Az más kérdés, hogy ebben mennyiben volt felelős a természet, a vegyszerező gazda, az olcsó import méz, vagy maga a méhész. Ahogy azt már többször is leírtam, mindaddig nincs esélyünk nyertesként kijönni a kényelmetlen helyzetből, amíg másokat hibáztatunk bajainkért. Helyzetünk javítását számos módon megkísérelhetjük, most azonban csak egyetlen módot szeretnék kiemelni, a méhészeti termékek árazását.
A témát hanganyagban korábban már feldolgoztam, de az érdeklődés iránta elmaradt a szoros értelemben vett méhészkedéshez képest. Igaz ez annak ellenére, hogy a nyereségünk nem a termeléskor képződik, hanem az értékesítéskor. Jó példa erre, amikor a vegyes méz felvásárlási ára az önköltségi ár szintjén van.
Ezzel kapcsolatosan rögtön tennék néhány megjegyzést: Emlékezzünk vissza, pl. 2011-ben 800 Ft volt az akácméz felvásárlási ára, majd 2012-ben 1200 Ft. Ha valaki jól spekulált, akkor 50% többletárbevételt nyerhetett. Ugyanakkor ne feledjük, hogy mivel a méz előállítási költsége kb. 600 Ft volt ekkor, a tényleges többletnyereség 200%.
Szinte senki sem engedheti meg magának, hogy egyéves termést tartalékoljon, de vajon miért? Mert még szinte ki sem pergettük a mézet, már megvan a pénznek a helye, sőt több a lyuk a költségvetésünk szövetében, mint amennyit pénzünkkel be tudunk tömni. Arra viszont bárki képes lehet, hogy alacsonyabb mézárak esetén a termésnek 10%-át tartalékolja, majd az általa elvárt árszínvonal esetén értékesítsen.
Egy szó, mint száz, hordós méz esetén van a legkisebb hatásunk a méz árára, egyéb termékek és értékesítési csatornák esetén akár teljes kontrollt gyakorolhatunk az ár fölött.
Mit értek egyéb termékek alatt? Virágpor, propolisz, méhpempő, lépes méz, méhcsalád, méhraj, méhanya, megporzás, apiterápiás szolgáltatás, méhcsalád bérbeadás, méhészeti információs termék, előadás, szeminárium, bemutató méhészet, méhészeti tanösvény, méhészeti eszközök, stb. Gondolkodjunk el egy kicsit a méhészeti termékfejlesztésről, összehasonlítva pl. tejtermékekkel, zöldségtermesztéssel, sütőiparral és rögtön megtaláltuk egy okát bajainknak. A vásárlók kezében annyi pénz van, mint még soha ezelőtt, viszont divatos terméket akar venni, nem pedig szokványosat, unalmasat…
A jövőben eladható termékek és szolgáltatások fajtája és kombinációja végtelen, az fog boldogulni, aki ezt kitalálja és eladja. Ezzel el is jutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, az árhoz, ami nem azonos az értékkel. Ahogy Warren Buffett mondja: Az ár az amit kifizetsz, az érték az, amit cserébe kapsz érte. Egy értékesítés során a terméked értékét (különleges és/vagy kedvező tulajdonságait) bemutathatod, szabadon hangsúlyozhatod, ami alapján a vevő szintén szabadon eldöntheti, hogy a portéka megéri-e az árát. Az eladónak van egy véleménye arról, hogy mennyit ér a terméke. Ezt az árszínvonalat tudja hitelesen előadni. Ha nincs meggyőződve arról, hogy az általa üvegbe töltött, gyönyörűen megszűrt, gondosan kezelt, szépen becsomagolt, igényes címkével feldíszített méz értéket képvisel, akkor egyszerűen nem fogja elkérni az árát. Ha a méhész nincs meggyőződve az általa végzett munka értékességéről, akkor szintén nem fogja elkérni a megfelelő ellenértéket. Úgy fog gondolkodni, hogy hordós méz+üveg+címke ára+árrés = eladási ár.
Ez abban nyilvánul meg, hogy az eladó úgy gondolja, hogy az ő terméke teljes mértékben helyettesíthető egy másik eladó termékével, nem rendelkezik semmilyen többletértékkel. A termék, az üzlet és az ágazat számára a legnagyobb veszély a tömegtermékké válás. Miért? Mert akkor egy ligában játszik a legolcsóbb versenytárssal. Mit jelent ez a méhészetben? Ha az én mézem nem értékesebb, mint a piacon fellelhető legolcsóbb méz, akkor miért akarná a vevő tőlem drágábban megvenni azt a terméket, amit máshol olcsón megkaphat?!
Ausztriai nyaralásom során a hotel tulajdonosa elmagyarázta, hogy hogyan gondolkodik: Szereti a mézet. Egy évben elfogyaszt kb. 3 kg-ot. Szeretné a legjobb minőségűt megvásárolni. Hogy ez neki 10-15 vagy 20 euróba kerül, nem számít, mert ha számítana, akkor cukrot venne méz helyett.
A marketing feladata éppen az, hogy a termék értékes tulajdonságait bemutassa. Ha ez pénzbe kerül, akkor az éppen olyan költség, mint a műlép, a kaptár, a keret, stb.
Egy termék árának számos összetevője van:
- anyagköltség
- kutatás (egy új eszköz kipróbálása, technológia,
- kaptárrendszer, lépméret, konténer, stb.)
- termékfejlesztés
- amortizáció (kaptár, autók, stb.)
- lekötött tőke költsége
- árrés (nevezzük inkább haszonnak)
- munkadíj (beleértve nem csak az alkalmazottak vagy
- idénymunkások, hanem a saját munkánk értékét)
- járulékok
- adók
- tagsági díjak
- marketing
- jövőbeli nehéz időszakok finanszírozása
- az elkövetett hibák költségei
- ügyfélszolgálat
- telefon, számítógép, parkolójegy, autópálya-matrica
- könyvelés
- helypénzek
- honlap költsége
- stb.
Attól tartok, hogy lesznek olyan kollégák, akik csak azért nem fogják a fenti tételeket végiggondolni, nehogy kiderüljön, hogy hosszú ideje ingyen dolgoznak.
Nyilvánvaló kellene legyen, hogy egy ágazat csak akkor tud eredményes lenni, ha termékeit megfelelő áron tudja értékesíteni. Ennek megfelelően felháborodunk, ha valaki 1200-1500 Ft-ért adja az üveges mézet, vagy ehhez hasonló módon értékesít méhcsaládot, méhanyát vagy bármi mást. Vajon több mézet fog fogyasztani az az árérzékeny vevő, akinek olcsóbban kínáljuk a mézet? Vajon mi több üzemanyagot vásárolunk azért, mert olcsóbb lett, vagy több kenyeret vásárolnánk, ha kapnánk rá kedvezményt? A válasz egyértelmű nem! Wolf Gábor, kisvállalati marketing szakértő szavaival élve: Az árengedmény öl, butít és nyomorba dönt! A marketingnek számtalan eszköze van és ezek közül a legrosszabb az árengedmény. Van az ágazatunknak éppen elég gondja, legalább mi ne szaporítsuk azokat!
