A nyers olajbogyó, függetlenül attól, hogy érett, vagy zöld állapotban szedik le, szörnyen keserű ízű, kemény és lehetetlen a magjáról leszedni.
Ezt kell csökkenteni ahhoz, hogy az ehetetlen bogyókból kellemes ízű és állagú, fogyasztható termék legyen.
Az olajbogyókat az oleuropein tartalmának csökkentése érdekében felhasználás előtt kezelni kell: általában sós vízben, vagy lúgban áztatják, vagy száraz sóban pácolják és hetekre van szükség ahhoz, hogy a végeredmény finom legyen.
Az érett olajbogyó sötét lila, de a legtöbb olajbogyót még zölden betakarítják, főleg a jobb íz miatt. A legjobban akkor járunk, ha olyan összeállítást keresünk, amiben különböző színűek az olíva bogyók, hiszen azok állnak a legközelebb a természetes állapothoz.
Az olíva termés 80%-át kipréselik, és olajat készítenek belőle, és csak 20 %-a kerül pácolva az asztalokra.
Az olajbogyót általában salátákhoz adjuk, egyes mediterrán fogásokat ízesíthetünk vele, Készíthetünk krémet belőle szendvicsekhez. De finom csak úgy magában csipegetve, és italok mellé is gyakran felszolgálják.
Az olajbogyó, a benne lévő egyszerű zsírsavaknak, a jótékony koleszterinnek és a magas antioxidáns-tartalomnak köszönhető többek között lassítja az öregedést és javítja az ellenálló képességet.
Szinte minden étkezéskor fogyasztanak belőle: vagy pácolt bogyó, vagy olaj formájában.