0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Mi legyen az Év rovara 2020-ban?

A 2020. év rovarát ismét három faj közül választhatják ki az érdeklődő szavazók. A mostani téma a lebontás – a jelöltek mindannyian e fontos, mégis kevés figyelmet kapó feladatkör szakértői. A szavazatokat december 6. éjfélig lehet leadni.

Magyar Rovartani Társaság beszámolója szerint a Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.

Bár ezek a rovarok sokak figyelmét elkerülik, szépségük és érdekes életmódjuk nem marad el más csoportokétól. Az Idei jelöltek tehát az ezüstös ősrovar, a selymes döglégy és a tavaszi álganéjtúró.

A szavazatokat a Magyar Rovartani Társaság oldalán lehet leadni.

Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina)

Éjjel, amikor a fürdőszobában felkattintjuk a villanyt, ezüstszürke, csepp alakú rovart pillanthatunk meg, amint gyors mozgással menekül a kövezeten. Gyakran a fürdőkád vagy a zuhanytálca ejti csapdába, ilyenkor jobban szemügyre vehetjük ezt a centiméteresnél alig nagyobbra növő, szárnyatlan rovart. Csápjai hosszúak, megnyúlt teste kissé lapított és hátrafelé keskenyedik, a végén pedig három hosszú nyúlványt találunk: a két oldalsó a fartoldalék (cerkusz) a középső pedig a végfonál. Hullámzó mozgása, alakja, valamint pikkelyekkel borított teste némiképp egy apró halra emlékeztet, erről kapta angol nevét is (silverfish).

Egyszerű felépítésű rágó szájszervével elsősorban elhalt szerves törmeléket fogyaszt. Leginkább a szénhidrátokban (cukrokban, keményítőben) gazdag táplálékot szereti.

Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

Amikor a dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben kirándulunk, a tavaszi álganéjtúró az egyik leggyakoribb bogár, amellyel találkozhatunk. Ez nem véletlen: a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd, így aztán elég szembetűnő.

De miért álganéjtúró? Azért, mert

az álganéjtúróknál (Geotrupidae), amelyek bár szegről-végről rokonai a valódi ganéjtúróknak (Scarabaeidae), a trágya iránti vonzalom a valódiakétól függetlenül, önállóan alakult ki.

Anatómiailag a legfőbb különbség a két család között az, hogy az álganéjtúróknak egyszerű – mondhatni, primitív – rágóik vannak, amelyek a táplálék darabolására valók. A valódi ganéjtúrók rágója bonyolult szűrőkészülékké alakult, amellyel a trágyából csak a leginkább tápláló folyadékot és mikroszemcséket választják el, így nem foglalkoznak az emésztetlen növénydarabokkal.

Talán többeknek feltűnt, hogy tavaszi álganéjtúrót ott is gyakran találunk, ahol trágya alig van az erdőben. Ennek az az oka, hogy bogarunk egyáltalán nem válogatós. Ha ínycsiklandó trágyakupacot talál, persze nem bír ellenállni neki, de ilyenek híján beéri gombákkal, tetemekkel, sőt akár a bomló, nedves avarral is.

Selymes döglégy (Lucilia sericata)

Mindenki találkozott már legyekkel, és valószínűleg a fémeslegyek (Calliphoridae) családjába tartozó selymes dögléggyel is. A fémesen csillogó, zöld, zömök testű légy félgömb alakú fején szembetűnők a hatalmas, piros színű összetett szemei. A tora és a potroha erősen sörtézett, lábai feketék, tüskések. Lárvái elsősorban holt szerves anyagokban (ürülékben, dögben) fejlődnek. A nőstények ezek felszínére helyezik el petéiket, egyszerre mintegy 100–200 darabot. A peterakást a nőstény élete során többször megismétli. Az imágók általában ürüléken, dögön láthatók, de gyakran virágokat is látogatnak. A hagyma fő beporzója.

A selymes döglégynek a gyógyászatban jelentősége van:

ha nehezen gyógyuló sebekbe (pl. cukorbetegeknél) steril döglégylárvákat teszünk, nagyban elősegíthetjük a sikeres gyógyulást.

A lárvák csak ez elpusztult szövetet fogyasztják, így kitisztítják a sebet, méghozzá precízebben, mint a legjobb nővér.

Forrás: Magyar Rovartani Társaság