Back to top

A többször újra felfedezett madár

Az arák jelenleg legritkább faja a többször eltűnt, majd újra felfedezett madár, a spix ara (Cyanopsitta spixii). Leírása nem sokkal az európaiak megérkezése után egy portugál természettudományos műben már megjelent. Úgy a vadonélő példányok, mint a fogságban tenyésztettek története nagyon érdekes.

A madár a másik három kékszínű arafaj (a jácintkék ara, Lear ara, tengerkék ara) mellett a legkisebb 56 cm körüli hosszával és 350 g körüli tömegével. Már az 1600-as években találtak az európai utazók fogságban tartott szelíd példányokat az őslakosoknál. A faj mindig is a mai Brazília területén élt, néhány, egymástól elkülönült országrészen. Sosem volt gyakori, ezért előfordulásait, megfigyeléseit egyedre pontosan feljegyezték. 1819-ben Spix, akiről a fajt elnevezték, egy expedíció során gyűjtötte az első példányokat, amelyek később múzeumi darabok lettek, ezek adatait felhasználva írták le a fajt a tudomány számára. A madár különösen kedveli a Mauritia pálma termését. A múlt századfordulón a különböző expedíciók során végzett megfigyelések szerint nem élt vadon több 30 párnál.

Sikerek Katarban

Madarunk a törpearák legnagyobb faja, és úgy viselkedése, mint megjelenése nagyon hasonlít a másik különleges törpearafajra, a vöröshasú törpearára (Ara manilata). Hosszú, keskeny szárnyai és hosszú lépcsőzetes farka kitartó, hosszú távú repülésekre teszi alkalmassá.

Kelet-Brazíliában elsősorban a szárazabb, erdős területeken él, aminek a tenyésztésében is fontos szerepe van.

A faj tanulmányozásában a Habsburg-ház tagjainak is szerepe volt. Mária Leopoldina Habsburg-Lotharingiai hercegnő a brazil trónörököshöz ment férjhez, és Brazíliába érkezése után egy több ezer mérföldes kutató- és gyűjtőutat tettek a brazil vadonba, melynek során kb. 350 madárfajt gyűjtöttek és adtak át különféle múzeumoknak.

A spix arát már akkoriban is vadászták, főleg húsáért, és fiókáit is gyűjtötték kereskedelmi célokra. Egy ideig újabb példányát senki nem figyelte meg hitelt érdemlően, majd néhány évtized elteltével ismét voltak észlelések, és ekkortól néhány egyedük madártenyésztőkhöz került Brazíliába és az Egyesült Államokba. Ezekben az években érkeztek példányok Európa különböző állatkertjeibe is, pl. Nápolyba, Rómába, Bécsbe, valamint Európán kívüli területekre is. A behozatal nem haladta meg összességében a tízes nagyságrendet.

Első fogságban való tenyésztése Brazíliában sikerült, nyilván a helyi tápláléknak és környezeti hatásoknak köszönhetően.

A befogott madarak tartása illegális volt egészen a CITES-egyezmény létrejöttéig, amely a meglévő példányokat legalizálta. Európai állatkertekben eleinte nem járt sikerrel a tenyésztésük. Ebben az időben élőhelyükön kívül a kanári-szigeteki Loro parkban, valamint két svájci magántenyészetben fordult elő. Később legnagyobb állománya (9 példány, amiből 3 tenyésztett volt) Antonio de Dios Fülöp-szigeteki tenyészetében volt megtalálható. Közben a faj igényeit jobban megismerve mindegyik említett helyen születtek tenyésztési eredmények. Például a Loro parkban akkor kezdtek szaporodni, amikor az összes növényt eltávolították röpdéjükből, ezáltal szárazabb környezetet hoztak létre. A tenyésztésben nagy fellendülést hozott, amikor a Katarban található Al Wabra Wildlife Preservation megszerezte a madarak jelentős hányadát, emellett a legkiválóbb szakembereket, állatorvosokat, tenyésztőket alkalmazta.

Remény a túlélésre

Mivel a hím madarak közt sok volt a terméketlen, kidolgozták a faj mesterséges termékenyítését, amit azóta már több papagájfajnál alkalmaztak. A szaporulat megugrott, viszont sajnos, a genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy az összes madár nagyon közeli rokon, valószínű, hogy ugyanannak a párnak leszármazottai.

Egy súlyos egészségügyi probléma is fellépett, a feltehetően vírus okozta mirigyes gyomor-dilatációs szindróma, amely ennél a fajnál főként a központi idegrendszert támadja meg.

A tojások fertőtlenítésével, géppel keltetésével a fertőzési ciklust sikerült megszakítani. Ennek és a mesterséges termékenyítésnek köszönhetően a fogságban élő madarak száma elérte a 150 példányt. Eközben élőhelyén utoljára 2000 környékén láttak egy példányt, amely jobb híján egy manilátával állt párba. Ebből a frigyből termékeny tojások igen, fiókák nem „születtek”. Majd ezt a példányt sem látták többet, így a fajt a vadonban kihaltnak nyilvánították. Azóta innen-onnan felröppentek hírek, hogy látták egy-egy egyedét, de bizonyítani nem tudták.

Közben viszont a németországi székhelyű ACCPT vezetésével létrejött egy program a faj fogságban élő állománya egy részének visszatelepítésére, amelyben a brazil kormány, a Loro Park Alapítvány, az Al Wabra, valamint magánszemélyek is részt vesznek.

Első körben az alkalmazott módszert a vörös­hátú törpearákkal fogják kipróbálni. Egy megvásárolt területen először zárt térben hozzászoktatják a madarakat a helyi körülményekhez és táplálékhoz, majd fokozatosan szüntetik meg az emberi gondoskodást. Reméljük, sikerrel járnak, ami szerintem javarészt attól fog függeni, hogy mennyire tudják a madarakat megvédeni az orvvadászoktól, csempészektől.

Dr. Dankó István

profidog@t-online.hu

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az alkalmazkodás nagymesterei

A magyar erdők sok millió egérnek adnak otthont a Kárpát-medencében. Az óvilágban előforduló 542 egérformából nálunk kilenc honos (köztük patkányok is vannak), az erdei egereknek pedig csak négy faja él hazánkban. Mégis nagy szerepet töltenek be a magyar vadonban, már csak azért is, mert sok ragadozónak biztosítanak táplálékot.

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

Továbbra is zárva Németország legnagyobb húsfeldolgozója, egyre zsúfoltabbak az állattartó telepek

Válságtanácsot szorgalmaz a szövetségi állatorvosi kamara, mivel továbbra sem folyik termelés a Tönnies koronavírus-gócponttá vált üzemében, így napi több tízezer darabbal csökkent Németország vágóhídi kapacitása. Sürgősen megoldást kell találni az állattartó gazdaságok és az állatok érdekében – hívják fel a figyelmet.

Genetikusok célkeresztjében a magyar mudik bundája

A magyar kutyafajták közé tartozó mudik örök kíváncsi, rendkívül tanulékony ebek. Megragadó egyéniségük mellett bundájuk változatos színe és mintázata is különlegessé teszi őket, méghozzá nemcsak a kutyatartók, de a genetikusok számára is.

Kőporral hintenék be a földeket, hogy megkössék a szén-dioxidot

A tudósok szerint rövid távon így lehetne megakadályozni a legjobban a szén-dioxid légkörbe kerülését, amíg a fosszilis tüzelőanyagok égetésével le nem állunk. Ráadásul a legnagyobb kibocsátó országokban rejlik a legnagyobb potenciál az eljárásban.

Csömödéri Állami Erdei Vasút: Ábel hétvégén útnak indul

A ZALAERDŐ Zrt. erdei vasúthálózata 109 kilométeres hosszúságban szeli át a göcseji dombokat, 32 kilométeren – Lenti és Kistolmács között – kirándulókat is szállít.

Egy innovatív erdőgazdaság

A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt-nél minden terítékre kerül, ami fásszárú növény. A társaságra a nyitottság, a kísérletező szemlélet jellemző. Fontos, hogy a kutatóintézetük gyakorlati célokat szolgáljon. Csak olyan témákat tűznek zászlajukra, amelyeknek kézzelfogható eredménye, gazdasági haszna is lesz.

Gyógynövények a nyári időszakban

Nyáron megannyi vadon termő gyógynövényt gyűjthetünk, melyeket aztán a legkülönfélébb célokra használhatunk fel. Íme néhány példa.

AM-államtitkár: több mint 22 milliárd forintért zajlanak ökoturisztikai fejlesztések

Több mint 22 milliárd forintért zajlanak állami, ökoturisztikai fejlesztések az erdőgazdaságoknál - mondta az Agrárminisztérium (AM) erdőkért és földügyekért felelős államtitkára szerdán a Baranya megyei Orfűn.

A nyári aratás időszakában különösen fontos az ASP elleni védekezés

A nyári mezőgazdasági munkálatok indulása fokozott körültekintést követel a sertéstartóktól is. A vírus ugyanis akár közvetett érintkezéssel, így a földekről betakarított terményekkel és eszközök közvetítésével is bekerülhet a telepekre.