Back to top

A többször újra felfedezett madár

Az arák jelenleg legritkább faja a többször eltűnt, majd újra felfedezett madár, a spix ara (Cyanopsitta spixii). Leírása nem sokkal az európaiak megérkezése után egy portugál természettudományos műben már megjelent. Úgy a vadonélő példányok, mint a fogságban tenyésztettek története nagyon érdekes.

A madár a másik három kékszínű arafaj (a jácintkék ara, Lear ara, tengerkék ara) mellett a legkisebb 56 cm körüli hosszával és 350 g körüli tömegével. Már az 1600-as években találtak az európai utazók fogságban tartott szelíd példányokat az őslakosoknál. A faj mindig is a mai Brazília területén élt, néhány, egymástól elkülönült országrészen. Sosem volt gyakori, ezért előfordulásait, megfigyeléseit egyedre pontosan feljegyezték. 1819-ben Spix, akiről a fajt elnevezték, egy expedíció során gyűjtötte az első példányokat, amelyek később múzeumi darabok lettek, ezek adatait felhasználva írták le a fajt a tudomány számára. A madár különösen kedveli a Mauritia pálma termését. A múlt századfordulón a különböző expedíciók során végzett megfigyelések szerint nem élt vadon több 30 párnál.

Sikerek Katarban

Madarunk a törpearák legnagyobb faja, és úgy viselkedése, mint megjelenése nagyon hasonlít a másik különleges törpearafajra, a vöröshasú törpearára (Ara manilata). Hosszú, keskeny szárnyai és hosszú lépcsőzetes farka kitartó, hosszú távú repülésekre teszi alkalmassá.

Kelet-Brazíliában elsősorban a szárazabb, erdős területeken él, aminek a tenyésztésében is fontos szerepe van.

A faj tanulmányozásában a Habsburg-ház tagjainak is szerepe volt. Mária Leopoldina Habsburg-Lotharingiai hercegnő a brazil trónörököshöz ment férjhez, és Brazíliába érkezése után egy több ezer mérföldes kutató- és gyűjtőutat tettek a brazil vadonba, melynek során kb. 350 madárfajt gyűjtöttek és adtak át különféle múzeumoknak.

A spix arát már akkoriban is vadászták, főleg húsáért, és fiókáit is gyűjtötték kereskedelmi célokra. Egy ideig újabb példányát senki nem figyelte meg hitelt érdemlően, majd néhány évtized elteltével ismét voltak észlelések, és ekkortól néhány egyedük madártenyésztőkhöz került Brazíliába és az Egyesült Államokba. Ezekben az években érkeztek példányok Európa különböző állatkertjeibe is, pl. Nápolyba, Rómába, Bécsbe, valamint Európán kívüli területekre is. A behozatal nem haladta meg összességében a tízes nagyságrendet.

Első fogságban való tenyésztése Brazíliában sikerült, nyilván a helyi tápláléknak és környezeti hatásoknak köszönhetően.

A befogott madarak tartása illegális volt egészen a CITES-egyezmény létrejöttéig, amely a meglévő példányokat legalizálta. Európai állatkertekben eleinte nem járt sikerrel a tenyésztésük. Ebben az időben élőhelyükön kívül a kanári-szigeteki Loro parkban, valamint két svájci magántenyészetben fordult elő. Később legnagyobb állománya (9 példány, amiből 3 tenyésztett volt) Antonio de Dios Fülöp-szigeteki tenyészetében volt megtalálható. Közben a faj igényeit jobban megismerve mindegyik említett helyen születtek tenyésztési eredmények. Például a Loro parkban akkor kezdtek szaporodni, amikor az összes növényt eltávolították röpdéjükből, ezáltal szárazabb környezetet hoztak létre. A tenyésztésben nagy fellendülést hozott, amikor a Katarban található Al Wabra Wildlife Preservation megszerezte a madarak jelentős hányadát, emellett a legkiválóbb szakembereket, állatorvosokat, tenyésztőket alkalmazta.

Remény a túlélésre

Mivel a hím madarak közt sok volt a terméketlen, kidolgozták a faj mesterséges termékenyítését, amit azóta már több papagájfajnál alkalmaztak. A szaporulat megugrott, viszont sajnos, a genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy az összes madár nagyon közeli rokon, valószínű, hogy ugyanannak a párnak leszármazottai.

Egy súlyos egészségügyi probléma is fellépett, a feltehetően vírus okozta mirigyes gyomor-dilatációs szindróma, amely ennél a fajnál főként a központi idegrendszert támadja meg.

A tojások fertőtlenítésével, géppel keltetésével a fertőzési ciklust sikerült megszakítani. Ennek és a mesterséges termékenyítésnek köszönhetően a fogságban élő madarak száma elérte a 150 példányt. Eközben élőhelyén utoljára 2000 környékén láttak egy példányt, amely jobb híján egy manilátával állt párba. Ebből a frigyből termékeny tojások igen, fiókák nem „születtek”. Majd ezt a példányt sem látták többet, így a fajt a vadonban kihaltnak nyilvánították. Azóta innen-onnan felröppentek hírek, hogy látták egy-egy egyedét, de bizonyítani nem tudták.

Közben viszont a németországi székhelyű ACCPT vezetésével létrejött egy program a faj fogságban élő állománya egy részének visszatelepítésére, amelyben a brazil kormány, a Loro Park Alapítvány, az Al Wabra, valamint magánszemélyek is részt vesznek.

Első körben az alkalmazott módszert a vörös­hátú törpearákkal fogják kipróbálni. Egy megvásárolt területen először zárt térben hozzászoktatják a madarakat a helyi körülményekhez és táplálékhoz, majd fokozatosan szüntetik meg az emberi gondoskodást. Reméljük, sikerrel járnak, ami szerintem javarészt attól fog függeni, hogy mennyire tudják a madarakat megvédeni az orvvadászoktól, csempészektől.

Dr. Dankó István

profidog@t-online.hu

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Bagolylesre készülj! - Hétvégén bagolyszámlálás

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület országos erdei fülesbagolytelelőhely-felmérést hirdet. A január 24-én kezdődő péntektől hétfőig tartó akció célja az erdei fülesbagoly védelme.

Megkezdődött a balatoni nádaratás, de a tervezett mennyiséget évek óta nem érik el

Megkezdődött a balatoni nádaratás, a tervek teljesítését azonban hátráltatja, hogy a tó nem fagyott be, és a vízügynek nincs saját aratógépe, a vállalkozók részéről pedig csekély az érdeklődés - tájékoztatta Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője az MTI-t hétfőn.

Melyek a legfontosabb globális kockázati tényezők?

A svájci Davosban ma megkezdődik az 50. Világgazdasági Fórum, amelyen az egyik legfőbb téma a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni küzdelem lesz, egy egységes és fenntartható világ felépítésének lehetőségeiről cserélnek véleményt a kormányok nemzetközi szervezetek, az üzleti élet és a civil társadalom képviselői.

Egy eltűnt madarunk

A kövirigó hazánkba április első felében érkezett haza hajdan Afrikából, de egyes öreg hímek kivételesen már március végén megjelentek. Szinte valamennyi kőbányában ott voltak, a nagyobbakban akár 3-4 pár is költött, s a hímek a revírek határain nem egyszer verekedtek egymással. Ezeket a revírharcokat többnyire az érkezést követő napokban lehetett megfigyelni.

Az olasz maffiánál kötöttek ki az EU-s agrártámogatások

Eurómilliókat markolt fel uniós agrártámogatásokból az olasz maffia két klánja. A helyi rendőrség a múlt héten 94 embert vett őrizetbe.

Magyarország elkötelezett a balkáni térségek csatlakozásának és fejlesztésének támogatásában

Nagy István agrárminiszter részt vett a Nyugat-Balkáni Vidékfejlesztési miniszteri konferencián, a Berlini Agrárminiszteri Csúcstalálkozó keretében. A miniszter a kerekasztal beszélgetésen elmondta, hogy kitűnő kezdeményezésnek tartja a nyugat-balkáni térség országainak támogatását az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvéseikben.

Félre az előítéletekkel! - A pecsenyegalambok húsának fontosabb jellemzői

Napjainkra a galambhús lényegében eltűnt az átlag­ember asztaláról, pedig ahhoz, hogy húsgalambokat tenyésszünk, és ízletes galambhúst fogyaszthassunk, sok ember számára még ma is adottak a lehetőségek.

Megugrott a cukor ára

A fehér cukor ára a tőzsdén három év legmagasabb szintjére emelkedett, utoljára 2017. júliusában voltak ilyen magasak. A londoni tőzsdén az árfolyamok meghaladták a 400 USD/tonna összeget. New Yorkban is ugyanolyan gyors az emelkedés, mint Európában.

Olvad a jég a Himaláján: a növények meg egyre jobban benépesítik a Mount Everest térségét

Egy új jelentés szerint a Mount Everest körüli területek újabb részein kezdett el nőni a növényzet, mivel a hőmérséklet növekedése megolvasztja a jeget a Himaláján.

Egymásra találhatnak a bugaci viperák

A természetes élőhelyek feldarabolódása és az ezzel járó izoláció egyre nagyobb problémát jelent a repülni nem képes, kis életterű állatfajok számára. Közéjük tartozik a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera is, melynek védelme, illetve állományának növekedése érdekében egy két évig tartó projekt részeként tettek fontos lépéseket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakemberei.