és mivel akkoriban még nem volt meg a KISZ-ház, az egyetemi dolgozószobájából a házára és a hattyúra is odalátott. A professzor éppen vizsgáztatott. A vizsgán nyöszörgött a delikvens, vizsgáztatója kinézett az ablakon és a következőket mondhatta:

„Fiam, maga akkor megy át nálam, ha a hattyú kitollasodik!” Elégtelen. „Jó szerencsét!” A hallgató, hol máshol, mint a kocsmában szomorkodva, társai segítségével megtalálta a megoldást: párna, liszt, csiriz, és a hattyút az éj leple alatt feltollazták.

Állítólag a pótvizsgán meglágyult Vendel Miklós professzor szíve, és átengedte a leleményes hallgatót.

A diákok legendát faragtak a hattyútollazásból, és azóta minden évben a korsó- és szalagavató szakest szünetében megismétlik a kopott kőmadár kitollasítását, miközben a Vaski László és Farkas Ágnes egykori hallgatók által 1992-ben szerzett Hattyútollazó nótát éneklik.

Karnevál

Selmecen és a közeli Kisiblyén, a majálisok színhelyén az akadémisták gyakorta rendeztek maskarafelvonulásokat. De ezek a vidám felvonulások hosszú ideig elváltak a komoly ballagástól, a valétálástól. A későbbiekben a valétamenet végén piros frakkot öltő, fehér cilindert viselő hallgatók is megjelentek, akik azért öltöttek furcsa ruházatot, hogy jelezzék, a bursch élettől meg kell válniuk, és azt a filiszterséggel kell felcserélniük.

Karnevál az 1980-as években
Karnevál az 1980-as években

A főiskola Sopronba való áttelepülése után, a valétálás komoly és ünnepélyes aktusa tovább fajult,

a menet végén a helyi személyeket és fonákságokat kifigurázó, szellemes ötletek alapján jelmezekbe öltözött hallgatók vonták magukra a figyelmet.

A valétálás e maskarás részét a tanárok sem nézték jó szemmel. Sokak nemtetszésének tudható be, hogy a maskaramenet később elvált a valétálástól, és karnevál néven ugyanannak a napnak délutánján, 3 órakor az egyetemtől indulva, és a soproni Várkerületen végig haladva nevettette meg a polgárságot. Sajnos az utóbbi bő egy évtizedben elmaradt a karnevál, amellyel nemcsak a selmeci-soproni hagyományőrzés lett szegényebb, hanem a város polgárainak életéből is hiányzik egy vidám, a hallgatóság szellemességét bizonyító szokás.

A maskaramenet néhány résztvevője
A maskaramenet néhány résztvevője

A maskarafelvonulásnak, a karneválnak következménye egyébként a hazai közép- és felsőfokú tanintézetekbe bevonult úgynevezett vidámballagás. Az utolsó tanítási napon a búcsúzó évfolyamok vicces öltözékekben bolondoznak iskolatársaikkal, végiglátogatva az iskolai termeket és a környék nevezetesebb intézményeit.

Tóóóbiás!

Tóbiásozást megörökítő képeslap
Tóbiásozást megörökítő képeslap
Selmeci eredetű szokás, hogy éjjel a mulatozásból, szakestélyről hazafelé tartva a szétvált csoportok tóbiásoznak. Selmecen és Sopronban is Tóbiásnak csúfolták a rendőröket, és ezen alkalmakkor a hallótávolságban lévő hallgatói csoportok (az úgynevezett alvég és felvég) egymásnak feleselve rákezdték: „Éliás! – Tóbiás! – Mit csinálsz? – Csinálom a csizmám, csizmám, csizmám.”

A későbbi feleselgetésnél a versike utolsó sorát mindig helyben találják ki, amely az adott helyzettől, a hallgatói leleményességtől függ.

Ha a rendőrök megjelennek a színen, akkor az adott csoport menekülőre fogja, de közben megszólal a másik csoport tóbiása, majd az elmenekültek a város más helyéről ismét rázendítenek a nótára, így téve bolonddá a csendzavarás miatt fellépő rendőröket.

Bartha Dénes

(A következő részben Steingrube Nakközséget mutatja be a szerző.)

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vendég a tundrákról - A kis sólyom

A kis sólyom – vagy, ahogy korábban hívták, törpe sólyom – hegyes szárnyú, gyors röptű madár. A kiszínezett öreg hím nagyon szép, fejtetője sötét palaszürke finom fekete vonalkákkal, háta, felső farkfedői, valamint válltollai palakékek, faroktollai hamvas szürkék csúcsukon keskeny fehér végszalaggal, előtte széles, fekete harántsávval.

Kutyafogat a Mátrában

Őszi színeit öltötte magára a Mátra. Az erdő sárgán hullámzik a hegyek-völgyek vonulatán, amíg a szem ellát. A megnyugtató csöndben különös hang üti meg a fülemet Mátrafüredhez közeledve. Kutyaugatás; de nem egy, nem kettő. Hamarosan kiderül, hogy harminckilenc kutya kelti a hangzavart. A kutyák körül Hering Tamás serénykedik, ugyanis túrázókat vár.

Speciális kiadványokkal is segíti a szakmai szereplőket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara speciális, ingyenes szakmai kiadványokkal is segíti a mező- és az erdőgazdálkodással foglalkozókat, valamint az élelmiszeriparban tevékenykedőket.

Komposztálható címke

A Label Pro Industries és a Fruit Label Pro által együttesen gyártott Bio-Label vezető szerepet tölt be Dél-Afrikában a komposztálható gyümölcscímkézés területén. Az élelmiszerbiztonsági kritériumoknak is megfelelő címke, amelyet a TÜV Austria „OK Compost” jelöléssel minősített, olyan cellulózból készül, amelynek alapanyaga fenntarthatóan művelt erdőgazdaságokból kerül ki.

Egy jó hangutánzó kakadu – Viszonylag könnyen tenyészthető

A fehérbóbitás kakadut gyakran az angol szakzsargonból átvett elnevezése alapján csak umbrella-nak nevezik. Jelentése ernyő, mely az akár diadémra is emlékeztető bóbitára utal, melyet a madár akkor nyit ki, ha ideges, vagy ha párjának kedveskedni próbál. Olykor a kézszelíd állatok is kinyitják tolldíszüket.

A multifunkcionális erdők lehetnek a kulcs az EU éghajlati és biodiverzitási célkitűzéseinek eléréséhez

Négy, az EU erdésztársadalmát képviselő szervezet „Lássuk a fáktól az erdőt - az EU erdőinek multifunkcionális szerepe” címmel január 21-én szakmai napot szervezett az Európai Parlamentben. Az esemény a multifunkcionális erdőknek az EU éghajlati és biodiverzitási célkitűzéseihez való jelentős hozzájárulásával foglalkozott.

Az ausztrálok „balkáni gerléje”

A balkáni gerle hazánkban ma az egyik leggyakoribb galambféle – úgy a városokban, mint a vidéki portákon gyakorta megtelepszik, s akár még az enyhébb teleken is nevel fiókákat.

Bagolylesre készülj! - Hétvégén bagolyszámlálás

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület országos erdei fülesbagolytelelőhely-felmérést hirdet. A január 24-én kezdődő péntektől hétfőig tartó akció célja az erdei fülesbagoly védelme.

Egy eltűnt madarunk

A kövirigó hazánkba április első felében érkezett haza hajdan Afrikából, de egyes öreg hímek kivételesen már március végén megjelentek. Szinte valamennyi kőbányában ott voltak, a nagyobbakban akár 3-4 pár is költött, s a hímek a revírek határain nem egyszer verekedtek egymással. Ezeket a revírharcokat többnyire az érkezést követő napokban lehetett megfigyelni.

Félre az előítéletekkel! - A pecsenyegalambok húsának fontosabb jellemzői

Napjainkra a galambhús lényegében eltűnt az átlag­ember asztaláról, pedig ahhoz, hogy húsgalambokat tenyésszünk, és ízletes galambhúst fogyaszthassunk, sok ember számára még ma is adottak a lehetőségek.